A szultán veje

Megteheti, hát meg is teszi, nem bíbelődik a látszattal. Népszavazással megerősített alkotmánymódosítás tette lehetővé, hogy legálissá váljon a családja és pártja köré épülő állami korrupció, és senki se tudjon belekötni abba, hogy vejét teszi meg kormánya egyik kulcsfigurájává. Fia is van ugyan, kettő is, de a veje ügyesebb, őrá még nem vetült – nyilvánosan és hivatalosan – a korrupció árnyéka, mint vállalkozó fiára, aki miatt a fél ügyészséget és bíróságot le kellett váltania 2013-ban. Szerencsére itt van a vő, tökéletes jelölt arra, hogy az ország pénzügyeit is (családi) kézben tartsa. Teljesen érthetetlen, miért roggyant bele néhány óra alatt a nemzeti valuta. 
Ne tessék rosszra gondolni, nyilván Törökországról van szó, ahol a teljhatalmú elnök, aki most már egyszemélyben miniszterelnök is, Recep Tayyip Erdogan hétfői ünnepélyes beiktatása után bemutatta új kormányát, amelyben a kassza kulcsa vejénél, Berat Albayraknál van. A spórolás is szempont lehetett a kormány összeállításánál, hiszen a korábbi 26 tárcából csak 16 maradt.
Hogy török változatban milyen lesz a kisebb állam, az még a jövő zenéje, de az újdonsült magyar-török barátság láttán elképzelhető, hogy Budapesttől is tanul Ankara.
Mert hogy fontosak vagyunk egymásnak, ahhoz nem fér kétség. Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemcsak elsőként gratulált Erdogannak, hanem az első sorból nézhette végig a hétfői ünnepélyes beiktatását. Az Európai Unió vezetői közül csak Bulgária elnökének társaságában. De azért összességében jó társaság gyűlt össze. Putyin ugyan nem ment el a bulira, de miniszterelnökét elküldte, és ott volt a kirgiz, kazah, nigeri, gaboni, szenegáli vezető is.
És ott volt miniszterelnökünk fia is, hogy tanuljon, lásson a politika és államügyek iránt sok érdeklődést nem mutató kölyök. Hátha megjön a kedve hozzá. De ezt a kölköt csak a foci érdekli. Nem lehetett hát itthon hagyni, ha már a papa Ankarából egyenesen az oroszországi foci vb-re repül. Nyilván nem közpénzen, és fiát sem közpénzen röpítette a szultán beiktatási ünnepségére.
2018.07.11 00:00
Frissítve: 2018.07.11 08:19

Megmentők

Most, sok évvel a devizahitelesek megmentése után (ami úgy kezdődött, hogy Kósa Lajos a de facto államcsődben lévő Görögországhoz hasonlította Magyarország pénzügyi helyzetét, amitől azonnal elszálltak a devizaárfolyamok, durván tovább nehezítve az adósok amúgy is reménytelen helyzetét), talán nem idő előtti a kijelentés: az Orbán-kormány zseniálisan csinálta. Mármint a maga szempontjából: briliáns választ adott arra a kérdésre, hogy kinek kell viselnie a devizahitelek árfolyamváltozásának kockázatát. Orbánék – nem méltányos, de praktikus – válasza így hangzott: bárkinek, csak nekik nem. (Azért mondjuk, hogy nem méltányos, mert anno még az első Orbán-kabinet kezdeményezte azt a törvénymódosítást, amely megalapozta a lakossági devizahitelek elburjánzását.) A hárítási stratégia mindmáig szinte tökéletesen működött, most azonban hajszál került a levesbe, miután az EU Bírósága egy magyar ügyben kimondta, amit sem a kormány, sem a parlament, sem pedig a hazai bíróság nem akart eddig deklarálni: hogy a bankoknak tájékoztatási felelősségük is van, és perelhetőek, ha a hitelfelvevő bizonyítani tudja, hogy nem informálták őt kellő mélységgel az árfolyammozgásokból eredő veszélyekről. A kockázat ezen a ponton visszaszáll a kormányzatra, több ok miatt is. Egyrészt a bankszektor nagyobbik hányada időközben beolvadt a NER-be. Másrészt az ügyletek nagyságrendje miatt – azok is 120 ezren vannak, akiknek már a lakásukat árverezik a bankok a fejük fölül – megborulhat a bankszektor, az állam konszolidációra kényszerülhet. Harmadrészt pedig, amennyiben tényleg perek tíz- vagy százezrei indulnak, megdől az a hazug, de mégis széles körben hangoztatott alapállítás, hogy a Fidesz mindenkit megmentett, az adósmentésnek vége van. Dehogy van vége: a java csak most jön.
2018.09.22 09:37

