Döntés öt év után: Ki kellett volna adni Hernádit Horvátországnak

Publikálás dátuma
2018.07.26 06:00
Hernádi pere Magyarországon 2014.05.26-án.
Fotó: Népszava/ Vajda József
A magyar hatóságok nem sunnyoghatják el Hernádi Zsolt Mol-vezér zágrábi kiadatási kérelmeit - döntött szerdán az Európai Bíróság. Nem állja meg ugyanis a helyét a magyar ügyészség érvelése, hogy ők nem találták nyomát a vesztegetésnek. Ettől még Hernádinak nem kell attól tartania, hogy egy zágrábi cellában találja magát.
A magyar hatóságok nem tagadhatták volna meg Hernádi Zsolt kiadását Horvátországnak, miután Zágráb európai elfogatóparancsot adott ki a Mol Nyrt. vesztegetéssel gyanúsított elnök-vezérigazgatójára - döntött szerdán a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság. Hernádi Zsolt ellen hét éve indult büntetőeljárás a nyugat-balkáni országban: az ottani ügyészség gyanúja szerint a Mol-vezér mintegy tízmillió euró – több mint hárommilliárd forint – kenőpénzt fizetett volna Ivo Sanader korábbi horvát miniszterelnöknek azért, hogy a Mol a legnagyobb, de nem többségi tulajdonosként 2009-ben átvehette a horvát államtól az INA nevű nemzeti energiatársaságuk feletti irányítást. Hernádi és Sanader következetesen tagad. A budapesti hatóságok elhárították a cégvezető kiadását Horvátországnak arra hivatkozva, hogy a magyar ügyészség nem talált ellene bizonyítékokat. Igaz, ennek keretében csak tanúként hallgatták ki. Az EU-Bíróság ítélete szerint a magyar ügyészségi érvelés nem állja meg a helyét. Az Európai Bíróság szerint a magyar fél nem utasíthat el egy európai elfogatóparancs keretében érkező kérelmet ama ügyészségi eljárásra hivatkozva, amelyben az érintett csak tanúként szerepelt – pontosította a döntés értelmezését lapunknak Zamecsnik Péter, Hernádi Zsolt ügyvédje. Felhívta a figyelmet, hogy a dokumentum nem ítélet, hanem „előzetes döntés”. Ennek második pontja szerint a hazai hatóságoknak az európai elfogatóparancs nyomán érkező valamennyi megkeresést érdemben meg kell válaszolniuk. A Fővárosi Törvényszék 2013-ban arra hivatkozva utasította el a Mol-vezér kiadatására vonatkozó első zágrábi ügyészségi kérelmet, hogy addigra a témában a magyar hatóság – ismeretlen tettes ellen – lefolytatta a nyomozást és Hernádi Zsoltot feddhetetlennek találták. A horvát bűnüldözőket ez kevéssé hatotta meg és a Mol-vezető ügyét – Ivo Sanaderével együtt – vádemelési javaslattal átadták a zágrábi bíróságnak. A volt horvát kormányfőt azzal a lendülettel börtönbe is küldték, ám de hamar szabadulhatott, mert alkotmánybíróságuk méltánytalan védekezési körülményekre hivatkozva az eljárást visszautalta első fokra. Habár Hernádi Zsolt ellen csak néhány hete kezdődött meg – távollétében, de már-már az elévülés árnyékéban – az első fokú tárgyalás, a zágrábi bíróság 2015-ben újra kérte (tavaly pedig pontosította) a Mol-vezér kiadatását. Erre viszont a hazai hatóságok a korábbi, hasonló elutasításra hivatkozva már nem adtak érdemi választ.

Az etika másodlagos

Láthatólag egyik oldal se túl finnyás a lassan tíz éve zajló, igen szövevényes harc eszközeinek megválogatásában. A Hernádi Zsolt elleni bizonyítékok igencsak ingatagok, azok leginkább egy horvát üzleti ellenlábasa vélhetően vádalku során tett vallomásán alapulnak. Az eljárás kezdettől fogva politikai támadás színezetét öltötte, amiből az összes nagyobb horvát párt és a helyi sajtó is kivette a részét. Mindemellett a magyar hatóságok válaszait is Hernádi Zsolt kiemelt fontosságú védelme hatja át. Bár a hazai ügyészek megvizsgálták a horvátok által átküldött bizonyítékokat, lapunk hallott felületesebben vizsgált kérdésekről. A bírósági eljárás során pedig Hernádi Zsoltot korábbi jogi kolléganője, akkori vezető beosztású munkatársa felesége vádolta, meglehetős általános sérelmeket felróva. A felmentés ugyanakkor betonbiztos jogi védművet vont a Mol-vezér köré. Mindemellett az is tény, hogy a zágrábi kormány által indított választott bírósági perben a svájci Uncitral nevű szervezet semmiféle bizonyítékot nem talált a korrupcióra. (M. I.)

