Merkel;Orbán Viktor;migráció;

2018-07-07 07:30:00

Két hang, két Európa, két jövő

Ez is megvolt, még sincs este. Orbán Viktor berlini vizitjében végül is az volt a legérdekesebb, hogy négy évet kellett várnia a meghívásra. Utólag nem is egészen világos, hogy miért - hacsak nem számítjuk a politikai vezetőknél is létező személyes antipátiát. A találkozón aztán a felek konstatálták, hogy a német cégek szépen keresnek Magyarországon, ami mindkettejüket boldoggá teszi, ezen kívül azonban semmiben sem értenek egyet, és ez egyelőre így is marad.

A migrációs válság már csak nyomokban tartalmaz migrációt, a zöme pőre politika. Az örök optimisták számára ezért a legfontosabb Angela Merkel azon mondata, miszerint Orbán teljesen másként látja a jogállamiságot és az annak védelmezésére hivatott Velencei Bizottság javaslatait, mint ő. Ez, ha nincs is benne újdonság, legalább bírálat. Hasonló ahhoz, amire az új amerikai nagykövet utalt a hazája nemzeti ünnepe alkalmából tartott fogadáson: látjuk, mit műveltek, de minket most más izgat, bár később talán még erre is visszatérünk. 

Az örök pesszimisták persze azt a következtetést vonják le ugyanebből, hogy nincs remény, most már örökké ez a rezsim lesz hatalmon. A realisták meg azt, hogy eddig is világos volt: akkor lesz változás, amikor a magyarok döntő többsége majd változást akar. A mi problémáinkat nem oldja meg sem Amerika, sem az Európa sorsát amúgy meghatározó német-francia tengely.

A választás azonban minden korábbinál világosabb. A menekültek kapcsán Merkel úgy fogalmazott: "Nem szabad elfelejteni, hogy emberekről van szó, akik hozzánk jönnek, és ez összefüggésben áll Európa egyik alapelvével, a humanitással."  Orbán válaszul sima hazugsághoz folyamodott : "0-24 órában nyolcezer ember áll fegyverrel a határon, amit ha nem védenének a magyarok, naponta négy-ötezer migráns érkezne Németországba". Először is Orbán ugyanazon a napon elvezényelt a határról négyezer katonát, az őrzés visszakerült a rendőrséghez. Másrészt a menekülteket nem a magyar-szerb határ tartja vissza, hanem Törökország. Elvégre Szerbiában vagy a Balkánon másutt sem halmozódtak fel százezerével. 

A magyar miniszterelnök immár Európa-szerte akar félelmet  gerjeszteni. Itthon újra nyomják a vonatkozó plakátokat, de neki nem elég a hazai közvélemény félrevezetése. Az e téren elért sikerei kapcsán nagyobb céljai lettek. Legyen egész Európa, sőt az egész nyugati világ olyan, mint a mi kis magyar demokráciánk: ne korlátozza semmi a politikusok hatalmát, a készséges milliárdosok gazdagodjanak, ahogyan csak bírnak, a köznép meg fogja be a száját.

Soroljuk a Kádár-rendszer hibái közé, hogy hiába jogvégzett ember Orbán, a történelmet nem tanították meg neki. A populizmusból kinövő önkényuralmi rezsimeknek örökös válsághelyzetre van szükségük, különben elkerülhetetlen a nemkívánatos konszolidáció. Orbánnak és a hozzá hasonlóknak csak a feszültség fenntartása ad esélyt. Menekültek hiányában hamarosan kénytelenek lesznek más ellenség után nézni. Merkel tudja, milyen lenne Európa egy szélsőjobbra forduló Németországgal. Orbán úgy tesz, mintha nem tudná.