Fordul a kocka

Éppen egy hónapja már, hogy fordulópontot kezdtem sejteni a Matolcsy György-féle unortodox monetáris politika nehezen emészthető történetében. Az korántsem keltett meglepetést, hogy a lassacskán az elöregedés biztos jeleit magán hordozó 0,9 százalékos alapkamaton nem változtattak akkor a jegybankárok, az viszont igen, hogy közleményük hangnemében 180 fokos fordulatot lehetett felfedezni. A sorok közül kiérezhető volt, hogy legkésőbb egy esztendőn belül, de minden valószínűség szerint 2019 márciusáig, amikor Matolcsy György távozik az MNB elnöki székéből, felhagynak a magyar gazdaság türelmes szereplőivel való eredménytelen kísérletezéssel, és visszatérnek az általuk ortodoxnak nevezett, valójában hagyományos (konzervatív) elvekhez és gyakorlathoz.

Aztán hetekig úgy tűnt, hogy a forint árfolyamának történelmi mértékű elszaladása miatt másodlagossá vált annak a megítélése, hogy megtörtént-e az unortodoxiával való szakítás bejelentése, vagy csak szondázni kívánták a piacot: megértették-e az üzenetet, vagy szükségessé válik, hogy a júliusi kamatdöntő ülés után még nyomatékosabban megismételjék.

S miképpen rácsodálkoztunk az MNB-fordulat csíráira, éppúgy meglepetést keltett, hogy a legtekintélyesebb amerikai bankházak egyike, a Morgan Stanley elemzésében velünk tartott, és maguk is megállapították: "a forint gyengülése most már is arra késztette a (magyar) jegybankot, hogy a korábbinál óvatosabban fogalmazzon." Számukra az volt a nóvum, hogy a 2010-es évek első harmada óta a világ folyásától elzárkózó MNB hirtelen érdeklődni kezdett a nemzetközi folyamatok iránt, s részben belátta, botorság volt, amit eddig tett. Azért csak részben, mert a jegybank egyik alelnöke - az új kibocsátású 500 forintos bankjegy bemutatása során - azzal zárkózott el az euró majdani magyarországi bevezetésének a lehetőségétől, hogy ez a szuverenitásunk feladását jelentené.

A fő kérdés azonban mégis az, hogy miért adja fel Matolcsy György az édes gyermekének tekintett, nevével fémjelzett unortodox gazdaságpolitikáját, még annak árán is, hogy "az új műsorhoz új férfi kell." A jegybankelnök felismerte: a Fidesz-korszakot és Orbán Viktor személyét már nem tekintik politikai kockázatnak. A külföldi befektetők viszont elérkezettnek látják az időt arra, hogy közvetett nyomást gyakoroljanak az MNB-re és általa a kormányzatra: igyekezzenek reálisan felvázolni a hosszú távú gazdaságstratégiai elképzeléseiket. Az ennek alapján kidolgozott 180 pontos ötletcsokor már ennek előhírnöke, amely kiveti magából az unortodox gazdaságpolitikai gyakorlat folytatását. A versenyképesség növelése itt csak a lózung szerepét töltheti be, miként már senki nem beszél a különadók szükségességéről, a bankok elleni küzdelemről, a multik megleckéztetéséről. A vállalkozói szféra megleckéztetését átvette a lakosság megsarcolása, a kiáramlott bérek visszaszívása. A cafetéria beszűkítése, a kedvezményes lakásáfa megszüntetése, a chipsadó kiterjesztése már az új idők szele.

Kegyetlenül ortodox módon.