Nekünk nem nyolc

Április 8-án az országos, kétharmados Fidesz-győzelem ellenére Budapesten az ellenzéki szavazók voltak többségben. Az eredményekből azonban az is világosan kiderült, hogy a tizennyolc egyéni budapesti választókerület közül Józsefvárosban szerepelt leggyengébben az ellenzék. Nincs ebben semmi meglepő, a választókerület lassanként egy évtized óta Kocsis Máté „birtokának” számít – a fővárosban a legnehezebb terep az ellenzék számára. 
Amióta 2009-ben Kocsis nyert az időközi polgármester-választáson, ebben a kerületben mindig Fidesz győzelem született: nem véletlen, hogy a kormánypártok szinte kockázatmentesen vállalhatták be az újabb időközi megméretést. Ám azt is meg kell említeni, hogy az egyértelmű kormányzati fölény ellenére az utóbbi csaknem tíz évben most szerepelt legjobban a demokratikus ellenzék polgármester-jelölte. 
És igen, általános tendencia, hogy az időközi választások döntő többségénél alacsony a részvételi hajlandóság (aminek ráadásul a július eleji időpont sem kedvezett), ám az mégis elgondolkodtató, hogy múlt vasárnap a józsefvárosi szavazók negyede sem tartotta fontosnak, ki is lesz a polgármestere, ki irányítja a kerület mindennapjait a következő bő egy évben. 
Nem vitás, sorozatban a harmadik kétharmados győzelem után sokan nem bíztak abban, hogy a Fidesz legyőzhető – ezért sokan úgy vélhették: nem is fontos kinyilvánítani, mit gondolnak a világról, nem fontos leadni voksaikat. Ennek ellenére örvendetes volt, hogy az ellenzéki pártok felsorakoztak Győri Péter mögött, azonban a kampány során az is bebizonyosodott, hogy kevés a deklaratív jellegű kritikai támogatás, továbbá az is, hogy az érdemi terepmunka nem spórolható meg egyetlen párt részéről sem. (Azt azért tényszerűen meg kell jegyezni, hogy rövid volt az érdemi kampányra fordítható idő, illetve egy túlfinanszírozott propagandagépezettel és a Kocsis-Kubatov-rendszerrel szemben kellett az ellenzéknek helytállnia.) 
Az idő kerekét már nem lehet visszafordítani, nem lehet meg nem történtté tenni az április nyolcadikai, valamint a múlt vasárnapi választás végeredményét – éppen ezért közös a felelősségünk, hogy helyes következtetéseket vonjunk le a jövőre vonatkozóan. 
Elsőként: az ellenzéki pártok politikai együttműködése szükséges, de nem elégséges feltétele a Fidesz legyőzésének. Ráadásul korántsem mindegy, mikor is jön létre az együttműködés – nyilvánvaló, hogy nem elegendő, ha az utolsó pár hónapban próbáljuk a választók számára bebizonyítani: igenis képesek vagyunk egységesen fellépve alkalmas jelölteket állítani. 
A jövő évi önkormányzati választásokig bő egy esztendő van hátra, ezért még idén el kell dönteni miképp (akár előválasztással, akár tárgyalásos úton, esetleg mindkét módon) működik együtt az ellenzék. Mert nem fordulhat elő még egyszer az, ami a 2018-as országgyűlési választás előtti hónapokban történt az ellenzéki térfélen.
Kétszer (vagy akár többször) nem léphetünk bele ugyanabba pocsolyába. 
A magam részéről hiszek abban, hogy mindezt nemcsak az MSZP, hanem valamennyi ellenzéki párt tudja és érti, így már idén ősszel közösen kialakítjuk a Fidesz legyőzésének stratégiáját. 
Tudom, hogy a Fidesz verhető, sok más városhoz hasonlóan Budapest igenis nyerhető az ellenzék számára. Ne felejtsük el, hogy a 2019-es önkormányzati választás az első igazán fontos mérföldkő a 2022-es országgyűlési választás felé vezető úton.
Frissítve: 2018.07.13. 09:39

