Kérjük, vigyázzanak, Európa kapui zárulnak!

Publikálás dátuma
2018.07.11 13:00

Fotó: AFP/ PAU BARRENA
A Willkommenskultur már a múlté, és már a kvótarendszerről sem szívesen beszélnek az EU vezetői. Menekültügyben a szigor képviselői lettek a hangadók: Matteo Salvini már egy menedékkérőt sem akar Olaszországban látni, Sebastian Kurz pedig megoldást is javasol: Európán kívüli táborokat.
Csütörtökön az ausztriai Innsbruckban ismét a menekültkérdés lesz napirenden. Elképzelhető, hogy az uniós belügyminiszterek informális találkozója után még radikálisabb döntések születnek, hiszen két igazi keményvonalas európai politikus lesz jelen Matteo Salvini olasz és Horst Seehofer német belügyminiszter személyében. Az olasz tárcavezető tudatosan törekszik arra, hogy konfrontálódjék az EU-val. Ennek elsődlegesen belpolitikai okai vannak, és a stratégia sikeresnek látszik. Már a márciusi választáson is meglepetést keltett, hogy pártja, a Liga 17,4 százalékos eredményt ért el. Ennek köszönhetően vált a jobboldal vezéralakjává – a nála jóval mérsékeltebb Silvio Berlusconi helyett. Mára viszont ennél is jóval népszerűbb lett: már 30 százalék körül mérik a pártját.
A belügyminiszter állandó provokációi egy időre az olasz kabinetet is megrázták, hiszen a koalíciós partner Öt Csillag Mozgalomnál (M5S) is megdöbbenést keltett, hogy Salvini nemcsak a segélyszervezetek, hanem a nemzetközi missziók hajóit is kitiltaná az olasz kikötőkből. Az M5S azonban nem akarja veszélybe sodorni a kormányt, ezért a párt elnöke, Luigi Di Maio, illetve Giuseppe Conte olasz kormányfő is igyekezett jó arcot vágni Salvini kirohanásaihoz. Conte azt állította a La Stampában, hogy a belügyminiszter minden lépését koordinálta a kabinet többi tagjával. Mindinkább úgy tűnik, Salvini vált az olasz kormány erős emberévé, ő határozza meg annak irányvonalát. Ami azonban ennél is nagyobb baj, hogy az európai menekültügyi vitában is meghatározó szerepre törekszik. Közölte, az uniós belügyminiszterek innsbrucki ülésén „megint a rosszfiút kell játszanom”. Ez a szerep azonban nem áll tőle távol, mint mondta, „csak ez hoz eredményt”. Salvini szavaiból is kitűnik, hogy szétesett a hetekig fennálló, a menekültkérdés szigorítása miatt megalakult München-Bécs-Róma tengely. Közölte ugyanis, nem veszik vissza azokat a menekülteket, akiket visszafordíthatnak az olasz-osztrák határról.
Az innsbrucki tanácskozás témája lesz a német kormánynak az a dokumentuma, amely szerint visszafordíthatják Ausztriába a menekültek egy részét. Salvini azonban elsősorban az EU külső határainak védelméről, a bajba jutott menekültek megvédéséről óhajt beszélni. Azt akarja elérni, hogy Itália területére egyetlen menekült se juthasson el. „Minden más országnál többet tettünk. Ennek vége, most mások vannak soron” – mondta. A belügyminiszterek ülésén szó esik arról az osztrák javaslatról (Ausztria tölti be az EU soros elnökségét), amely szerint ha egy menedékkérőt kitoloncolnak az Unióból, akkor szülőhazájába vagy egy az EU-n kívüli harmadik országba küldhetik. A Politico által látott dokumentumban szó esik arról is, hogy migrációs központokat hozzanak létre az EU-n kívül azon menedékkérők számára, akik kérelmét elutasították. Az érvelés szerint ezekben biztosítanák az emberi jogok európai szintjét, az országokat pedig közelebbről meg nem nevezett ösztönzőkkel vennék rá, hogy adjanak helyt ezeknek a központoknak.
2018.07.11 13:00
Frissítve: 2018.07.11 13:32

