Harcos irodalmi területfoglalás

Publikálás dátuma
2018.08.02 12:00

Fotó: Facebook/Bálványosi Szabadegyetem/ Bethlendi Tamás
A NER meghirdetése óta egyre mélyülnek az árkok magyar és magyar között, Magyarország határain belül és a külhoni magyarság soraiban egyaránt az élet minden területén. Most már az irodalomban is, amely a Fidesz-NER gyarmatosítás legújabb eszközévé vált.
Idetolt Helyőrség címmel jelentetett meg a szlovákiai magyar napilap, az Új Szó egy összeállítást épp a tusványosi nemzetpolitikai kirakattábort megelőző napokban arról, hogy Felvidéken is tervezik az Előretolt Helyőrség (EH) megjelentetését, amely Magyarországon már megjelenik a Mészáros Lőrinc médiabirodalmához tartozó lapok irodalmi-kulturális mellékleteként, 250 ezres példányszámban. A felvidéki magyar irodalom képviselői kifogásolják, hogy a szakma helyi képviselői, a hagyományos irodalmi műhelyek teljes mellőzésével történik mindez, holott felvidéken is van hagyománya, kerete is a tehetséggondozásnak, a fiatal írók támogatásának. 
A közösségi médián keresztül szivárgott ki, hogy az EH mellékletet mögött álló budapesti íróakadémia, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft (KMTG) Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Könyvkiadó igazgatójával tárgyal a szlovákiai változat szerkesztéséről. A lapnak nyilatkozva Beke Zsolt kritikus, a dunszt.sk kulturális portál főszerkesztője úgy fogalmazott, „Sajnos az Előretolt Helyőrség mostani megjelenése nélkülözi az iróniát, inkább egy harcos területfoglalást jelez, ahol a legfőbb gyarmatosító fegyver a pénz. Magyarországon ez a jelenség felforgatta az irodalmi életet a túlfinanszírozással, a szakmaiatlansággal, a személyi ellentétek elmélyítésével. Mindennek exportálása a határon túli magyaroknak az ottani közösségekre sem lesz jó hatással”. 
Az export azonban múlt héten megkezdődött. A tusványosi táborban mutatták be az első erdélyi mellékletet, amely először a több napilapot (Krónika, Vásárhelyi Hírlap, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap, Udvarhelyi Híradó), egy hetilapot (Erdélyi Napló) és az erdélyi magyar média egyik legnézettebb hírportálját (szekelyhon.ro) működtető, a magyar kormányközeli és kormányzati pénzből felvásárolt és fenntartott Udvarhelyi Kiadó napilapjaiban jelent meg. „Természetesen” minden előzetes egyeztetés és vita nélkül. Nem keresték meg sem az Erdélyi Magyar Írók Ligáját, sem a nagyhagyományú erdélyi irodalmi-kulturális műhelyeket. Amint az egyik intézményvezető fogalmazott megkeresésünkre, „nem volt rá szükségük, hiszen az erdélyi melléklet szerkesztőségét össze lehetett rakni KMTG-tagokból: Sántha Attila, Bálint Tamás, Muszka Sándor, Varga Melinda. Onnantól, hogy az erdélyi sajtó nagyobbik része már ennek a tulajdonosi struktúrának volt a része, az, hogy most megjelent az erdélyi EH-melléklet, egyszerűen végrehajtható lépés volt”. Nem keményvonalas-kultúrharcos amúgy ez az első melléklet. Inkább promóciós felület a KMTG-szerzőknek. És Kányádit használják legitimációs ikonnak, tette hozzá. 
A felvidéki EH-nyomulás ellen többször felszólaló Beke Zsoltot megkérdeztük immár az erdélyi melléklet megjelenése után, annak ismeretében, miért tartja károsnak a kezdeményezést? Konkrétan mire gondolt, amikor szakmaiatlanságot emleget? „Ahogy a magyarországi példából láthattuk, az EH és a KMTG nem a párbeszédet tartja az eredmény elérése legfontosabb eszközének. Kormányzati támogatással a korábban jó működő szakmai szervezeteket hátrányos helyzetbe hozta, a szakmát megosztotta. Az EH szlovákiai megjelenése ennek az észjárásnak az átemelése a „szlovmagy” irodalmi életbe, tulajdonképpen a meglévő magyarországi kétosztatúság határon túli magyarok számára történő exportálásának egy újabb lépcsőfoka. A szakmaiatlanság szerintem abban nyilvánul meg, hogy nem a szakmai, hanem politikai szempontokat vesz figyelembe mindkét projekt (a tehetséggondozó valamint az íróakadémia). Nem azt mondom, hogy csupa tehetségtelen szerző kapcsolódik hozzájuk, ilyenek vannak mindenhol, hanem hogy a politikai kurzus beleszól szakmai kérdésekbe. Nézzük meg például a csoporthoz tartozó Magyar Idők "szakmai" felvetéseit „ válaszolta felvetésünkre a felvidéki kritikus. 
Erdélyi forrásunk szerint az Előretolt Helyőrség kiterjesztése határon túlra, Erdélyre, maga a KMTG létrehozása annak a politikai folyamatnak a szerves része, amelynek eredményeként a Fidesz meghódította az erdélyi magyarságot. Nehéz azt eldönteni, hogy az EH az irodalom lenyúlásának, kisajátításának a végső terméke vagy a kezdete. „Az irodalom jellegéből adódóan totális lenyúlásra nincs mód, egy Ceausescu- és Kádár-rendszer tapasztalatával a hátunk mögött ebben azért lehet bízni”, mondta az erdélyi író. Hozzátette, az, hogy a határon túli területek közül leghamarabb és legkönnyebben Erdélyben tudott megjelenni a melléklet nem véletlen, mert a NER-ben fontos szerepet játszó kultúrtényezők közt történetesen sok az erdélyi, ezért könnyebb volt a kivitelezés.
Ez az hangsúlyozott erdélyi jelenlét, amit elsősorban Szőcs Géza és az Előretolt Helyőrség vezetője, a Magyar Idők napilap kulturális rovatvezetőjeként is dolgozó költő, Orbán János Dénes neve fémjelez, amint várható is volt, kezdettől nem kívánt mellékszálat is adott a vitának. Mára pedig odáig „fajult a helyzet”, hogy az Orbán-rezsim korábbi kulturális államtitkára, költő, író a tusványosi táborban úgy próbálta fékezni a kultúrharc szükségességét , „a politikai kétharmadhoz kulturális kétharmadot” sürgető Orbánt, hogy azt mondta „ "Nem tudom, hogy miben szocializálódtatok Erdélyben, de ne menjünk ebbe az irányba könyörgöm, az anyaországban!" .
A kultúrharc a projekt kezdetétől körvonalazódott, hiszen Orbán János Dénes az irodalomban szerinte uralkodó polkorrektséget, és azt hirdette, hogy „Magyarországon ismét cenzúra van, és ezt a cenzúrát ezúttal nem valamiféle hatalom erőlteti az írókra, hanem az irodalmi szakma önként húzta magára.”, majd arról írt és beszélt, hogy „visszavesszük az irodalmunkat”. Erre tette fel a koronát, erről az egyértelmű tendenciáról rántotta le a leplet Schmidt Mária kutatási igazgatójának, Békési Mártonnak a kijelentése, miszerint „Új konzervatív, kulturális korszakot kell teremteni Magyarországon. Az első lépés, hogy a vállaltan populista, jobboldali, nemzeti közeg dekolonizálja saját gondolkodását, szabaduljon meg azoktól a sablontól, hogy például az Esterházy a jó író, a liberális közegnek kell megfelelni, az a fontos, amit a Magyar Narancs ír.” Az Előretolt Helyőrség vezetője ezt követően, igencsak érzékeny pillanatban tört lándzsát a székelyföldi táborban is amellett, hogy a Fidesz kétharmados győzelme a „kulturális rendszerváltásra” is felhatalmazást adott.

