Szenvedés egészen a vágóhídig

Egyre több élő állatot szállítanak, azonban szinte senki sem törődik azzal, hogy a kamionokon, vonatokon, hajókon milyen elviselhetetlenek a körülmények.

Annak ellenére, hogy az állatjogi aktivisták egyre aktívabbak, és egyre többen hívei a vegetáriánus étrendnek a nyugati világban, növekszik a hús iránti kereslet. A The Guardian cikke szerint egyre többet utaztatják élve, szörnyű körülmények között az állatokat: az Egyesült Államokból például lovakat szállítanak mexikói vágóhidakra, a Kanadából az Egyesült Államokba utaztatott sertések pedig órákat töltenek jeges időben a határon. Közép-Európából Oroszország legtávolabbi részeire szállítják teherautókon az állatokat, ahol leölik, vagy tovább hizlalják őket. Ausztráliából, Argentínából és Uruguayból szarvasmarhákat hajóztatnak, míg végül a hetekig tartó utazás után a Közel-Keleten kötnek ki. 2014-2017 között az Európai Unió (EU) elsősorban Törökországba, Észak-Afrikába és a Közel-Keletre irányuló élő ló-, szarvasmarha-, szárnyas-, sertés-, birka- és kecskeexportja 62,5 százalékkal növekedett, ez tavaly közel 586 millió kilogrammot jelentett.

Az ugrásszerű növekedés nem véletlen, az élő állatok szállítása ugyanis szükségtelenné teszi drága fagyasztóberendezések üzemeltetését, és miután az EU rengeteg zöldséget és gyümölcsöt importál, az élőállatexport segíti a kereskedelmi egyensúlyban tartását. A muszlim országokban ráadásul a frissen leölt állatokra van igény. „A nagyon friss húst keresik, azonnal a leölés után fogyasztják, és ha mi nem látjuk el őket szarvasmarhával, akkor megteszik mások – mondja Jean-Luc Mériaux az európai Élőállat és Húskereskedelmi Unió (UECBV) főtitkára. A brüsszeli székhelyű lobbicsoport amellett érvel, hogy az export számottevő mértékben hozzájárul az EU gazdaságához.

Ugyanakkor a kereskedelem komoly és kényelmetlen etikai kérdéseket is felvet. A török-bolgár határ afféle csomópont, ahol rengeteg állat hagyja el az Uniót törökországi és a közel-keleti úti célok felé, de itt akár napokig is állnak a kamionok velük. Például a teheneket olyan szűk helyeken zsúfolják össze, hogy lefeküdni sincs helyük, kimerültek, és akár sebesültek is lehetnek.

A hollandiai székhelyű Eyes on Animals (Figyeljünk az állatokra!) elnevezésű szervezet sokat tesz azért, hogy az élő állatok körülményei a szállítás közben és a vágóhídon megfelelőek legyenek. Lesley Moffat, a szervezet egyik alapítója elmondta, hogy a hatóságok megígérték, árnyékos legelőhelyeket alakítanak ki a határon várakozó állatoknak, már a helyét is megmutatták, de még semmi sem történt. „A teherautók jönnek akkor is, amikor a külső hőmérséklet 30 fok fölött van, pedig ez törvénytelen. Egyetlen tűzcsap van, nincs árnyék, nincs infrastruktúra, a tűző napon várakoznak a szállítmányok egész nap” – panaszolta. Az állatok ellátása a kamionvezetők dolga, legtöbben készségesek, amikor Moffat arra kéri őket, kapcsolják be a ventillátorokat, megígérik, meglocsolják őket.

Az állatjogi aktivisták azt mondják, az élőállatszállítás teljesen fölösleges, az állatokat a fogyasztás helyének közelében kellene felnevelni, és feldolgozva, fagyasztva szállítani. „Az állat nem áru, hanem lény” – mondja Jørn Dohrmann, az Európai Parlament dán tagja, aki szerint az EU-nak meg kellene szüntetnie azt a gyakorlatot, hogy elad állatokat olyan országokba, ahol rossz bánásmódnak vannak kitéve.