„Az is az övék” – milliárdos pályázatokon tarol egy borsodi család

Publikálás dátuma
2018.07.03 07:40
Magányos ló legel az alsótelekesi vendégház gyepén. Az Aranyló pihenőhely is a Veres-családhoz tartozik Fotó: Népszava /Molnár Á
Fotó: /
Közel kétmilliárd forint értékben nyert el uniós forrásokat egy baráti-családi kapcsolatokra épített cégcsoport Rudabánya térségben. A Veres családhoz köthető Kft-k egymással is versenyeztek a pályázatokon, bár több közülük ugyanoda van bejelentve. Borsodba mentünk, hogy megismerjük a siker titkát – utunk pedig egy rejtélyes vállalkozóhoz vezetett.

Több mint furcsa céges összefonódást fedeztünk fel a Közbeszerzési Értesítő honlapján: az észak-magyarországi cégcsoport tagjai legalább 1,8 milliárd forint értékben hirdettek vagy nyertek meg uniós  pályázatokat úgy ,hogy cégvezetőket és tulajdonosokat egyértelmű rokoni, ismerői szálak kötik egymáshoz. A Kft.-k jó része szinte mindig együtt indul a tendereken – többnyire versenytársak, de alkalomadtán egymásnak is adnak megbízásokat.

A klánjellegű hálózatba egy átlagosnak tűnő közbeszerzési eljárás miatt futottunk bele. Egy kis vállalkozás, a Pannon Turisztika Kft. pályázatot írt ki egy váraszói parasztház szálláshellyé alakítására, amit a Stone Mining Zrt. nyert meg. Ebben nem is lenne semmi érdekes – , a különös az volt, hogy a pályázat kiírója és nyertese azonos címre, a Rudabánya Sport utca 15. alá volt bejelentve.

Ahogy kutakodni kezdtünk tenderen résztvevő Kft-k ( a nyertes mellett a Bódvavölgy Bau, Szinva House Invest, Biodisposal, Myko Industrial) háttere után, egyre többször bukkant fel ugyanaz a telephely. Gyakran találkoztunk Veres Richárd, illetve a Veres család nevével is, akiknek így vagy úgy, de a legtöbb Kft-hez köze volt. (A részletes céges kapcsolatrendszert a cikk végén mutatjuk be).

Hogy feltárjuk az összefüggéseket, Rudabányára utaztunk, útközben pedig megnéztük a cégháló környékbeli beruházásait; először Szuhogyra néztünk be.

Szeretik az uniós pénzt

Lakatlannak látszó, napelemekkel felszerelt villa – elvileg falusi szálláshely – áll a szuhogyi domboldalon. Udvarát gaz verte fel, látható út, reklámtábla nem vezet hozzá, újszerű állapota azonban így is éles kontrasztot ad a falu öreg, kopottas házaival. Valamivel lejjebb félkész épület téglafalai sötétlenek; hogy itt uniós támogatással vágóhíd épül, azt csak közbeszerzési adatok alapján tudtuk, tábla nem nevesítette a beruházást. „Mindkettő a Veres Ricsié” - mondták az arra járó helyiek, és úgy volt igazuk, hogy közben tévedtek. Veres Richárd, a térség jól ismert vállalkozója ugyanis hivatalosan nem, legfeljebb közvetetten érintett a beruházásokban. Neve, mint a mesebeli Kacor Királyé azonban rendszeresen felbukkant, ha a környező falvakban érdeklődünk; ez is, az is az övé vagy a családi vállalkozásé -  emlegették Vereséket a különböző panziók, telkek, így az alsótelekesi Aranyló panzió kapcsán is (utóbbit egyébként a Veres és Fiai Kft kezeli, aminek Veres Richárd húga vezet.) „Azok aztán szeretik az uniós pénzt” – nevetett ritkás fogait kivillantva egy idős szuhogyi férfi, amikor a családról kérdeztük – „megépítenek valamit, pár évig elmegy néhány alkalmzottal, aztán jön a következő buli”. Szavait csak megerősítette a következő megállított járókelő: a panzió már vagy egy éve elkészült, de vendéget arra ő még nem látott.  
 Beszélgetés közben viszont kiderült, hogy jöttmentként is tudunk újat mondani a szuhogyiaknak: helyi szarvasmarhatelepről nem hallottak, pedig hamarosan ez is épül majd a faluban. A Veres család egyik érdekeltsége, a Stone Mining Zrt. kivitelezőként közel milliárdos értékben épít új agrárlétesítményt, szintén uniós támogatással - a vállalatot nem Veres Richárd irányítja, de felesége az egyedüli tulajdonos a Zrt-ben. A beruházás nem csak az alig 1200 fős faluhoz, de a térséghez mérten is grandiózus vállalkozásnak tűnik; egyben jól mutatja a Veres-klán, és a  hozzájuk köthető vállalkozások régiós súlyát. A cégek már évek óta jól szerepelnek a közbeszerzéseken, és jelenleg is gőzerővel dolgoznak, a meglévőek mellett újabb falusi szálláshelyeket alakítanak ki. 

