Becsüljük meg a miniszterelnök-helyettesi címmel is büszkélkedő pénzügyminiszterünk őszinteségét: "Bujkált bennünk a kisördög, hogy a Nemzeti Versenyképességi Tanács konkrét javaslatokkal éljen, de ez csak az első ülés volt az új ciklusban." Varga Mihály nyilatkozatában nem az a figyelemre méltó, hogy megtudtuk, a tanács tagjaiban nem volt kellő bátorság ahhoz, hogy javaslataikat a kormány számára megfogalmazzák, hanem az, hogy ezt el is ismerte.
S ha már a megbúvó kisördögre hivatkozik a szárnyait éppen bontogató tanácsba időnként életet lehelő tárcavezető, felötlenek a magyar gazdaság versenyképességének növekedéséért szorító honpolgárban egy írónk bölcs szavai; egy olyan szerzőéi, aki a világ különböző színpadain a jó darabok versenyében már sokszorosan bizonyított. „A szem az emberi tisztesség biztonsági lámpája. Mikor már minden sötét a hazugságtól, az ő kis reszkető fénye titkosan csillog." S ezt nem akárki mondja, hanem Molnár Ferenc vígjátékának címszereplője, maga az ördög, aki korántsem bujkált, ha véleményét ki kellett mondania.
A versenyképesség növelése korántsem ördöngösség, s arra sem lehet panasz, hogy az egymást követő Orbán-kormányok és a kereskedelmi kamarák időről-időre ne foglalkoznának vele. Aminek komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tanács egyik ülésén meghallgatják a Magyar Nemzeti Bank véleményét is. Matolcsy Györgyéknek ugyan az égvilágon semmi közvetlen befolyásuk nem lehet a versenyképesség alakulására, arról viszont beszámolhatnak, hogy a lassacskán a 330 forintos árfolyammal kacérkodó euró az exportnak - legalábbis egy darabig - és a beutazó turizmusnak kétségtelenül kedvez. Sőt arra is hivatkozhatnak, hogy mind a kettő húzóágazatunk. Eközben azonban cserearányunk romlásnak indul, hiszen - hála az uniós támogatásoknak - az ismét lendületet kapó beruházások importhányada nem elhanyagolható. Fizetési mérlegünk - hosszú idő után először - ugyancsak veszíteni látszik magabiztosságából. Az MNB tehát nem tagja a tanácsnak, de aligha tévedünk, ha úgy véljük: Varga Mihály azért is tartózkodik - legalábbis egyenlőre - konkrét javaslatok megfogalmazásától, mert tisztában van azzal, hogy a hazai gazdaságpolitikát megalapozó műhelymunkák inkább a jegybank háza táján születnek, mint a József nádor téren.
Viszont feltűnni látszik egy új erős ember. Palkovics László, aki ráadásul a tanács tagja. Az innovációs és technológiai tárca vezetőjéről az MTA háza táján úgy vélekednek, hogy költségvetési kérdésekben még senki úgy át nem verte őket, mint Széchenyi-díjas akadémikustársuk. Aligha kell bizonygatnunk, hogy ez sem a versenyképesség javítását szolgálta.
Viszont a Magyar Kereskedelmi Kamara 1600 gazdasági vezető véleményét összegezve eljutott odáig, hogy már tisztán látják, mi is kell a versenyképességhez. Átgondolt, fegyelmezett gazdaságpolitika, az egészségügy, oktatás fejlesztése, a hatékony állam működtetése, a termelékenység javítása, a szakképzett munkaerő és a folyamatos alkalmazkodás. Mint tudjuk a (kis)ördög a részletekben van. Még ha megbúvik is.
