Annak ellenére, hogy az állatjogi aktivisták egyre aktívabbak, és egyre többen hívei a vegetáriánus étrendnek a nyugati világban, növekszik a hús iránti kereslet. A The Guardian cikke szerint egyre többet utaztatják élve, szörnyű körülmények között az állatokat: az Egyesült Államokból például lovakat szállítanak mexikói vágóhidakra, a Kanadából az Egyesült Államokba utaztatott sertések pedig órákat töltenek jeges időben a határon. Közép-Európából Oroszország legtávolabbi részeire szállítják teherautókon az állatokat, ahol leölik, vagy tovább hizlalják őket. Ausztráliából, Argentínából és Uruguayból szarvasmarhákat hajóztatnak, míg végül a hetekig tartó utazás után a Közel-Keleten kötnek ki. 2014-2017 között az Európai Unió (EU) elsősorban Törökországba, Észak-Afrikába és a Közel-Keletre irányuló élő ló-, szarvasmarha-, szárnyas-, sertés-, birka- és kecskeexportja 62,5 százalékkal növekedett, ez tavaly közel 586 millió kilogrammot jelentett.
Az ugrásszerű növekedés nem véletlen, az élő állatok szállítása ugyanis szükségtelenné teszi drága fagyasztóberendezések üzemeltetését, és miután az EU rengeteg zöldséget és gyümölcsöt importál, az élőállatexport segíti a kereskedelmi egyensúlyban tartását. A muszlim országokban ráadásul a frissen leölt állatokra van igény. „A nagyon friss húst keresik, azonnal a leölés után fogyasztják, és ha mi nem látjuk el őket szarvasmarhával, akkor megteszik mások – mondja Jean-Luc Mériaux az európai Élőállat és Húskereskedelmi Unió (UECBV) főtitkára. A brüsszeli székhelyű lobbicsoport amellett érvel, hogy az export számottevő mértékben hozzájárul az EU gazdaságához.
Ugyanakkor a kereskedelem komoly és kényelmetlen etikai kérdéseket is felvet. A török-bolgár határ afféle csomópont, ahol rengeteg állat hagyja el az Uniót törökországi és a közel-keleti úti célok felé, de itt akár napokig is állnak a kamionok velük. Például a teheneket olyan szűk helyeken zsúfolják össze, hogy lefeküdni sincs helyük, kimerültek, és akár sebesültek is lehetnek.
A hollandiai székhelyű Eyes on Animals (Figyeljünk az állatokra!) elnevezésű szervezet sokat tesz azért, hogy az élő állatok körülményei a szállítás közben és a vágóhídon megfelelőek legyenek. Lesley Moffat, a szervezet egyik alapítója elmondta, hogy a hatóságok megígérték, árnyékos legelőhelyeket alakítanak ki a határon várakozó állatoknak, már a helyét is megmutatták, de még semmi sem történt. „A teherautók jönnek akkor is, amikor a külső hőmérséklet 30 fok fölött van, pedig ez törvénytelen. Egyetlen tűzcsap van, nincs árnyék, nincs infrastruktúra, a tűző napon várakoznak a szállítmányok egész nap” – panaszolta. Az állatok ellátása a kamionvezetők dolga, legtöbben készségesek, amikor Moffat arra kéri őket, kapcsolják be a ventillátorokat, megígérik, meglocsolják őket. 
Az állatjogi aktivisták azt mondják, az élőállatszállítás teljesen fölösleges, az állatokat a fogyasztás helyének közelében kellene felnevelni, és feldolgozva, fagyasztva szállítani. „Az állat nem áru, hanem lény” – mondja Jørn Dohrmann, az Európai Parlament dán tagja, aki szerint az EU-nak meg kellene szüntetnie azt a gyakorlatot, hogy elad állatokat olyan országokba, ahol rossz bánásmódnak vannak kitéve.

Számos olyan repülőtér létezik Európa-szerte, ahol nincsenek gyöngyöző homlokú utasok, tömeg és órákig tartó sorbanállás a biztonsági ellenőrzés különböző állomásain. Akadnak olyan repterek – például a németországi Schönhagen, Berlintől délre – ahova elég akár húsz perccel a gépindulás előtt megérkezni, hiszen nem kell olyan apróságokkal bajlódni, mint a röntgenes átvilágítás, biztonsági kapuk, fémdetektoros vizsgálatok vagy a folyékony halmazállapotú szerek apró tégelyekbe dugdosása. Ha az út a schengeni övezeten belül történik, akkor az útlevélellenőrzést nem is feltétlen rendőr vagy határőr végzi, hanem a reptér egyik előzékeny munkatársa. Akinek elég pénze van hozzá, hogy magángéppel utazzon, megspórolhatja mindazt a „hajcihőt”, amelyen az átlagembereknek keresztül kell menniük minden légi út alkalmával. Nem is kell Berlinig menni, hogy ilyen, magángéppel repkedő VIP utasokat találjunk: a ferihegyi repülőtér 1-es terminálját is magángépek használják, így jött haza például tavaly nyáron Hongkongból Habony Árpád, a miniszterelnök nem hivatalos főtanácsadója, de Mészáros Lőrinc, a kormányfő milliárdos bizalmasa is használ utazásaihoz egy Bombardier Challenger 605 típusú repülőgépet. Az Investigate Europe nevű oknyomozó csoport az EU Observer által publikált elemzése szerint politikai szempontból kényes utazásoknál nagyobb gond, hogy a tehetőseknek járó különleges elbánás miatt ezek a repterek jelentik az európai biztonság Achilles-ínját. Nem csupán feddhetetlen vezetők, hírességek vagy sportolók választják az utazásnak e kényelmesebb formáját ugyanis, hanem bűnözők is. A brit határőrségnél már évekkel ezelőtt többen aggodalmuknak adtak hangot, amiért számos személy lépett az ország területére megfelelő ellenőrzés nélkül. „Több ezer utas érkezett idén nyáron Nagy-Britanniába a világ minden tájáról anélkül, hogy útlevélellenőrzésen estek volna át” – állították 2011-es, a The Guardian brit napilapnak kiszivárogtatott e-mailekben. Ezekből kiderült továbbá, hogy a bevándorlási és a vámügyintézőket kifejezetten arra kérték, hogy ne zargassák a magángépek utasait, sőt, kerüljék a velük való találkozást. Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) 2011-ben szintén arra figyelmeztetett egy jelentésben, hogy a könnyű légi járműveket előszeretettel használják bűnözők. Egyebek között kábítószert-csempésznek az Európai Unióba – pl. Észak-és Nyugat-Afrikából –, de előfordul, hogy illegális bevándorlókat, embercsempészet áldozatait, fegyvereket, gyémántokat és nagy mennyiségű, tisztára mosásra váró készpénzt szállítanak a gépeken – derült ki a jelentésből. Berlinben a mai napig osztják az aggodalmakat. Frank Buckenhofer, a német rendőröket és vám-és pénzügyőröket tömörítő szakszervezet elnöke „rendkívüli hanyagságnak” és „hatalmas biztonsági kockázatnak” nevezte a gyakorlatot. „A kisebb repterek, különösen azok, ahol nincs ellenőrzés, megnyitják az ajtót a csempészet és az illegális határátlépés előtt” – idézi Buckenhofert az EU Observer. 

