Magyar modell Thaiföldre

Az elmúlt két hétben beszűkült az érdeklődésem. Hírfüggővé váltam, méghozzá egyetlen témára fókuszálva. Először mindig a thaiföldi fiúkról szóló híreket kerestem, ezzel feküdtem, ezzel keltem. Persze, a gyereksorsok mindnyájunkat jobban felkavarnak, mint a lassan megszokottá váló világpolitikai konfliktusok. 
De volt itt valami más is. A katarzis igénye. Soha nagyobb szükségünk nem volt egy történetre, ahol ezer akadályon át, de győz a jók erőfeszítése. Ahol hősöket látunk, nem pojácákat vagy tolvajokat. Ahol mindenki összefog, és a világ minden részéről segítségére sietnek a bajba jutottnak. Olyan, mint egy mese, de súlyosabb és felemelőbb.
Érthető, hogy lelkesebben figyeltem erre, mint más sajtóhírekre. Több örömöm volt benne, mint hogy kövessem a vitát: tényleg nem fogadták-e be a cserkésztáborba a borsodi cigánygyerekeket, vagy á, dehogy, csak úgy véletlenül nem jutottak oda. Meg hogy mivel magyarázza az igazgató, hogy egy fogyatékos kislány ünnepi ruhás fotója nem kerülhetett a többiek tablójára. Nem is beszélve a zalaszentmártoni történetről, ahol az önkormányzat honlapján a polgármester nagy egyetértésével átkozzák „az alacsony IQ-jú feka kanokat”, akik tuti, hogy éppen a 60 lakosú zsákfalut akarják elárasztani.
A barlangban rekedt gyerekekkel nyilván könnyebb és veszélytelenebb együttérezni, mint a társadalmi katasztrófák részeseivel. Mégis van felszabadító ereje annak, ami Thaiföldön történt. Megmutatta, hogy kivételes helyzetekben lehet a jóság is ragályos, nem csak a hülyeség meg a gonoszság. Nálunk is így szokott lenni: a magyar búvárok azonnal felajánlották segítségüket. Jól mondja Brecht: „iszonyú a csábítás a jóra”. A csábításnak azonban kellő jellemerővel ellen lehet állni. Erre alakította ki a kormány a maga modelljét. Bezzeg a thai főnökség –ki kell mondanunk- ebből a szempontból nem állt a helyzet magaslatán. Óvatlan volt, esze nélkül, rohanvást próbálta menteni a bajba jutottakat. Ahogy az egész népes nemzetközi mentőcsapat. Nem ártana, ha a mi vezetőink kicsit korrepetálnák őket.
Mert nézzük csak, hogyan zajlott volna a mentés a magyar kormányzati modell szerint! Először is nem dőltek volna be ilyen könnyen annak, hogy valakik ki akarnak jutni az életveszélyből. Nem lehet tudni, nem megélhetési életveszélyről van-e szó, és az illetők csak azért akarják elhagyni a tartózkodási helyüket, hogy aztán könnyebb legyen az életük. Az, hogy a családjukra vágynak, csak fokozza a gyanút. Az illegális bevándorlók is szeretnek a családegyesítésre hivatkozni. A miniszterelnökünk már az őcsényiek éberségét is megdicsérte: „Ha azt mondják, hogy gyerekek fognak jönni, arra azt mondja a magyar, először gyerekek, aztán a szülők, aztán családegyesítés, és ott vagyunk a bajban.” Ezért nem kell a gyerekektől sem meghatódni. Pláne, hogy fiúk. Könnyen lehet, hogy kijutva majd molesztálják a kislányokat, húzzák a hajukat –emlékezzünk a zalaszentmártoni bejegyzésre: „akinek van szeme, az látja, hogy 80 százalékban fiatal kanokat hoznak be”. Még ha csak 80 volna, de itt a hímneműek részaránya 100 százalékos. És nem is keresztények!