Ne szólj, száj

Kézenfekvőnek tűnt megkérdezni az ügyben magát az érintetteket. Hogy megismerjük a helyi viszonyokat, előbb a rudabányai polgármesterrel, Szobota Lajossal akartunk beszélni – ő jól ismeri a családot, annak idején dolgozott is „Ricsi” nagyapjánál, a szintén jól menő üzletembernek számító Veres Imrénél – de hamar elakadtunk. „A polgármester szabadnapos, elutazik” - tudtuk meg már utazásunk szervezésekor a jegyzőtől. A településnek két alpolgármestere is van, így ezután őket akartunk megszólaltatni, de hiába jeleztük nyilatkozatkérésünket előre írásban, mindkét alpolgármester házon kívül volt érkezésünkkor. „Szobota úr engedélye nélkül nem nyilatkozhatunk” - csóválták fejüket sajnálkozva a helyi önkormányzat dolgozói is, egyikük viszont csendesen megjegyezte, hogy szívesen segítene, de nem szeretné megütni a bokáját.  

Múzeum, víz-villany nélkül

Hogy-hogy nem, később mégis a polgármesterbe futottunk bele a kopottas, nyolcvanas évekből ott ragadt Varsérc büfében.„Na, csak megtaláltak az újságírók” - dünnyögte kelletlenül bajszos, szigorú tekintetű Szobota, de azért leült velünk beszélgetni. 
Beszámolójából megismerhettük Rudabánya küzdelmes mindennapjait: az alig 2500 fős, elöregedő város komoly munkanélküliséggel küzd, mióta leállt a helyi gipsz és vasércbányászat, a fiatalok elvándoroltak – a legnagyobb foglalkoztató itt maga a város, nonprofit cégük több mint kétszáz embernek ad munkát. „A turizmusra próbálunk építeni, ebben látunk kitörési esélyt. Próbáljuk fejleszteni Rudapitechus Látogatóközpontot, de hiába építettünk múzeumot, ha a víz, villany bevezetésére már nem adtak pénzt” - kesergett a polgármester.  A kérdésre, hogy a nagyvállalkozó Veres-család mivel tudja segíteni a települést, Szobota nem tudott komolyabb tényeket említeni: az öreg Veres Imre ugyan nagy lokálpatrióta, több helyi alapítvány létrehozója, családtagjai azonban már kevésbé vesznek részt a városi ügyekben.

Az út végén egy fekete Audi

Beszélgetésünket többször is telefonhívás szakította félbe: Richárd kereste a polgármestert, aki tudott érkezésünkről, és találkozóra invitált minket. A Sport utcai telephely felé már egy utcán sétáló kislány igazított útba: „A Ricsit keresik? A földúton kell végig menni a nagy házig, mindig ott áll előtte a fekete Audija” - mondta, bizonyítva, hogy a városban még a gyerekek is ismerik a vállalkozót.   

A tanúsítvány rendben van, minden szabályos

A település széli, lepusztult házak után egy mezőgazdasági útra kanyarodtunk, majd feltűnt a magányosan álló irodaépület, kapujában pedig maga a feszülten mosolygó Veres Richárd várt ránk. Úgy tűnik, csak titkárnője kísérte el a találkozóra, maga kísért végig minket a munkanap ellenére teljesen üresnek tűnő komplexumon.
Az csak később derült ki, hogy Veres nem egy helyi vállalkozás főnökeként fogadott minket: mivel egy időre eltiltották a cégvezetéstől, így mint a Stone Mining Zrt. alkalmazott műszaki ellenőre nyilatkozott nekünk, ( ne felejtsük el ,hogy felesége eközben főrészvényes az építőipari vállalatban. Veres Richárd szerint az irodaépület egyfajta inkubátorházként működik, ahol több Kft. bérel helyiségeket, és használja a közös tárgyalót.   
Az üzletember abban sem lát problémát, hogy ugyanezek a cégek rendszeresen  együtt indulnak az uniós forrásokért, sőt tulajdonosi hátterük között is átfedés van: a törvényesség egyértelmű bizonyítékának látja, hogy a közbeszerzési hatóságtól mindig megkapják a szabályossági tanúsítványt, a kivitelező cégek pedig a tenderelőírásoknak megfelelően járnak el, és elvégzik a vállalt munkát. 
Veresnek volt magyarázata arra is, hogy miért mindig csak ez a pár cég indult a kérdéses pályázatokon „Azt láttuk, hogy a nyílt tenderek iránt nem volt nagy érdeklődés, a megyei vállalkozók tele vannak munkával. Volt, hogy hiába kerestünk alvállalkozót egy projekthez, mert az is csak félév múlva tudta volna vállalni, aki nem utasított minket vissza. Az ide bejelentett cégek viszont nem dobják el a munkát; mivel beszélnek egymással, azt is tudják, hogy ki mennyire van leterhelve, és nem mindig csak a Stone Mining indul és nyer a tendereken”- mondta.

A bolha, meg az elefánt

A fiatal férfi beszélgetésünk során hangsúlyozta, hogy más Kft.-k nevében nem tud nyilatkozni, a Stone Mining Zrt. ügyében is csak feltételesen. Ennek ellenére elég pontos információi voltak a szuhogyi panzióról, amit – bár a községben mindenki Veres-érdekeltségnek hisz – nem  az övé. Szerinte működő falusi szálláshelyről van szó, mondjanak bármit a helyiek. „Ismerjük milyen, amikor a falu egyik végén valaki bolháról beszél, és a másik végén már elefántról hallanak. A szálláshely aktív, megfelel az előírásoknak; ott, ahol kell, hirdetik is” - hangoztatja, bár az nem derül ki, hol reklámozzák, ha a faluban sincs kitáblázva az oda vezető út. Mi is hiába próbáltunk próbáltunk nyomára bukkanni az ismert szálláshelykereső oldalakon, Szuhogy még csak a felkínált lehetőségek között sem szerepelt. A nyomott hangulatú beszélgetés végén Veres Richárd megjegyezte, bízik benne, hogy nem akarunk rosszindulatú cikket írni róluk. Karcsák Hildát, a Stone Mining Zrt. vezérigazgatóját telefonon értük el, ő pedig próbálta más megvilágításba helyeztni a történteket: „Egyszerűen arról van szó, szeretnénk minél több fejlesztést megvalósítani ebben az elmaradott régióban, olyan beruházásokat, amik aztán tényleg fellendülést hoznak. Nem az a cél, hogy a nagy multik ugorjanak rá a térségi beruházásokra, az a jó, ha helyi vállalkozások, helyi embereket foglalkoztatva végzik el a munkát ”- mondta a cégvezető. Ő is hangsúlyozta , hogy az a vállalkozások mindenben szabály szerint járnak el, a kis, meghívásos közbeszerzéseken pedig joguk van egymást felkérni. Veresné amúgy valóban az általam vezetett cég tulajdonosa - erősítette meg Karcsák Hilda. 

A cégháló rojtjai

A Pannon Turisztika Kft. és a Stone Mining mellett a rudabányai, Sport utcai telephelyen üzemel a  Veres és Fiai Kft is. – ezt Veres Richárd húga, Vivien vezeti. A tendereken rendszeresen szereplő a Biodisposal Kft pár hónapig szintén a Sport utcában működött, és több mint két évig Veres Richárd is ügyvezetője volt. A pályázói körben gyakran feltűnő Myko Industrial Kft.-t Berzékre jegyezték be, és a céges nyilvántartás szerint egy 20 éves nő irányítja. Beszédes ugyanakkor, hogy a Myko Industrialban korábban ügyvezető volt Czakó Lászlóné Karcsák Hilda, a Stone Mining jelenlegi vezérigazgatója.  A Pannon Turisztika ügyvezetője és tulajdonosa, Honyavecz Zsolt egyben a SimQ Splényi Kft. ügyvezető-tulajdonosa is. A SimQ cég hivatalosan szintén a Sport utcában működik – ők írtak ki pályázatot a már említett szuhogyi marhatelep építésére. Az uniós forrással támogatott beruházás értékét a kiíró 933,8 millió forintra becsülte, a tendert pedig ennél leheletnyivel olcsóbban nyerte el a Stone Mining Zrt. A sikertelenül indulók között szerepel  a Myko Industrial és a Szinva House Invest. A szálak lassan körbe érnek, hiszen a szuhogyi vágóhíd építésére már a Biodisposal írt ki közbeszerzést, amit 366,8 milliós ajánlattal nyert meg a Stone Mining. A vállalat sikersorozata csak néhány esetben tört meg, a nyertesek viszont ilyenkor is a megszokott csapatból kerültek ki. Így történt például annál a közbeszerzésnél, amit a SimQ Splényi írt ki egy alsóteleki munkásszálló falusi üdülővé alakítására. A pályázaton 72,6 milliós ajánlatttal az Epil Centrum győzött -– ezt a céget szintén a rudabányai Sport utca 15 alá jegyezték be, és ügyvezetője Nagybányai Zoltán, aki (ahogy már írtuk) a Biodisposal tulajdonosa-ügyvezetője is.  Myko csak egy, általunk talált esetben utasította maga mögé a Stone Miningot, egy tiszadorogmai pálinkafőző telephely felújítására adtak be jobb árajánlatot, közel 400 millió forint értékben; Karcsák Hilda korábbi szerepvállalása a berzéki vállalatnál ugyanakkor ezt az esetet is kérdésessé teszi. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a pálinkafőző-beruházást megrendelő Budai Farm Kft. email-címe egy másik cég, a Kis Szürke Kft. nevét tartalmazza, amit viszont Budai Károly, a felsorolt közbeszerzéseken rendszeresen induló Szinva House ügyvezetője és tulajdonosa irányít. Összegezve, a feltárt tendereken szereplő cégek rendszeresen indultak egymás ellen, vagy éppen egymás közbeszerzési pályázatain – úgy, hogy közülük öt is ugyanarra a címre volt vagy van bejegyezve. Egyes vállalkozások tulajdonosi háttere között nyilvánvaló átfedés fedezhető fel, a felsorolt tendereken pedig mintegy 1,8 milliárd forintnyi uniós támogatás sorsa dőlt el.
2018.07.03 07:40
Frissítve: 2018.07.06 14:09

