Képzeljük el egy pillanatra: Orbán Viktor szó nélkül lemond és felszívódik. Röviddel ezután a Fidesz eljárást kezdeményez ellene mondjuk a Paks 2-vel kapcsolatos korrupció gyanújával. Az épp fogdában ülő Simicska Lajos szabadulása fejében vallaná, hogy látta Orbán Viktort az orosz állami Roszatom elnökével, Szergej Kirijenkóval sutyorogni. Napvilágra kerülne egy felvétel, amelyen a két fél mobil-akkumulátoraik kivétele után kávézik. Ez alapján a hazai szervek az időközben Ausztriában lemeszelt Orbán Viktort börtönbe vágnák, de az Alkotmánybíróság megállapítaná, hogy nem hagyták érdemben védekezni. Moszkva eközben azzal tagadná meg Kirijenko kiadatását, hogy a magyar hatóságok által megküldött iratok alapján az orosz ügyészség megvizsgálta és tisztázta, majd egy volt Roszatom-jogász által indított büntetőperben az ottani bíróság is felmentette őt. Bár a paksi építkezés tovább zajlana, az ezalatt eltelt egy évtized során a Fidesz és a kormányon megforduló többi párt egyre hevesebben igyekezne Orbánt és a cégvezért hűvösre tenni, a békülékenyebbeket örökre kiírva a közéletből.
Nagyjából így zajlana le nálunk az, ami a horvátoknál történt, miután a Mol kilenc éve átvette INA nevű nemzeti energiatársaságuk irányítását. A hasonlat sántít, azért az tényleg más világ. Pedig a befektetőekézés mindenütt hálás téma: az állam-közeli ügyletek tocsognak a korrupciótól, szívesen látnánk mindenkit bilincsben. Igaz, míg nálunk az ügyészég jobbára csak az ellenzéket találja meg, ott sajátjaik legfelső szintjeit se kímélik.
Mégis: mindenkit megillet a méltányos eljárás joga. Gyanúsítottat és társadalmat egyaránt. A közéleti vágyaknak nem politikai trükkökben, hanem jó szabályokban és lelkiismeretes nyomozásban kéne testet ölteniük. A Hernádi Zsolt Mol-elnök elleni, ismert horvát bizonyítékok márpedig továbbra sem túl meggyőzőek. Igaz, a méltánytalanságok ellen nemtelen eszközökkel küzdeni sem ildomos: ezzel mindkét fél besározódik.
Nemhiába, a horvátok mégis csak a mi kutyánk kölykei.