A pénz szaga

A pénznek igenis van szaga. Európában talán nem olyan büdös, mint Pinochet Chiléjében volt, a latin-amerikai „gazdasági csoda” éveiben. (Hitlerig, Sztálinig, Putyinig vagy a kínai piacig nem mennénk el.) Ha Chilében volt gazdasági csoda a 70-es években, az csak azért lehetett, mert a tőke nem csak a demokráciák piacgazdaságaiban tud kivirulni, hanem diktatúrákban is. Sőt, diktátorok szerint ez az egyetlen kivezető politikai út mindenféle válságból. Európában még nem ennyire szagos a pénz, de ahhoz már eléggé szaglik, hogy mondjuk Romániában sokaknak elviselhetetlen legyen. Aki viszont ezen eltöpreng, az rögtön a korrupció támogatója lesz, ugyanúgy, ahogyan Magyarországon is hazaáruló, aki szembe mer menni a regnáló hatalommal. Hazaárulóként most éppen azt kell kimondani, hogy ez a rendszer a demokratikus európai közösség adóiból (is) áll a saját lábán. Meg azt, hogy ha csöpp ész szorult volna Brüsszelbe, akkor már megvonta volna a felzárkóztatási pénzeket a magyar kormánytól. Miért nem gondolunk arra, hogy ennek az elkerülhetetlen kollektív büntetésnek az etikai hordaléka is nyomaszt sokakat arrafelé? Mikor írja vajon felül az európai közösség demokratikus érdeke és értékrendje a nemzetek (és nem a kormányok) iránt érzett európai felelősséget? A korrupció csak a bűz egyik része. Mert: milyen szaga van a Magyarországon állami búra alatt gyarapodó külföldi tőkének? Márpedig a német tőke, amely életben tartja a magyar gazdaságot, láthatóan immunis a bűzre.  Ahogy a minap a privátbankár.hu-nak mondták: „A német nagyvállalatok nem gondolják újra magyarországi befektetéseiket a magyar demokrácia állapota miatt. A cégeket az üzlet érdekli, nem a politika. Ez addig így marad, amíg a magyar kormány nem lép át egy határt, például nem veszélyezteti az ország EU-tagságát. Ugyanakkor az új befektetéseknél már felmerülhet, nem kényelmetlen-e üzletelni a magyar kabinettel.” Aki azt gondolja, hogy Merkel kancellár majd „leszól” és „beszól” a német nagytőkének, az csak az autoriter gondolatot exportálná. A német társadalmi berendezkedés viszont már csak olyan, amelyben - bár nyilván van sűrű személyes érintkezés is -, a politika és a gazdaság külön leírható pályán mozog. Meglehet a német tőke jól érzi magát Magyarországon, nem kell vesződnie még olyan ügyekkel sem, mint otthon. Ha mérhetetlen  hasznot húz a magyar dolgozókból, az nem csak a tőke lelkén pötty, hanem azokon a demokrácia- és piacellenes viszonyokon is, amelyeket az Orbán-kormány teremtett a nép szabadon manipulált akaratából. Mindazonáltal a befektetők figyelmébe ajánljuk, hogy a tőke gyarapodásának mindeddig a demokráciák nyújtották a legkedvezőbb körülményeket. Hogy a háború utáni békét és a nyugat-európai jóléti államokat nem a tőke és az autoriterek pacsija, hanem a tőke és a társadalom kiegyezése teremtette meg. A demokrácia a tőke ágyasa, nem a kényelmesebbnek tűnő, de kiszámíthatatlan, bizonytalan tekintélyuralmi rendszer. Azt pedig tudjuk, hogy a pénz a bizonytalanságot utálja a legjobban. Talán még a pénz szagánál is jobban.
2018.09.22 09:00
Frissítve: 2018.09.22 09:04