Békejobbot nyújtana Erdogan a németeknek

Publikálás dátuma
2018.09.24 09:00

Fotó: AFP/Anadolu Agency/ Kayhan Ozer
A török elnököt nagy csinnadrattával fogadják Berlinben, miközben német állampolgárok ülnek török börtönökben, terrorizmus vádjával.
„Németországi látogatásom prioritása az, hogy véget vessünk az utóbbi évek feszültségeinek a kétoldalú kapcsolatokban” – idézte Recep Tayyip Erdogan szavait a Reuters brit hírügynökség. A török államfő szeptember végén utazik hivatalos kétnapos látogatásra Németországba, Frank-Walter Steinmeier német elnök meghívására. Erdogan ugyanakkor azt is közölte, hogy a gazdasági kapcsolatok erősítésére kívánja helyezni a hangsúlyt, a tárgyalások napirendjén szerepel emellett a két ország kapcsolatának javítása, Törökország azon óhaja, hogy az Európai Unió tagjává váljon, illetve a terrorizmus elleni közös fellépés.      A török elnök két nap alatt kétszer egyeztet majd Angela Merkel kancellárral is, és ugyan nem említette a tárgyalási pontok között, minden bizonnyal a migráció kérdése is napirendre kerül, hiszen Merkel nélkül talán meg sem született volna az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás a szíriai menekültek kapcsán. A török elnök csütörtökön érkezik Berlinbe, majd Kölnbe is ellátogat egy mecset ünnepélyes megnyitására. Bár a kurdok még nyáron jelzett nagy tüntetését nem engedélyezték a török hatóságok, a német sajtó szerint mindkét városban demonstrációra lehet számítani. Emberjogi aktivisták már azt is bírálták, amikor Steinmeier hivatalának tájékoztatása, miszerint Erdogant katonai tiszteletadással fogadják a berlini Bellevue-palotában, majd fogadást tartanak a tiszteletére, miközben máig több német állampolgárt tartanak fogva Törökországban, legtöbbjüket terrorizmussal valamint a 2016-os puccsban való részvétellel vádolva. Még a mostani látogatás bejelentése előtt Németországban komoly közéleti vitát szült az, hogy Erdogan korábban felszólította a németországi törököket, hogy ne illeszkedjenek be a német társadalomba. Steinmeier azonban a török elnökválasztás előtt már jelezte, bárki is legyen az új elnök, meghívja Berlinbe a kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében. (Nem mintha sok kétség fért volna a voksolás kimeneteléhez.)    A két ország viszonya is a puccs utáni törökországi tisztogatási hullám, a sorozatos jogsértések miatt romlott meg látványosan az utóbbi időben. De az Erdogan vezette Törökország nemcsak Németországgal, hanem az Európai Unióval is feszült viszonyba került, olyannyira, hogy maga az elnök és több vezető tisztségviselő is már többször sértődötten bejelentette, hogy amennyiben az EU tovább kötözködik az emberi jogok helyzete miatt, nem is kíván már annak tagja lenni. Ezért is meglepő a mostani Erdogan nyilatkozat, amely újra Ankara prioritásai közé sorolja a csatlakozást. A berlini vizitet kiemelt nemzetközi figyelem övezi, mindenekelőtt azért, hogy a német kormány szóvá teszi-e a törökországi emberi jogi sérelmeket vagy az Erdogan kottájából játszva a gazdasági kapcsolatok erősítésére helyezi a hangsúlyt. Heiko Maas német külügyminiszter augusztusban még úgy nyilatkozott, a német-tök államközi kapcsolatokat terhelő valamennyi téma napirendre kerül majd, beleértve a Törökországban fogva tartott német állampolgárok és a Szíria kurdok lakta északi területein folytatott török katonai műveletek kérdését is.

Óriás kisebbség

A Németországban élő török száma mintegy 3 millió. Mellettük hozzávetőleg egymillió kurd is él az országban, akik általában utcai demonstráción tiltakoznak Erdogan kurd politikája ellen a török államfő látogatásai során.  Erdogan eddig miniszterelnökként tízszer, államfőként eddig kétszer tett  hivatalos látogatást Németországban.

Szerző
2018.09.24 09:00
Frissítve: 2018.09.24 09:00

Elfogyott a cseresznye

„Kér egy szelet tortát esetleg? Sajnálom, cseresznye nincs!” poénkodott Donald Tusk az Instagramon Theresa May kormányfő rovására. A briteknek nem jött be a tréfa, mintegy Orbán Viktort parafrazálva azt üzenték, „több tiszteletet a briteknek”. Az Európai Tanács elnöke vélhetően nem megsérteni akart senkit, legkevésbé a brit nemzetet, egyszerűen azt kívánta jelezni, hogy az Európai Unióból való kilépés során nem lehet „cseresznyézni” a feltételek között, Londonnak és a Brexit támogatóinak tudomásul kell venniük, hogy úgy nem lehet kilépni, hogy az EU minden előnyét megtartják,kötelezettségek nélkül.

Az sem különösebben meglepő, hogy sértegetésig fajult a dolog London és Brüsszel között. A brit kilépésig hátralévő idő vészesen fogy, a megoldások pedig nem körvonalazódnak, a Brexit-tárgyalások lassan tragikomikussá válnak.Brüsszel pozíciói jobbak, noha az EU számára is mérhetetlen veszteség a britek távozása. Theresa May és kabinetjének helyzete viszont egyáltalán nem irigylésre méltó. A brit miniszterelnöknek úgy kell tisztességgel és minél kevesebb veszteséggel levezényelni a folyamatot, hogy ő maga a toryk Brexit-ellenes szárnyához tartozott. Kormányfőként azonban tiszteletben tartja a népakarat kötelező erejét, s noha a megváltozott hangulatban egyszerűbbnek tűnne egy újabb népszavazást kiírni, és elfeledni a sehová sem vezető kilépési tárgyalásokat, nem kockáztathatja a demokratikus jogállam csorbulását, egy referendum felülírását. S miközben megpróbálja kicsikarni a lehetetlent az EU-ból, úrrá kell lennie a saját pártján belüli keményvonalasok Tuskénál sokkal durvább támadásain, s valahogy megőriznie a királyság egységét, amely a Brexittel netalán visszaálló ír-északír határral komoly léket kaphat. May feladata megoldhatatlan. Tisztes helytállási törekvése becsülendő, de talán kevesebb merevséggel egy járható visszaút is körvonalazódna.  
2018.09.24 09:00
Frissítve: 2018.09.24 09:00