Esterházy nagyvonalúsága a kultúra

A KMTG problémás, sajnálatos és immorális, ezért nem tudom, mit nem értenek azok az írókollégáim, akik így vagy úgy szerepet vállalnak benne, hogyan győzhetik meg magukat arról, hogy ez rendben van. Közöttük ráadásul olyanok, akik a „vagányságra” építették az imidzsüket, és olyanok, akik Faludy György totalitárius rendszerek elleni viszolygására esküdtek, írta a a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának kivételezett helyzetéről folyó tavalyi ÉS-vitában Demény Péter, a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztője. Őt kérdeztük az új erdélyi fejleményekről. - Felvidéken épp zúgolódás van amiatt, hogy az Előretolt Helyőrség oda is tolakszik, amint Magyarországon is, ott is egyenmellékletben. Mi a helyzet Erdélyben ilyen téren? Volt-e előzetes vita erről, volt-e egyeztetés az EMIL-lel vagy a szakma más képviselőivel? - Nem tudok róla, hogy lettek volna egyeztetések, de hát én nem vagyok EMIL tag, és néhány éve a Romániai Írók Szövetségéből is kiléptem, úgyhogy elég távolról szemlélem a tevékenységüket, csak a Facebookról és a barátoktól-ismerősöktől tudok meg ezt-azt – erről azonban még így sem hallottam. - Van olyanfajta félelem Erdélyben, mint  Felvidéken? - Jómagam inkább sajnálom, hogy egy olyan folyóirat, amely valamikor a lázadás jegyében indult, ma a hatalom lobogója alatt küzd. A különféle nyilatkozatok arról, hogy nem a kávéházakban fogják szerkeszteni, meg hogy az irodalom kapaszkodót ad az embernek, szánalmasak. A magyar irodalom egyik legszebb hagyománya, a kávéház mint kulturális helyszín és forma ellen szólnak, és a hatalom kapaszkodóját példázzák.  - Milyen szellemiségű az erdélyi melléklet? