Majdnem háború: eldurvult a helyzet a gázai övezteben

Publikálás dátuma
2018.07.14. 19:20

Százharminc alkalommal fújt riadót Izraelben a polgári védelem, Gáza városában tucatnyi palesztin sebesült van, a tévék a szokásos szombati, ünnepi és hétvégi műsorok helyett folyamatosan híradót adnak.
Háborúshoz közeli helyzet alakult ki szombaton Izrael és a Gázai övezet határvidékén, az övezetet uraló radikális iszlamista Hamász szervezet éjjel óta több mint száz rakétát lőtt ki Izraelre, amire az izraeli hadsereg a 2014-es Erős szikla fedőnevű hadművelet óta a legerősebb légicsapásokkal felelt - jelentette a Tízes csatorna izraeli kereskedelmi tévé.
A palesztin egészségügyi minisztérium jelentése szerint az izraeli légicsapásokban Gáza városában meghalt két palesztin tizenéves, és tízen megsebesültek. Izraelben, Szderót városban egy lakóházba becsapódó rakéta három izraelit sebesített meg. Éjjel egy óra óta több mint száz rakétát, valamint aknagránátokat lőttek ki a Gázai övezetből izraeli területre.
Az izraeli tévék a szokásos szombati ünnepi, hétvégi műsorok helyett folyamatosan híradásokat sugároznak. A tízes csatorna adásában a jobb felső sarokban az állandósult híradók közepette azon izraeli települések nevét írják ki, ahol éppen légiriadó van egy feléjük irányzott rakéta miatt. Az ezeken a helyeken élőknek ilyenkor azonnal az óvóhelyekre kell sietniük, ha még nem tartózkodnak ott. Eddig több mint százharminc alkalommal riadóztatta az érintett környéken élőket az izraeli polgári védelem.
A Gázai övezet mentén a strandoknál és az uszodáknál a hadsereg polgári védelmi egységének katonái felszólították a szombati munkaszüneti napon strandolókat, hogy térjenek haza, és tartózkodjanak otthonaik biztonsági betonszobáiban vagy az óvóhelyeken. Vasárnapra összehívták az izraeli biztonsági kabinet rendkívüli ülését, a tévé hírmagyarázói szerint azért nem már szombatra, hogy ezzel a rendkívüli időponttal ne fokozzák az eleve különösen feszült, háborúshoz közeli helyzetet. Gadi Ejzenkot vezérkari főnök helyzetértékelő megbeszélésén bejelentette, hogy az izraeli hadsereg szükség esetén készen áll tevékenységének fokozására. 
Szerző
Frissítve: 2018.07.14. 19:21

