A csehek kíváncsiak a magyar filmekre

Magyarhradison, a csehországi kisvárosban most zajlik a több mint negyvenezer embert megmozgató 44. Uherské Hradiště Summer Film School.

Nincs több hely, megtelt a vetítő – ezt a mondatot nagyon sokszor hallani Magyarhradison a napokban: a csehországi kisvárosban éppen most zajlik a több mint negyvenezer embert megmozgató 44. Uherské Hradiště Summer Film School, mely az ország legnagyobb fesztiválja. Bármennyire is meglepő, még a nemzetközileg ismert Karlovy Vary A-kategóriás filmes mustrájánál is nagyobb, ha csak a számokat vesszük alapul. A már említett, becsült nézőszámon túl íme az egyéb tények: tizenegy mozi, kettő szabadtéri vetítőhelyen mintegy háromszáz filmet mutatnak be.

Köztük magyarokat: idén az Antal Nimród rendezte Viszkis, Szilágyi Zsófia Cannes-ban díjazott drámája, az Egy nap, Bogdán Árpád drámája, melyet a 2008-ban és 2009-ben történt romagyilkosságok ihlettek és Mészáros Márta, történelmi szempontból tragikus múltunkat feldolgozó Aurora Borealis: Északi fény képviselte hazánkat, mint az elmúlt év legjelentősebb művei. Mármint azok közül, melyek normál terjesztésben nem jutottak el a csehországi mozikba: Egyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása azért nincs a programban, mert már vetítették korábban.

Ambrus és Mészáros teltháza

A csehek pedig több mint kíváncsiak a magyar filmekre: a Viszkis éjféli és „hajnali” fél kilences vetítései csaknem telházasak voltak, Mészáros Márta filmjére mintegy ötvenen nem fértek be a helyi színház nagytermébe és csurig volt a Genezis bemutatója is a sportcsarnokban. Utóbbi előadás bizonyítja a cseheknek a lelkesedését és tűrőképességét, mivel a csarnokban kvázi negyven fok és punnyadt gumiszag terjengett. Szilágyi Zsófia Egy nap című suspense-el teli drámája egy családanya bő huszonnégy órájáról pedig az egyik abszolút fesztiválkedvenc volt Magyarhardison.

Gigantikus campus

Érdekes, hogy ezt a fesztivált nem fesztiválnak hívják. Nyári filmsuli, ha precízek akarunk lenni. Nincs versenyprogram, így nem is lehet a világ felé kommunikálni a díjakat. Ez a kulturális nagyrendezvény elsősorban a cseh közönségnek szól, de ízig-vérig nemzetközi rendezvény, példátlan jelentőségű kitekintéssel a világ filmtörténetére. Az egész rendezvénynek ennek megfelelően igen szabad a hangulata, Magyarhardis belvárosa bő egy hétre átváltozik egy gigantikus campussá, ahol az emberek vonulnak az egyik vetítőhelyről a másikba, éjjelente pedig a több ezren néznek klasszikusokat a főtéren. A suli jelleget erősítendő rengeteg az ismeretterjesztő válogatás, például a musical műfajának a legjobbjait gyűjtötték csokorba, de bemutatták Lars von Trier teljes életművét is. Kezdve a gyerekfilmjeitől.

Dán nagymester

A Lars von Trier-retrospektív kapcsán ellátogatott a cseh fesztiválra Peter Schepelern is, aki lassan negyven éve ismeri a dán filmművészet fenegyerekét, a Koppenhágai egyetemen tanára volt a rendezőnek. Előadásban részletesen ismertette a legexluzívabb érdekességeket Trier életműve kapcsán: hogyan lett von Trier, hogy viselte amikor kiderült Édesanyja halálos ágyánál, más az apja mint aki felnevelte, és foggal és körömmel hogyan lett belőle filmrendező, holott a nemzeti művészeti iskolába hallani sem akartak róla, hogy felvegyék. Előadása során bemutatott olyan fotókat és videókat, amelyeket máshol biztosan nem látunk, többek között Lars von Trier gyermekkorában rajzolt könyvének borítóját, vagy éppen egy pár éves filmet, ahol a brazil rajongóit üdvözli a mester. A professzorral sikerült leülnünk egy italra is a mesterkurzusa után, ahol kifaggattuk, hogy mit tud Trier jövőbeli terveiről. Elújságolta, hogy a nagymester most Georges Polti és Carlo Gozzi által írt harminchat drámai szituációt szeretné megfilmesíteni. Darabonként tíz percben. Ez összesen 360 perces filmmé áll össze, pontosan beleillik majd az életműbe…