Jelenleg Hernádi Zsolt ellen nincs se nemzetközi Interpol-körözés, se európai elfogatóparancs: Horvátországon kívül bárhová nyugodt szívvel utazhat. Szakértők ugyanakkor valószínűsítik, hogy a luxembourgi ítélet nyomán a horvát bíróság újfent kiadja az európai elfogatóparancsot és a magyar szervekhez fordul. Zamecsnik Péter ebben az esetben hazai részről kézenfekvőnek tartaná azt a választ, hogy 2014 végén ugyanezen ügyben, de Hernádi Zsoltot már vádlottként kezelve magyar bíróság jogerősen felmentette a Mol-vezért. Márpedig azonos ügyben kétszer nem születhet ítélet. Így tehát Hernádi Zsoltot továbbra se vihetik Zágrábba. A luxembourgi bírák arról kétségkívül nem tettek említést, hogy egy jogerős felmentő bírósági ítélet megfelelő indok-e a kiadatás elutasítására. A szakértők szerint egy ilyen magyar lépésről Zágráb ismét kikérhetné az európai testület véleményét, például arra hivatkozva, hogy szerintük a két ügy nem ugyanaz, illetve a magyar ügyészség, a pótmagánvádló és a bíróság se feltétlenül a legnagyobb elszántsággal keresték a Hernádi Zsolt elleni bizonyítékokat, a jogerős bírósági ítélet olyan erős aduász lehet, ami előtt valószínűsíthetően az Európai Bíróság is meghajolna.

Magyar börtönviszonyok, lengyel igazságszolgáltatás - az európai elfogatóparancs tükrében

Egy másik, ugyancsak az európai elfogatóparancs végrehajtását minősítő ítéletében a luxembourgi bírák megállapították: nem lehet megtagadni egy jogerősen elítélt személy kiadását azért, mert a fogadó országban általában embertelen fogva tartási körülmények uralkodnak. Az uniós döntéshozó testület szerint a körülmények előzetes vizsgálatát és ellenőrzését a konkrét büntetés-végrehajtási intézetekre kell korlátozni, ahová az érintett személy fogva tartását tervezik. Az EU bírósága egy brémai bíróság kérdésére válaszolva döntött így. A németországi bírák arra voltak kíváncsiak, hogy kiadható-e egy távollétében szabadságvesztésre ítélt magyar állampolgár Magyarországnak annak tudatában, hogy az ottani fogvatartási körülményeket rendszerszintű hiányosságok jellemzik. Megtagadható viszont az európai elfogatóparancs végrehajtása, ha az érintett ország úgy értékeli, hogy a kibocsátó tagállamban aggályok merülnek fel az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban. Így határozott az Európai Bíróság abban az ügyben, amelyben az ír Legfelsőbb Bíróság megakadályozta egy lengyel állampolgár kiadását Lengyelországnak. Az ír bírák arra alapozták döntésüket, hogy Lengyelországban az igazságszolgáltatás politikai befolyás alá került, így sérülhet a keresett személy tisztességes eljáráshoz való alapvető joga. Az uniós testület megalapozottnak ítélte az ír Legfelső Bíróság döntését, és indoklásában meghatározó fontosságú tényezőnek nevezte az Európai Bizottság indoklással ellátott javaslatát, amellyel tavaly decemberben elindította az úgynevezett 7. cikkelyes eljárást Lengyelországgal szemben az uniós értékek rendszerszintű megsértésének kockázatai miatt. (H. K.)

2018.07.26 06:00
Frissítve: 2018.07.26 06:23

Tolódik a döntés a minimálbérről

Publikálás dátuma
2018.12.17 06:45
Illusztráció
Fotó: / Németh András Péter
A várakozásokkal ellentétben nem döntött a kormány a jövő évi minimálbér és garantált bérminimum mértékéről, így továbbra sem lehet tudni, milyen léptékű béremelésekkel kell számolni januártól. Lehetséges, hogy az idén nem is születik döntés a kérdésben, a kormány ugyanis az idei utolsó ülését tartotta múlt szerdán. Bár Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter jelezte, ha szükséges, a kormány összeül akár az ünnepek között is, alapvetően azonban azt várják: a munkaadói és a munkavállalói oldal egyezzen meg a kérdésben. Ha létrejön a megállapodás, akkor a kormány azt el fogja fogadni - ígérte. A munkaadók és a szakszervezetek tárgyalásai azonban éppen azért jutottak holtpontra másfél hete, mert előbbiek nem tágítottak az 5 százalékos bérfejlesztési ajánlatuktól, utóbbiak viszont ragaszkodtak a legkisebb bérek 13, illetve 15 százalékos emeléséhez. Gulyás Gergely ennek ellenére azt állította: nem lehet kizárni a megegyezést, tudomása szerint vannak a hivatalosan kommunikáltnál közelebbi számok is, és zajlanak a tárgyalások. Hogy pontosan milyen tárgyalásokra gondolt, nem tudni, a jövő évi minimálbérekről egyeztetni hivatott Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumát (VKF) ugyanis a kormánynak kell összehívnia. Új VKF-időpont viszont egyelőre nincs – tudtuk meg Rolek Ferenctől, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnökétől, aki szerint így a tárgyalások áthúzódhatnak akár januárra is. Néhány évvel korábban volt már erre példa. Azt is közölte: a munkaadói oldal ajánlata továbbra is az 5 százalékos béremelés, és ez akkor mozdulhat el 2 százalékkal felfelé, ha életbe lép a járulékcsökkentés. A szociális hozzájárulási adó (szocho) a jelenlegi szabályok szerint csak júliustól csökken 17,5 százalékra, és a kormány mindeddig nem jelezte, hogy előrébb hozná ennek időpontját. A szakszervezetek viszont a cafeteria adókedvezményének visszavágása miatt nem engednek a 13, illetve 15 százalékból, hiszen amiatt csökkenni fog a dolgozók nettó juttatása. Bár a kormány az utóbbi időben igyekszik ennek ellenkezőjét sugallni, a minimálbér és a garantált bérminimum mértéke még mindig meghatározó a hazai munkaerőpiacon. A 4,5 millió dolgozó mintegy fele csak a legkisebb béreket vagy akörüli összegeket keresi meg. A jövő évre vonatkozó helyi bértárgyalásokat az országos megállapodás hiánya jelentősen nehezíti, hiszen december közepén még mindig nem tudni, mekkora összeget visznek majd el jövőre a bértömegből a legkisebb kötelező bérek, és mennyi jut így a felsőbb kategóriákban lévő munkavállalók fizetésemelésére.   
Szerző
2018.12.17 06:45
Frissítve: 2018.12.17 06:45

A magyar lakáspolitika eredménye: 10-ből majdnem 7 huszonéves lakik a szüleinél

Publikálás dátuma
2018.12.16 11:01
Illusztráció
Fotó: Népszava/ Kállai Márton
Nem lusták, csak nincs pénzük - a CSOK csak a hitelképes, vagyis tehetős családoknak szól, a lakástakarék éppen megszűnt, az albérlet-piac drámaian szabályozatlan, és a bérek is nevetségesek.
A 16 és 29 év közötti magyarországi férfiak 80 százaléka, a nőknek pedig 68 százaléka lakik a szüleivel – derül ki az Eurostat 2017-re vonatkozó, nemrég publikált adataiból, amit a Mérce szúrt ki. Abban persze még semmi meglepő nincs, hogy a 20 év alatti fiatalok még nem költöznek el. Ám a fiatal felnőtteket nézve sem változik sokat a helyzet:
  • a 20-24 évesek 81,5 százaléka; és
  • a 25-29 évesek 52 százaléka él szüleivel.
Ez átlagban azt adja ki: a magyar huszonévesek 66,75 százaléka nem bír önálló lakhatással. Az EU-s átlag egyébként a 20-24 éves korosztályban 76,3 százalék, a 25-29 évesek között pedig 42,1, vagyis 5-10 százalékkal alacsonyabb.
Hogy nem éppen az önállóságra való törekvés hiányáról van szó Magyarországon, arra igen erősen utal a tény, hogy a gazdagabb, egyúttal kifinomultabb jóléti hálóval bíró országok között jóval alacsonyabb a szüleiknél élő fiatal felnőttek száma. Dániában például már a 25 év alattiak 72,2 százaléka él függetlenül, de akár már Ausztriában is alig haladja meg a 60 százalékot az otthonélők aránya.
Magyarországon nem csak az állami bérlakásrendszer épült le drámaian a rendszerváltás óta, de a Fidesz-KDNP kormányzása is sokat tett a fiatalok ellehetetlenítéséért. A fő lakáspolitikai eszköz, a CSOK például kizárólag a hitelképes - tehát biztos egzisztenciával bíró, tehetősebb - családokat támogatja. A többieknek megmaradó lakástakarék-rendszert pedig egyetlen nap alatt kivégezte a kormány. Az albérlet-árak szintén az egekben vannak a lakáspiac szabályozatlanságának köszönhetően, a fizetések és a megélhetés költségeinek viszonyáról pedig sok mindent elárul, hogy a bérminimumból éppen csak éhen halni nem lehet.
2018.12.16 11:01