Azóta, hogy az új olasz kormány lezárta a kikötőket a menekültek előtt, s Matteo Salvini belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke folyamatosan a migránsok ellen hangolja a közvéleményt, egyre több menekült indul útnak Spanyolország felé. Csak péntektől vasárnapig több mint 1400 menekültet helyeztek biztonságba az ország déli partjainál. Átlagosan naponta mintegy 700-an érik el az ország partjait. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) is azt állapította meg, hogy Spanyolország vált a menekültek első számú célpontjává. Az Európai Unió határőrizeti szerve, a Frontex adatai szerint június folyamán 6400 bevándorló lépte át a spanyol határt. 

2018 első félévében összesen 14 700-an jutottak el az Európai Unióba Spanyolországon keresztül, ami majdnem a kétszerese az előző évi adatnak. A legtöbben közülük Marokkóból, Guineából, illetve Maliból érkeztek. A Frontex munkáját irányító Fabrice Leggeri már hónapok óta arra figyelmeztet, hogy a menekültek új, legfontosabb útvonala Spanyolország lehet. Az év első hat hónapjában ugyanakkor 60 430 illegális határátlépést jegyeztek fel az EU-ban, ami az előző évi fele. Az Olaszországba érkezett menekültek száma júniusban 3000-re esett vissza, számuk pedig az év első hat hónapjában 16100 volt. Spanyolország azonban a nehézségek ellenére igyekszik humánusan bánni a bevándorlókkal. Jó egy hete három nap alatt 1100 embert menekítettek ki a spanyolok a Földközi-tengerből. A legtöbb esetben egyébként a spanyol mentőalakulatok néhány kilométerrel a partszakasz előtt tartják fel a lélekvesztő bárkákat, majd saját hajójukra veszik át a menekülteket, biztonságos menedéket adva nekik. Az andalúziai kikötőkben a Vöröskereszt, illetve a helyi szervezetek munkatársai segítik az embereket. A kormányzat minden évben 30 millió euró azonnali segélyt biztosít a bevándorlók számára.

„Ha továbbra is ilyen mértékben érkeznek a menekültek, a felvevőközpontok hamar megtelnek. Az embereket azonban a sportcsarnokokban is jól el tudjuk szállásolni, ezek azért mégsem börtönök. A rendszerünk nem tökéletes, több térre, helyre van szükségünk. Ugyanakkor azon államok közé tartozunk, amelyek a leghumánusabban kezelik a migránsokat” - fejtette ki Josep Borrell külügyminiszter. Fernando Grande-Marlaska belügyminiszter rámutatott, Madrid egyedül nem képes megküzdeni a menekültválsággal. 

Hogy azonban miként néz ki az európai megoldás, erre egyelőre a spanyol kormányzat sem tudja a választ. Borrell azonban meggyőződését fejezte ki, hogy a menekültválságot sokkal nehezebb megoldani, mint az euróövezet válságát. A migráció strukturális, de érzelmeket kiváltó problémákat is felvet. Az euróövezet válsága ezzel szemben pénzzel, valamint az intézményi reformokkal orvosolni lehetett – mutatott rá. Az előző spanyol kormányok, valamint az Európai Unió is korábban kizárólag anyagi forrásokkal próbált megoldást találni a migráció problematikájára. Az EU ezért évente több millió eurót fizet Marokkónak. Az ország cserében feltartóztatja a területére érkezett menekülteket. Ez a rendszer viszonylag jól is működött az elmúlt években. Az észak-afrikai spanyol enklávé, Ceuta is menekültáradattól tart. A spanyol kormányzat ceutai megbízottja, Salvadora Mateos annak a véleményének adott hangot: Marokkó azért engedett át több menekültet az enklávéba, hogy még több uniós támogatást kapjon. Csak múlt hét csütörtökén mintegy hatszázan érkeztek a kis településre. 

Gerald Knaus osztrák politikai tanácsadó szerint a menekültek emelkedő száma miatt Franciaország és Hollandia közösen alakíthatnának ki spanyol területen felvevőközpontot a bevándorlók számára. Itt gyors döntéseket hozhatnának a migránsok további sorsát illetően.