Tarlós feljelentést tett a bedőlt e-jegyrendszer miatt

Publikálás dátuma
2018.12.12 15:08

Fotó: / Vajda József
Rendkívüli ülésén döntött a projekt folytatásáról is a Fővárosi Közgyűlés. Az e-jegyrendszer megvalósításának új határideje 2020 vége.
Tarlós István a Fővárosi Közgyűlés szerdai rendkívüli ülésén, a projekt aktuális helyzetéről szóló előterjesztés vitájában jelentette be, hogy kedden Bagdy Gábor főpolgármester-helyettessel feljelentést tett az országos rendőr-főkapitánynál. A főpolgármester azt mondta:
"Tiszta vizet kell önteni a pohárba"
- fogalmazott Tarlós. A feljelentést azért tették, hogy az illetékes hatóság vizsgálja ki, mi történt az ügyben. A főpolgármester hangot adott annak az elképzelésének is, hogy amíg a vizsgálatnak nincs eredménye, az ellenzéknek mással kéne foglalkoznia.

A folytatásról is döntöttek

A Fővárosi Közgyűlés szerdai rendkívüli ülésén támogatta, hogy újrastrukturálják a budapesti elektronikus jegyrendszer projektjét, miután a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szerződésszegés miatt felmondta a kivitelezővel a szerződést.
A testület 18 kormánypárti képviselő igen szavazatával, az ellenzékiek 8 nem szavazata ellenében döntött arról, hogy továbbra is támogatja az elektronikus jegyrendszer projektjének megvalósítását.
A közgyűlés felkérte Tarlós István főpolgármestert, hogy a BKK vezérigazgatója útján az érintettek - ezen belül az érintett kormányzati szervek - bevonásával gondoskodjon a projekt újrastrukturálásáról, és az ahhoz szükséges egyeztetések lefolytatásáról.
A projekt befejezési határidejét 2020. december 31-ére módosíthatja a testület.
2018.12.12 15:08

Orbán: ez jó törvény és jót fog tenni a munkavállalóknak

Publikálás dátuma
2018.12.12 15:01

Fotó: / Molnár Ádám
Fontos és jó törvényt alkottunk - mondta a miniszterelnök a rabszolgatörvény elfogadása után. Azt állította, figyelt a szakszervezetek véleményére.
Az MTI beszámolója szerint a kormányfő a Parlamentben újságíróknak úgy nyilatkozott: ""Mindenkire figyelek, a szakszervezetekre különösen, követem a véleményüket, tisztelem is a vélemény-nyilvánítás szabadságát, és megfontolom mindig a fölvetett érveket. Ez esetben szerintem a fölvetett érvek súlya jóval csekélyebb, mint maga a törvényjavaslat súlya, ez jó törvény és jót fog tenni a munkavállalóknak."
Arra a kérdésre, hogy belefért-e az ellenzék parlamenti tiltakozásának formája a demokratikus keretekbe, Orbán úgy válaszolt, "bízzuk ezt a történészekre". Arra a kérdésre, hogyan élte meg, hogy egy ellenzéki képviselő - aki Szabó Szabolcs független képviselő volt - közelről az arcába fütyült, Orbán Viktor azt válaszolta: a Fideszben ezt úgy hívjuk, hogy nemzetszolgálat.  A szavazás előtt az ülésteremben az ellenzéki képviselők hiába kérdezték Orbánt a törvénnyel kapcsolatban, a kormányfő nem állt szóba velük. 
A rabszolgatörvényt botrányos ülésen, az MSZP szerint házszabályellenesen fogadta el a Fidesz-KDNP többsége. Az ellenzék kivonult a parlamenti szavazás után; a Kossuth térre tüntetés szerveződött, a jobbikosok a Sándor-palotához vonultak
2018.12.12 15:01