Az európai ketrec

Most, hogy Görögország halad kifelé a válságból, lassan lelohadnak mindazok, akik néhány éve még Alekszisz Cipraszban és a Szirizában látták az Uniónak ellenálló, az „európai ketrecből” való kiszabadulás újbaloldali hősét. Aztán Görögország – hatalmas áldozatokkal bár, de - megcsinálta, amit az uniós pénzügyi körök megköveteltek tőle, ami ellen Ciprasz kardot rántott, és az ország túlélte a válságot. Nyugat-Európa – főként Németország – hatalmasat keresett mindezen, az újbaloldali álmok pedig szertefoszlottak.
Most Európa túlsó felén, Nagy-Britanniában bizonyosodik be, hogy az „európai ketrecből” nincs szabadulás. Ha már a britek – James Cameron – voltak olyan őrültek, hogy öngyilkos politikai számításból, egy becsapott közvéleménnyel két éve nekimentek az uniós tagságról rendezett népszavazásnak, most beláthatják: több, mint tévedtek, amikor úgy gondolták, a XXI. század elején is működhet a sziget kontinenst megvető, külön utas politikája. 
A brit kormány krízisbe került. Két keményvonalas Brexit-párti politikus is úgy vélte, hogy a kabinet túl nagy engedményeket tesz az Európai Uniónak az EU-s kilépés után. Boris Johnson külügyminiszter azzal indokolta távozását, hogy „fél-Brexitre” van kilátás, amelyben a brit gazdaság jelentős részeit továbbra is hozzáláncolják az uniós rendszerhez, de úgy, hogy e rendszer felett Londonnak nem lesz ellenőrzése. Hiszen a brit kabinet legutóbbi javaslata közös szabadkereskedelmi térség létrehozását javasolja az EU-nak a fizikai áruk forgalmának szabályozására, biztosítva a „súrlódásmentes” kereskedelmet a Brexit után is. A „kombinált vámtérség” volna az a „fehér zászló”, amelyet Johnson szerint a brit kormány lobogtat, miközben csatába indul Brüsszel ellen. A külügyminiszter távoztában önmagával is viaskodik, mert a javaslatot ő is megszavazta. May kormányfő szerint pedig a javaslatok lehetővé teszik, hogy Nagy-Britannia visszaszerezze ellenőrzését határai, törvényei és pénze felett.
Kétségtelen: mind May megjegyzését, mind a realitásokat fel lehet úgy fogni, ahogy Boris Johnson, hogy Nagy-Britannia „a gyarmattá válás felé tart”. De ez nem más, mint nemzetállami nyafogás, amely egyszerre védené meg a kontinenstől London függetlenségét és maradna fél lábbal az Unióban. Ám Európa már van olyan erős és megkerülhetetlen gazdasági integráció, hogy politikusai és népei józan ésszel belássák: e kötelékből semmilyen politikai irányzatnak nincs szabadulása. Sem a geopolitikai viszonyokat, sem a világgazdasági változásokat szemlélve nem vezet járható út kifelé az Európai Unióból.
Meglehet, sok nemzet ma „gyarmatnak” érzi magát e közösségben, mert a mélyebb integrációért le kell, le kellene mondania virtuális nemzetállami önállósága még több részéről. De az európai országok immár egymás „gyarmatai”, még ha Brüsszel alapos reformra szorulna is; már oly mértékben egymásra épültek, hogy nem hogy Görögország, de még Nagy-Britannia sem életképes egyedül, kívüle. Ha az Unió megreccsen vagy széthullik, úgy nemzetállamai – meglehet, büszkén –, de eltűnnek a Peking-Moszkva-Washington Bermuda-háromszögben.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2018.07.12. 08:23

