Csúnyák a családjogi perek. Elrontott kapcsolatok éjsötét bugyrait hozzák felszínre, sokszor egy egész élettel kell szembenézni. Azoknak az idős embereknek biztosan, akik eljutnak odáig, hogy szülőtartási pert indítanak a gyerekeik vagy unokáik ellen.
A nagymama jó ideje idősotthonban élt, a nyugdíja alig nőtt, a gondozási díj viszont rendszeresen emelkedett. A lánya súlyos betegen maga is segítségre szorult, ahogy második férje is, maradt az egykor imádott unoka, akitől segítséget kérhetett. Ki tudja, hol romlott el minden, a lány lerázta a mamát, per lett belőle. A bíróság előtt színt kellett vallania, kiderült az orvos férj valós jövedelme, az évi többszöri külföldi nyaralás, ahogy az is, milyen ékszereket kapott valamikor a nagymamától. Végül havi 40 ezer forintot sikerült kiharcolni az idős hölgynek – mesél egy tipikus történetet Sinka Tamás debreceni családjogi ügyvéd.
A Hajdúságban és a fővárosban is dolgozó jogász praxisában hosszú ideje évente 20-30 ilyen ügy fordul elő, azt mondja, ennyi volt a szülőtartás Alaptörvénybe foglalása és a Polgári Törvénykönyv 2016. júliusában hatályba lépett módosítása előtt is. A régi családjogi törvény is tartalmazta a rokontartás szabályozását, az a kiegészítés pedig, hogy idősotthon, vagy a gondozást végző harmadik személy is perelheti az idős ember gyerekeit, unokáit, egyszer sem bukkant fel az általa vitt ügyekben, kizárólag a gondozásra szorulók akarták bíróságon elérni az igazukat.
Illés Blanka fővárosi ügyvéd szerint sem emelkedett, sőt az ő praxisában inkább csökkent a rokontartással, ezen belül is a szülőtartással foglalkozó ügyek száma a módosítás megjelenése óta eltelt két évben. Az általa vitt 200 perből átlagosan évi tíz esetben kerül elő a szülőtartás, akkor is többnyire az unoka láthatásáért indított eljárás egyik szálaként, mintegy bosszúból. Olyan ügye nem volt, amikor a gondozást végző idősotthon kezdeményezett pert a családtagok ellen, elvétve az idős ember halála után, a hagyatéki eljárásban jelentkeznek az intézmények az elmaradt gondozási díjért. Sokkal többen kérnek azonban ilyen kérdésekben tanácsot, főként a megijesztett felnőtt gyerekek, akik néhány fenyegetően hangzó szülői figyelmeztetés után szeretnék tudni, mi történik valójában, ha beperli őket az anyjuk vagy apjuk. Ennél több testvérek között kirobbant vita kerül bíróság elé, ha az egyik gyerek aránytalanul nagyobb terhet vállal a szülő gondozásából, eltartásából, mint a másik.
A Ptk. rögzíti azt is, hogy ha valaki a gyermekével szemben tanúsított magatartásával érdemtelenné válik a segítségre, a bíróság elutasítja a tartási igényét. Ez érvényes Illés Blanka egyik mostani ügyében is, amikor anya és lánya viszonya végletesen megromlott, s a kétségbeesett anya tartási pert indított a gyermeke ellen. Csakhogy közben a kérésnek úgy akar nagyobb nyomatékot adni, hogy hetente többször megpróbálja berúgni a lánya lakásának ajtaját, fenyegető leveleket dob be a postaládájába.
Mindkét megkérdezett ügyvéd kiemelten említi, hogy a szülőtartással kapcsolatos perek egyre többször a külföldön dolgozó gyerekekkel szemben indulnak. Sinka Tamás azt tapasztalja, hogy minél szegényebb településről mentek el a fiatalok, annál többször kísérelnek meg szülőtartást kérni az ottmaradt idősek. Egyik legemlékezetesebb esetében a gyerekek hosszú évekkel ezelőtt Franciaországba költöztek, egyre ritkábban jöttek haza meglátogatni a szülőket, a végén már csak évente kétszer-háromszor csörgött a telefon és elmaradtak az 50-80 eurót rejtő borítékok is. Anyjuk magára maradt, tartási szerződést kötött valakivel, aki utolsó éveiben gondozta. Halála után azonban megjelentek a felháborodott gyerekek az örökségért, már a magyar nyelvet is törve támadták meg a szerződést és követelték a jussukat. Az ügyvéd szerint azonban az alapállás ilyenkor az, hogy ha a gondozásának terhe nem kellett, a javai se kelljenek az elhunyt idős embernek.
