Orbán Viktor izraeli vizitje (különösen a Jad Vasem holokauszt múzeumban való látogatása) nem csak az izraeli médiát foglalkoztatja, civil szervezetek és az ott élő magyar gyökerű polgárok is véleményt formáltak. Az Izraelinfo két, egymással vitázó álláspontot idézett: az egyik Halmos László újságíróé, aki az egykori nyomtatásban is létező Új Kelet magyar nyelvű napilap munkatársa volt, a másik azé a Cvi Ben-Galil-é, aki a Choma Olim (a bevándorlók "fala") civil szervezet vezetője, és hosszú évek óta minden energiáját arra fordítja, hogy magyarok (beleértve a határainkon túlról érkezett magyar ajkúakat is) minél eredményesebben illeszkedhessenek be új hazájuk nem könnyű életébe.
Halmos László:
Mint 45 éve Izraelben élő, katonaviselt izraeli polgár, hangsúlyosan kérek minden itt élő magyarországi ellenzékit (sic!), hogy ne provokálják a hozzánk látogató, irányunkban kifejezetten barátságos Orbán Viktor miniszterelnököt, és ne próbálják rontani Izrael Állam nemzetközi kapcsolatait! Egy, a népe által megválasztott kormányfő szuverén joga, hogy azt a politikust vagy közembert hívja meg, akit - országa érdekében - jónak lát. A diplomácia nemzeti érdekek mentén bonyolódik. Akkor is, ha az illető vendégnek a saját országában követett politikája kívánni valót hagy maga után, vagy egyes nyilatkozatai erősen kifogásolhatóak, esetünkben például Horthy Miklóssal kapcsolatban.
Ami a Jad Vasem–et illeti (a holokauszt áldozatainak és hőseinek emlékhelye, ahol Orbán Viktor látogatást tesz): egyszerű lengyel polgárok zsidó szomszédaik ezreit gyilkolták le, még mielőtt a náci-német megszállók odaérkeztek volna, később bujkáló zsidók tízezreit adták át a németeknek. A román hadsereg és a Vasgárda mintegy 300 000 zsidót gyilkolt le Transznyisztriában, pogromokat szervezett országszerte. Horvátországban az usztasák az ország teljes zsidó lakosságát kiirtották. Nagy Britannia lezárta a mandátuma alá tartozott „Palesztinát”, Erec-Jiszráélt a menekülő zsidók elől. Következtetésem: a protokoll-szerű Jad Vasem-látogatásokat talán érdemes lenne megszüntetni.
Cvi Ben-Galil:
Egy kormánynak nincs szuverén joga, csak egy országnak, egy nemzetnek, egy népnek. A kormány nem egyenlő a néppel, egy kormány nem csak azokat képviseli, akik szavazatai segítségével gyakorolja a hatalmat, hanem teljes népességet, így az ellenzéket is.
Mindez közel sem jelenti azt, hogy kétségbe vonnám Bibi (az izraeli kormányfő beceneve) a kormányzáshoz, a napi politika alakításához való jogát, valóban megkapta a felhatalmazást a néptől, hogy belátása szerint cselekedjen a külpolitikában. De Benjamin Netanjahu nem egyenlő Izraellel. Ben Gurion (Izrael első miniszterelnöke) igen, mert az utókor már megítélte. Bibit ne temessük, majd az utókor őt is megítéli. Mi legfeljebb további bizalmat szavazunk neki (vagy sem).
Más kérdés, hogy a politikai taktikázás során is aranyszabály, miszerint olyanoknak keresem a barátságát, akiknek a kézfogása miatt nem kell szégyenkeznem. Mindenesetre sokat mondó, hogy a repülőtéren nem volt ott Netanjahu, se jattolás, se vállveregetés, csak szűk protokoll. A hivatalos verzió szerint is „Netanjahu a látogatás során fogadja Orbánt”. Ez azért némileg tompítja a helyzetet.
Végezetül az ellentüntetésekről. Nem Orbán látogatása a fő gond, hanem Jad Vasem múzeum meglátogatása. Mert Magyarországon a belpolitikai taktikázás eszköztárába emeltek Horthy-nyilatkozatokat, elmaszatolják a magyarországi holokauszt tényét, gyakorlatilag a német megszállás következményeként kezelik - mindez durván sérti azt, amit a Jad Vasem a zsidóság számára jelent.
Tudod, engem sért, mert érintett vagyok. Nagyszüleim, rokonaim miatt, kik nem tértek vissza, meg annak a másfél éves gyereknek a jogán, akit azok bújtattak, akik házmesterek országában is képesek voltak emberként viselkedni. Ezeknek az embereknek köszönhetem, hogy ma Izraelben élhetek, és megélhettem a 75. évemet. (Igaz nem 45 éve élek itt, mint Te - utalás Halmos Lászlóra -, így fogalmazzunk úgy: nem izraeliként, hanem zsidóként tiltakozom.) Én megbocsátom a szülőföldemnek, amit már a nagyszüleim nem tudnak megtenni, de nem tudom hányinger nélkül lenyelni, hogy az, aki szavakkal való játéknak, szavazatvásárlási eszköznek tekinti a Horthyt, és a nyomorúság éveit, az akár protokollból is betehesse a lábát a zsidóság e szentélyébe