Szóval minden ok megvan rá, hogy őrizzük a barlang kijáratát (esetleg egy kerítés?), és ne kapkodjuk el a dolgot. Először is bizonyosodjunk meg róla, hogy nem Soros csempészte-e őket direkt a barlangba, hogy aztán kénytelenek legyünk megmenteni őket. Nehogy már ő nevessen a végén! Mindenesetre helyezzünk el néhány vízhatlan plakátot a járatokba, miszerint hiába focisták, nem vehetik el a magyarok helyét a Puskás Akadémián.
Az végképp nincs rendben, hogy mindenféle külföldiek is jönnek, és beleavatkoznak a mentésbe. Elég, ha ideadják a pénzt, és mi majd megoldjuk. Közbeszerzést írunk ki az oxigénpalackokra meg a búvárruhára, és persze a barlang világítására is, arra véletlenül van is egy megbízható magyar cég. Ott lent legalább senki sem teszi szóvá, hogy miért van félhomály. És mi az, hogy a mentők között több civil önkéntes is van? Persze külföldről pénzelik őket, ahogy a gyanús civileket szokás. Most a vizes barlangból mentenek, de ha elkapatjuk őket, holnap már a vízbefúlókat mentik ki a tengerből. Márpedig ha csak az idén nem vesztek volna 1412-en a vízbe, akkor mi riasztaná el a többieket az útnak indulástól? (Istenem, szokásból már kerekíteni akartam 1400-ra, mintha 12 halottal lehetne csak úgy, kerekítési hibaként elszámolni.)
Aztán Thaiföldön azt is elrontották, hogy az ausztrál orvos rábeszélésére először a legrosszabb állapotban lévőt hozták ki. Társadalompolitikai szempontból tökéletesen elhibázott elgondolás. Még hogy a legrászorultabbaknak kell leginkább a segítség? Hová jutnánk így! Különben is: soron kívül az jöhet, aki kimenekítési kötvényt vásárol. Úgyhogy nem a búvárok mennek le legelőbb, hanem a Tóni. A helyzetet különben sem kell olyan gyorsan megoldani. Minél tovább tart egy krízis, annál tovább játszhatja a kormány a megmentő szerepét. Addig érzi nyeregben magát, amíg aggodalomban tarthatja népét. 
Ha a magyar modellt alkalmaznák Thaiföldön, sosem vallanák be, hogy már nincs mitől félni.
És mi az, hogy a mentők között több civil önkéntes is van? Persze külföldről pénzelik őket, ahogy a gyanús civileket szokás
2018.07.14 09:45
Frissítve: 2018.07.14 09:46

A szabadkai szép szavak hete

Azt állította Orbán Viktor (Szabadkán, a közös magyar-szerb kormányülés után), hogy ő mindig szeret világosan fogalmazni, és hogy „Szerbia a szerbeké.” 
Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak a szerbeké, hanem az ott élő magyaroké is. Hogy lehet, hogy éppen Orbán feledkezik meg erről? Vagy nem feledkezett meg, csak szerb politikusok előtt beszélt? Világosan fogalmazva. 
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyancsak Szabadkán), hogy „ha nem lenne Közép-Európa, akkor nem lenne növekedés az Európai Unióban.”
Ezzel szemben a (már sokszor elismételt) tény az, hogy ez abszolút nem igaz. Kétségtelen, hogy Közép-Európa gazdasága gyorsabban fejlődik, de 2018-ban az Európai Unió GDP-je 2 százalékkal nőtt, ezen belül pedig a 19 tagú euró-övezeté – amelybe nem tartozik bele Lengyelország, Csehország, Magyarország és Románia – 1,9 százalékkal. Ki érti ezt? Orbán biztos nem. 
Azt állította Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég munkatársa (az M1 kormánytévében), hogy Magyarország geopolitikai súlyához mérten sokkal jobban teljesített az Európai Parlamentben, és olyan csatákat tudott megnyerni, amikről sokan álmodni sem mernek.
Ezzel szemben a tény az, hogy geopolitikai súlyunkhoz mérten ugyan valóban állandó szereplők voltunk, csak éppen a csatákat a kormány nem nyerte meg, hanem látványosan elvesztette. Az Európai Parlament például kétharmados többséggel ítélte el a jogállam lebontását Magyarországon, és javasolta a szankciókat tartalmazó hetes cikkely alkalmazását. Erről tényleg sokan nem mertek álmodni sem, aztán mégis sikerült. 