A baj többnyire akkor kezdődik – említ épp folyamatban lévő pereket Illés Blanka is -, ha a hosszabb ideje más országban dolgozó felnőtt gyerek új lakóhelyén talál magának párt, aki nem jön ki társa szüleivel. Ilyenkor aztán a fiú már nem jár haza, hogy segítsen takarítani az anyjának, a lány meg nem jön, hogy rendbe tegye a kertet a szülői háznál. Ekkor fordulnak ügyvédhez, bírósághoz a magukra maradt idős emberek. Segélykiáltás ez, hisz a figyelem sokszor jobban hiányzik, mint a követelt tartási összeg – értékeli a helyzetet az ügyvédnő.
Mindkét jogász arra emlékeztet, hogy a korábbi jogszabályokban is rögzített tartási sor nem változott, vagyis a bíróságok ilyen esetben megvizsgálják az illető jövedelmi viszonyait, és azt, hogy kiről kell még gondoskodnia. Ebben a listában ma az idős szülőt megelőzi a kiskorú, majd a nagykorú, de tartásra szoruló gyermek, a házastárs, élettárs és még a volt házastárs, élettárs is.
Az ügyvédek ezen a ponton tartanák indokoltnak a mostani szabályok megváltoztatását például azzal, hogy kivennék a szülőket megelőző helyről a volt házastársat, élettársat. Sőt Illés Blanka még a nagykorú gyerekeket is hátrébb sorolná a gondozásra, pénzre szoruló szülőknél, mondván, hogy manapság sok huszonéves húzza el kényelemből a végletekig az egyetemi tanulmányokat, pedig ha dolgozna a tanulás mellett, a családnak maradna pénze a nagyi segítésére i
Orbán Viktor bejelentése szerint az elkövetkező másfél évben áttekintik és felülvizsgálják az alaptörvény egyes részeit, hogy megtudják, milyen pontok váltak be és mi az, ahol változtatni, finomítani kell, mert az élet nem igazolta vissza a jogalkotói szándékot. Az egyik felülvizsgálatra javasolt rész szinte biztosan a szülőtartásra vonatkozó passzus lesz.
A fejük felett vitáznak, de tudják, hogy róluk
A 150 gondozottból tíz idős ember családja keveredett vitába az utóbbi két évben a Bács-Kiskun megyei Ballószögön működő Aranykor Időskorúak Otthonát fenntartó alapítvánnyal. Ennek egyik névtelenséget kérő munkatársa felidézte: volt rá példa, hogy a család összefogással sem volt képes előteremteni a 180 ezer forintos gondozási díj és a néni 90 ezer forintos nyugdíja közötti különbözetet, ők végül olcsóbb bentlakásos otthont kerestek. Ennél nehezebb volt megállapodni, amikor a környéken bezárt önkormányzati otthonokból hozzájuk került idős emberek családja nem tudott vagy nem akart fizetni, volt, hogy fel kellett kutatniuk a hozzátartozókat. Van, aki után ma sem kapják meg a teljes összeget, de nem teszik utcára. A legnehezebb, hogy az otthonban élők tudnak a sorsukról szóló vitáról, az nagyon rosszul érinti őket, különösen, ha rokonaik goromba szavait kell végighallgatniuk - mondta a szakember.
Egy másik dél-alföldi kisváros önkormányzati idősotthonának vezetője arról számolt be, hogy 75 gondozottjuk miatt még nem volt vita, pedig az elkért díj és a tényleges költség között itt is majdnem 90 ezer forint a különbség. Csakhogy náluk a település kipótolja a helyiek díját, ha a család sem tud mélyebben a zsebébe nyúlni. Az nem egyszer megtörténik, hogy az elmaradt térítési díjakat a hagyatéki eljárásban próbálják megfizettetni. Egy kisvárosban mindenki ismeri a másikat – mondta az intézetvezető -, így per nélkül is meg tudják ítélni, mire számíthatnak, ha a náluk lakó idős ember gyerekei közmunkások, vagy közismert, hogy nem ő nevelte őket, hanem a nagymama, netán gyerekkorukban részegen rendszeresen agyba-főbe verte őket.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület Bőcsi Idősek Otthonának vezetője, Kovács Katalin 16 éve dolgozik idősellátásban. Hatvan gondozottjuk felének nyugdíja fedezi az intézményi díjat, a többieknek kiegészíti a család az összeget, de komolyabb konfliktus még soha nem alakult ki náluk. Ha másképp nem megy, akár a három gyerek mindegyikével külön kötünk szerződést - avatott be a részletekbe.