Az elszegényedés költségvetése

A kormány nyugdíjpolitikájának lényege - saját állítása szerint -, hogy a nyugdíjasok ne vesztesei, hanem kedvezményezettjei legyenek a hazai makrogazdasági folyamatok alakulásának. Ennek legfontosabb lépéseként 2010-ben azt az ígéretet tette, hogy évről évre megvédi a nyugdíjak reálértékét, vagyis megőrzi azok „vásárlóerejét”. Éppen ezért a mindenkori nyugdíjemelés mértékét az adott évre tervezett infláció – vagyis árnövekedés – mértékéhez igazítja. 2018-ban és 2019-ben tehát szintén az infláció mértékével megegyező nyugdíjemelést valósít meg a kormány, továbbá a gazdaság dinamikus növekedésének eredményeként külön kormányzati intézkedésekre is sor kerülhet – ígérik –, azaz lehet számítani (egyszer-egyszer) az Erzsébet utalványokra is.
Ez a költségvetés az időskorúak számára az elszegényedés költségvetése.  
A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint az időskori szegénység felszámolásának egyik eszköze az alapnyugdíj bevezetése és a nyugdíjminimum felemelése. Az alapnyugdíj mértéke terveink szerint 40 ezer forint havonta, forrása az állami költségvetés. 65 év felett járna annak, aki magyar állampolgár és legalább negyven évi magyarországi lakhellyel rendelkezik, továbbá járna a rokkantnyugdíjasoknak is. 2,25 millió jogosulttal számolva ez mintegy 1100 milliárd forint évente, a GDP kb. 3,5 százaléka. Erre épülne rá a „munkanyugdíj”, amelyet változatlanul a befizetett járulékok és szolgálati idő alapján állapítanának meg, forrása tehát a járulékbefizetés. Itt is szükséges azonban a 2008 óta változatlan nyugdíjminimum felemelése, 28500-forintról legalább 50 ezer forintra. E két intézkedés eredményeként nem lenne olyan 65 évesnél idősebb, életét végigdolgozó ember, akinek a járandósága 90 ezer forint alatt lenne, akár már 2019-től kezdve. 
Határozott követelésünk, hogy a gazdaság növekedésével arányosan érdemben kell növelni a nyugdíjakat. Ennek mértéke 2019-ben méltányosan (a svájci indexálás szerint) 5,75 százalék.

A tervezettnek tehát több mint a duplája. Ennek hiányában csak folyatódik a kilenc éve tartó elszegényedési folyamat. Egyre nő az aktívak és a nyugdíjasok közötti jövedelmi olló. A jelzett nyugdíjprémium csak porhintés, a Bajnai-kormány olyan intézkedésének továbbvitele, amelyet az akkori kormány egy válság időszak közepette, átmeneti intézkedésként vezetett be.  A folyamatos elszegényedés fényében kell mérlegelnünk a nyugdíjasok munkába való visszatérését elősegítő adókedvezményeket is. Mint ismeretes, a munka törvénykönyve alá tartozó szervezeteknél a nyugdíjas munkavállalók csak 15 százalék személyi jövedelemadót fognak fizetni 2019-től, és a cégeknek sem kell megfizetni a bérük után az adókat. Ez önmagában helyes és üdvözlendő, hiszen aki tud és akar, az dolgozhasson, s helyes, ha ezt adókedvezménnyel teheti. Miután azonban a nyugdíjak csupán az inflációval voltak és lesznek valorizálva, félő, hogy az ismételt munkába állás nem lehetőség lesz, hanem kényszer. És ez nagy baj. Úgy tűnik, az állam az egyik kezével elszegényít, a másik kezével meg int, gyere ismét dolgozni, ha kicsivel jobban akarsz élni. Mi, nyugdíjasok pedig hálásan megköszönjük a lehetőséget, hogy ismét dolgozhatunk. 
Van még egy elem, ami fájóan hiányzik az állami költségvetésből, és ez a nyugdíjas civil szervezetek normatív állami (önkormányzati) támogatása. A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint szükséges lenne forrásokat biztosítani a nyugdíjas civil szervezetek, klubok működésnek támogatására. Az ügyek intézésének informatikai eszközöket és tudást igénylő módjai folyamatosan növekednek, nem lehet, nem is célszerű ezt fékezni. Ugyanakkor a 65 év feletti népességnek csupán mintegy a negyede aktív internethasználó. Különösen kistelepüléseken lenne indokolt a nyugdíjas civil szervezetek kiemelt támogatása (számítógép és nyomtató biztosítása, pénzbeli működési támogatás a taglétszámmal arányosan), ami a mindennapi életben is lehetővé tenné az informatikai eszközökkel való ügyintézést és tájékozódást. 
Szerző
Kabai Tibor
Frissítve: 2018.07.12. 08:23