Július 19-én a PMFC tulajdonosa, a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. felmondott a csapat vezetőedzőjének Márton Gábornak. Várható volt ez, mivel a csapat szponzorai már jelezték: amíg Márton irányítja a klubot, addig nem hajlandók áldozni a csapatra. A szakember szerződése még két évre szólt, ám a zrt. inkább vállalta a felmondás – költségekkel járó kockázatát – mivel szponzorok nélkül a csapat biztosan visszacsúszna a megyei bajnokságba. Utódjául Sárai Györgyöt nevezték ki.
A pécsi focirajongók a mai csapatról nem szoktak beszélni, szívesebben emlékeznek. Arra, hogy a PMFC, illetve elődje a Pécsi Dózsa az európai kupaküzdelmek résztvevőjeként 15-20 ezer drukkertől fanatizálva kiverte a Newcastle-t, és keményen ellenállt a Juventusnak, a Feyernordnak, a Machester Unitednek. Na meg arra, hogy valaha a csapat a bajnoki ezüstérmet nyert és diadalmaskodott a Magyar Kupában. Olyan játékosok szórakoztatták a nagyérdeműt, mint Rapp Imre, Dunai János, Dunai Antal, Zombori Sándor, Tóth József, Maurer László, Máté János, Katzirz Béla, Róth Antal, Mészáros Ferenc, Bérczy Balázs, Czéh László, Dárdai Pál. Közülük többen Pécsről indulva hazai és külhoni élcsapatokban teljesedtek ki, bajnokok és válogatottak lettek, világbajnokságon küzdöttek, olimpiát nyertek, s volt, aki európai kupadöntőt játszott, vagy éppen ezüst- és bronzcipőt nyert.
A kilencvenes évek második felétől liftezett a csapat az első és a másodosztály között. Aztán megvette a klubot Matyi Dezső, könyvmogul, ám a pécsi vállalkozó birodalma összeomlott, így a PMFC pénzügyi garanciák híján 2015-ben visszazuhant a megyei bajnokságba. Akkor a pécsi önkormányzat - hogy megtartsa a PMFC utánpótlás bázisát és brand-értékűnek ítélt nevét – visszaszerezte a klubot. A felnőtt csapat 2016 tavaszán feljebb lépett egy osztállyal, viszont az elmúlt két évben nem sikerült az NB III-ban bajnokságot nyerni. A szponzorok Mártont látták ezért felelősnek, s a második kudarc után júniusban elzárták a pénzcsapokat, mert ők minél hamarabb NB I-est csapatot akarnak, nem harmadosztályút.
Mivel a város csak az utánpótlásra ad pénzt, a csapat felnőtt játékosait a klub júniusban elengedte. Így jó két héttel az NB III-as bajnokság startja előtt úgy álltak a dolgok, hogy a PMFC nekivág a közép-csoportnak az ifjúsági korosztállyal. A PMFC-nél tudták, hogy ezt a tizenéves csapatot a harmadosztályban „lemészárolják”, s a bent maradáshoz igazolni kell minimum 6-7 érett és kellően motivált játékost. Ezért volt létkérdés, hogy a szponzorok visszatérjenek. S ők visszatértek, cserébe Mártonért.
Van, aki szerint a fiatalok mélyvízbe dobása attrakció lehet, hisz, ha a srácokban dúl a bizonyításkényszer, és ehhez párosul némi tehetség, akkor a félcsapatnyi felnőtt által összefogott tizenéves team hőskölteményt írhat minden megszerzett ponttal. Ez az élet-halál harc megizmosíthatja a pécsi szurkolók létszámát és szimpátiáját.
A foci iránt érdeklődő pécsiek azonban inkább arról beszélnek, hogy a baranyai megyeszékhelyen nem épül stadion, és nincs pénz a focira, miközben falvak és falunyi kistelepülések klubjaihoz meg ellenőrizetlenül „dől a lé”. Pedig ott alig párszáz fizető néző unatkozik a C-kategóriás, külföldi labdarúgókból alkalmilag verbuvált, gyökértelen csapatok meccsein, miközben itt pár éve 4-5 ezren szurkoltak az NB I-ben, s még a harmadosztályban is ezer fölött volt a nézőátlag. Ugyan, miért éri meg a szponzoroknak támogatni a múlt, publikum és teljesítmény nélküli csapatokat, kérdezik a pécsiek. Ugyanők azt felelik: nyilván azért ölnek beléjük pénzt, mert befolyásos emberek erre utasítják őket, s mindehhez közbeszerzések és állami támogatások formájában biztosítanak bőséges forrásokat a szponzoroknak. Pécset „leírták”, vélik a helybéliek, a gazdaságilag harminc éve lejtőn lévő város országosan súlytalanná vált, s ezt tükrözi a PMFC sorsa is.