Azt állította Gulyás Gergely miniszter (szokásos sajtótájékoztatóján), hogy az a 300 milliárd forint, amit Magyarország a határvédelemre költött, magyar költségvetési forrásból ment, ebből semmit nem térített meg az Európai Unió.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Bizottság idén februárban 20 millió eurót ítélt meg Magyarországnak a határvédelem támogatására, de már korábban, 2015-ben is felajánlottak 6 millió eurónyi külön összeget, ám ennek akkor csupán az egyharmadát vette igénybe a magyar kormány. Ami meg az állítólagos 300 milliárdot illeti, jellemző, hogy már két évvel ezelőtt, 2017-ben 270 milliárdról beszélt Orbán Viktor, miközben 2015-ben, a menekülthullám csúcsán a válság kezelése 85 milliárdba került, és ebből a határzár építése 12,6 milliárd forint volt. Hogy ebből hogyan lett 300 milliárd, azt legföljebb az ügyes könyvelők tudnák megmondani. Ha mernék.  
Azt állította Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója (aki ezúttal is az M1 kormánycsatornán adott belbiztonsági tanácsokat), hogy valamennyi migrációs csatornán emelkedett az Európába érkezők száma.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem emelkedett, hanem tovább csökkent. Tavaly az év első három hónapjában mintegy 19 ezer menekült vagy migráns jött Európába a tengeren át vagy szárazföldön, idén április közepéig pedig csak 17 és félezer. Az én belbiztonsági tanácsom mindössze annyi: próbáljunk a tényekhez ragaszkodni.
2019.04.20 09:04
Frissítve: 2019.04.20 09:05

Nyuszi, talán beteg vagy?

Valami baj lehet idén a nyúllal. Nem igazán jól alakul a húsvét. Van ilyen, hiszen még a gyerekdal is azon aggódik: „Nyuszi, talán beteg vagy?” Természetesen nem a Nagyhét elején lángra lobbanó Notre Dame félelmetes látványán ízetlenkedem. Az szívszorító dráma volt, ám a tűzoltók küzdelme, a Párizs népét összekovácsoló aggodalom, a segítségre mozduló világ, a francia Muzulmán Szövetségtől a Mazsihiszig, Szegedtől Fehérvárig felajánlott adományok emelkedetté és hősiessé tették. De itthon sikerült a tragédiát komédiává silányítani. Nálunk a nyuszi nem áll a helyzet magaslatán, csak ül a fűben és szundikál, nem gondoskodik az ünnep méltóságáról.
Az alaphangot a miniszterelnökhelyettes adta meg. Kerek-perec kinyilatkozta: a hibás „az a Franciaország, amely megtagadta saját történelmét, saját kereszténységét és hitét”. Épp csak nem tette hozzá: úgy kell nekik! Na persze bűnrészes az egész nyugati kultúra, amelyet -szemben a makulátlan magyar kurzussal - „az apokaliptikus értékvesztés” mételyez. Ez, gondolom, főleg abból áll, hogy sehogy sem bírják respektálni a NER erényeit, és európai ügyészséget meg egyéb istentelen dolgokat forszíroznak. A legsátánibb tettük állam és egyház szétválasztása, amiből aztán egyenesen következik a templomok leégése. Az nem világos, hogy mindez Isten büntetése avagy Semjén gyanúja szerint a tatarozáson spóroló állam szűkkeblűsége, de mindegy is. Ha már a migránsokat sehogy sem sikerült belekeverni, akkor legalább üssük Macront és az átkos liberalizmust. „Ebben a francia szekularista, egyházellenes politika vastagon benne van.” Ha egy picivel több energiát szán rá, simán eljuthatott volna odáig, hogy maga Macron gyújtotta fel a katedrálist. Ha már Soros nem járt arra. Bár lehet, hogy ő fizette a gyújtóst.
E logika erejét némiképp apasztja, hogy ugyanaznap az iszlám szent helyén, a jeruzsálemi Al-Aksza mecsetben is tűz volt (ott sem először). Az iszlám pedig kevésbé hajlamos egyház és állam szétválasztásának rút bűnébe esni, nem világos tehát, Isten miért büntette őket is. És Macront sem látta senki aznap arra járni, kezében hanyagul lóbálva egy nagy doboz háztartási gyufát. Azt már nem is említem, hogy rá két napra a Baross utcában is kigyulladt egy ház tetőszerkezete, pedig a mi kormányunk úgy védi a kereszténységet, hogy még.
Persze nem kell, hogy mindennek értelme legyen. Ha már húsvét meg nyúl, emlékezzünk csak a „Hová mész te kis nyulacska…” kezdetű dalban az „ingyom-bingyom táliber”-re, aminek megfejthetetlensége egész gyerekkoromat befelhősítette. Ez a szegény Semjén meg azt hitte, felnőttként is így kell beszélni, ez a norma. Senki se lepődjön meg, ha egyszer a Parlamentben rákezd az „apacuka fundaluka”-ra.
Nála dúsabb fantáziájú újságírók továbbfejlesztették az elméletét, és bravúrosan megoldották, ami neki még nem sikerült: belekombinálták a migránsokat és migránssimogatókat. Az egyik lap egy hasonló szellemű amerikai forrást tovább színezve az egyik fotón egy sisakos tűzoltó árnyékát turbános arabnak vélte látni. Egy másik teljes pompájában kibontakoztatta a smucig szekuláris állam semjéni teóriáját: a pénzt „biztos, hogy a liberálisok sokallották…Kell a pénz másra, pl. mások integrálására.” Az sem véletlen, hogy a Notre Dame már a francia forradalom alatt is majdnem megsemmisült, „akkor, amikor mindaz elkezdődött, ami Európa mai pusztulásához, rombolásához, leépüléséhez, identitásvesztéséhez, rémséges elpuhulásához, elöregasszonyosodásához vezetett.” Ezt az (elpuhult és leépült) elöregasszonyosodást csak azért nem kérem ki magamnak az érettebb hölgyek nevében, mert nem érek rá. Sürgősen meg kell keresnem a Bourbonokat: azonnal jöjjenek vissza! Ha nincs forradalom, még mindig ők uralkodnának, és akkor sem tűzvész, sem Macron. Milyen szép húsvétunk volna! 
Így viszont a liberalizmus még a legújabb locsolóversekben is szóba kerül. Új műfaj született: a húsvéti politikai rigmusoké, tele van velük a net. Van, ami a helyes irányba orientál: „Nem vagyok én liberális,/ Ezért vagyok ideális./ Szabad-e locsolni?”Nem hallgathatom el azonban, hogy vannak egészen rosszindulatúak is: „Zöld erdőben jártam,/ Tiborcz Istvánt láttam./ A sötétben nem látok,/ Gyere, gyújtsál világot!” Ugyanerre a rigmusra egy jobbikos drukker: „Svéd erdőben jártam,/Semjén Zsoltot láttam,/Lelőtte a nyuszikát./ A Jobbiknak puszikát!” Jellemző a közmorál hanyatlására, hogy még az ártatlan egészségügyi panaszokra is („Kék erdőben jártam,/ Zöld ibolyát láttam./ Holnap megyek a szemészetre!”) olyan negatív kommentek érkeznek, mint „hüvelygombára rövidebb a várólista!” meg „orvos legközelebb Bécsben!”.
A kormányfő persze nem tölti ilyen léhaságokkal az időt. Szabadkán megtartotta az első hivatalos kampánygyűlést. Azzal lepett meg mindenkit, hogy „már kevesebben mennek külföldre munkát vállalni, mint amennyien visszajönnek”. Aha. És még tutáliber máliber. Amíg távol volt, mások elintézték, hogy a Hvg címlapjait eztán ne lehessen kiplakátolni. Az ő nyuluk ilyenkor sem szundikál. „Nyuszi hopp,/ Nyuszi hopp,/ Máris egyet elkapott.”
2019.04.20 09:03
Frissítve: 2019.04.20 09:06