Gyanakodva figyeli Európa Trump és Putyin kézfogását

Publikálás dátuma
2018.07.14. 16:34

Fotó: Maxim Zmeyev / AFP
Az ellenzéki demokraták és az európai szövetségesek is aggódnak, hogy nem tesz-e valamilyen meggondolatlan engedményt az amerikai elnök Helsinkiben az oroszoknak.
Az amerikai-orosz – illetve korábban az amerikai-szovjet – csúcsok előtt általában arról szóltak az esélylatolgatások, hogy milyen kérdésekben, milyen tartalommal nyílhat esély a megegyezésre a két nagyhatalom között. Nyugaton most inkább azt remélik, hogy túl sok következménnyel nem jár majd a hétfői Trump-Putyin találkozó Helsinkiben. Az amerikai elnök több okot is szolgáltatott mind a NATO-szövetségesek, mind a hazai ellenzék rossz előérzeteire.  Ami az atlanti szövetséget illeti, Trump ugyan az amerikai elnökök sorában korántsem elsőként, de minden korábbinál durvábban kezdte követelni, hogy a partnerek növeljék katonai kiadásaikat. Azt már hivatali elődei is rendre szóvá tették, hogy az Egyesült Államok viseli a NATO fenntartási költségeinek oroszlánrészét, miközben az európaiak az amerikai védőernyő árnyékában a jóléti állam előnyeit élvezik.  Az előző, demokrata párti elnök Barack Obama el is érte a négy évvel ezelőtti walesi NATO-csúcsértekezleten, hogy a partnerek kötelezték magukat, védelmi költségvetésük 2024-re el fogja érni a GDP két százalékát. Az Egyesült Államokban ez az arány három és négy százalék között mozog.  Ezzel párhuzamosan már Obama elnöksége alatt is felmerült a politikai elemzők szintjén, hogy Washington fő figyelme Európáról átirányul a Távol-Keletre, mondván, immár Kína és szomszédsága, illetve a Csendes-óceán partvidéke tekinthető a világpolitika fő színterének. Obama kormányzata azonban soha nem erősítette meg ezeket az elemzői véleményeket – éppen ellenkezőleg, folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok továbbra is sziklaszilárdan elkötelezett az Európával való stratégiai partnerség, az öreg kontinens biztonsága mellett.  A perifériára szorulás bizonytalan európai érzését azonban teljesen elsöpörte 2014-ben a Krím orosz bekebelezése és a Moszkvából támogatott kelet-ukrajnai orosz szakadárok által előidézett katonai konfliktus. Európát - és vele együtt a korábban idejétmúltnak gondolt geostratégiai gondolkodásmódot - „újra felfedezték”, és a NATO keleti szárnyának számos állama – a baltiak, a lengyelek és a románok – az orosz fenyegetettségre hivatkozva elérték, hogy a nyugati szövetség megerősítse katonai jelenlétét ezekben a keleti tagországokban. A keleti veszéllyel egyre határozottabban szembeszállni akaró NATO számára hidegzuhany volt Donald Trump republikánus elnökjelölt megválasztása 2016-ban. Trump már a kampányban is, majd elnökként újra meg újra tett olyan kijelentéseket, amelyek arról tanúskodtak, hogy az Egyesült Államok európai katonai elkötelezettsége számára csak púp a hátán.  A NATO-partnerekkel lezajlott első találkozóján Trump beszédéből kimaradt az utalás a NATO-t megalapító Washingtoni Szerződés 5. cikkére való hivatkozás, az a tétel, hogy az egész szövetség elleni támadásnak tekintenek minden olyan támadást, amely bármelyik tagállamot éri. A kölcsönös és kollektív biztonság elvét nem lehet csak úgy kifelejteni – hördültek fel Európában. A következő alkalommal ugyan Trump már említést tett az 5. cikkről, de egyéb megnyilvánulásai tovább erősítették a gyanút, hogy az amerikai elnök adott esetben cserben hagyhatja, mintegy kiszolgáltathatja Putyinnak Európát.  A minapi brüsszeli NATO-csúcson Donald Trump olajat öntött a tűzre, amikor azzal fenyegetőzött, hogy ha a partnerek nagyon sürgősen nem növelik védelmi kiadásukat, akkor Washington úgy dönthet, hogy „a maga útját fogja járni” a védelem terén.  Hogy ezt most a NATO-ból való amerikai kilépés kilátásba helyezéseként kell-e értelmezni, arról megoszlanak a vélemények. Az európaiak idegességét mindenesetre fokozta, hogy eddigi rövid elnöksége alatt Trump már visszalépett a párizsi globális klímamegállapodástól, kivonult az iráni atomalkuból, faképnél hagyta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, valamint kereskedelmi háborút kezdeményezett az Európai Unióval. A NATO-csúcs zárónyilatkozatába végül semmilyen új kötelezettségvállalás nem került be a tagállamok védelmi költségvetését illetően, és Trump ennek ellenére nagy sikernek minősítette az értekezletet, lelkendezett például a szerinte kiváló amerikai-német kapcsolatok fölött. Az európai szövetségesek azonban szorongva integettek az Air Force One-nak, amely előbb Nagy-Britannia felé vette az irányt, hogy aztán a finn fővárosba repítse az elnököt. A külföldi szövetségesek mellett a belföldi ellenzékiek is nyugtalanok, hiszen máig nem zárult le az a vizsgálat, amely azt hivatott kideríteni, hogy a 2016-os elnökválasztási kampányban Trump kampánystábja összejátszott-e a választási folyamatot befolyásolni próbáló Oroszországgal. A washingtoni szenátus és a képviselőház hírszerzési bizottsága furcsa módon eltérően értékelte az amerikai titkosszolgálati értesüléseket: az előbbi szerint kimondható, hogy személyesen Putyin rendelte el az orosz beavatkozást, mégpedig Trump oldalán, a demokrata jelölttel, Hillary Clintonnal szemben. A korábbi csúcstalálkozókhoz képest ezúttal nagyon kevés a hivatalos közlés a várható témákról, így tág tere nyílik a spekulációknak, amelyek közül az egyik legfrissebb, hogy Trump feladhatja az Ukrajna melletti határozott amerikai kiállást, cserébe pedig Putyin engedményt tehet az amerikaiaknak Szíriában. Azt a vélekedést pedig széles körben osztják, hogy az emberi jogok és a demokratikus, jogállami viszonyok állapota miatt az orosz elnöknek vajmi kevés amerikai szemrehányásra kell számítania.   

Londonnak választania kell

Donald Trump Brüsszel és Helsinki között lebonyolított nagy-britanniai látogatása aligha váltott ki lelkesedést Theresa Mayből. Az amerikai elnök ugyanis a brit miniszterelnök értésére adta, hogy az EU-ból távozni készülő Nagy-Britnniának csak akkor lehet esélye szabadkereskedelmi viszonyt kialakítani az Egyesült Államokkal, ha nem törekszik ugyanilyen viszony megőrzésére – a brexit ellenére is – az unióval. 

Témák
USA Oroszország

Csapdában Theresa May: az EU nem esett hasra, pártjában a buktatását szervezik

Publikálás dátuma
2018.07.14. 15:41
FOTÓ: AURORE BELOT / AFP
Nem aratott osztatlan sikert a brit kormány "élet a Brexit után" javaslata, pórul járhat Nagy-Britannia.
Ha egy Angliában összeszerelt autóhoz három másik uniós országban gyártják a fém alkatrészeket, egy negyedikben a kárpitot, és egy ötödikben az abroncsokat, akkor el tudjuk képzelni, hogy milyen katasztrofális lenne az összeszerelő cégnek, ha hirtelen vámokat kellene fizetnie, és több hetes késéseket kellene beszámítania a gyártásba a vámvizsgálatok miatt. És ez csak egy példa a rengeteg nemzetközi üzleti kapcsolatból, amelyekre a brit gazdaság alapszik, érzékelteti az Index, milyen nehéz dolga volt Teheresa May kormányának, amikor megalkotta az EU és Nagy Britannia jövőbeni együttműködéséről szóló javaslatot. 
A jelek szerint Theresa May és támogatói felismerték: Nagy-Britanniának majdnem mindennél fontosabb, hogy ne sérüljenek az Európai Unióval összenőtt kereskedelmi kapcsolatai, és ennek hajlandók megfizetni a politikai árát. Így azt is bevállalták, hogy a tervezet nyílt szakításhoz vezessen a brit kormányon belül: emiatt mondott le a brexit-tárgyalásokat irányító miniszter és a külügyminiszter is, mivel úgy érezték, hogy javaslat nem jelent igazi kilépést.
Theresa May miniszterelnök egy társulási megállapodást szeretne kötni az Európai Unióval, amely háborítatlanul hagyná az árukereskedelmet az EU és az Egyesült Királyság között, viszont megszüntetné a külföldiek szabad munkavállalását a szigetországban. Az Európai Unió brexit-ügyi megbízottja sem fogadta nagy örömmel Theresa May ötletét, hogy az európai közös piacból csak az áruk kereskedelmét venné át Nagy-Britannia, az emberek szabad mozgását viszont nem. Michel Barnier hangsúlyozta, hogy az EU sértetlenül, egészben szeretné megőrizni a közös piacot, az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásával. „A szolgáltatásokra és az árukra [egyaránt] vonatkozó szabályoknak, normáknak és szabványoknak az ökoszisztémája az, amire az EU alapszik” – mondta a francia politikus.
Ráadásul otthon sem csak a minisztereke elégedetlenkednek: a kormánypárt a szakadás szélén áll. Harminc keményvonalas kilépéspárti képviselő elszánta magát, hogy leváltsa Theresa Mayt, de egy bizalmatlansági indítványhoz ennél több, 48 képviselő kell. Ha sikerülne indítványozni a kormányfő leváltását, akkor viszont kellene egy jelölt, aki maga mögött tudja a kormánykoalíció támogatását, és a helyére lép. Theresa May szerencséjére nem tolonganak a pozícióért. 
Szerző
Frissítve: 2018.07.14. 15:59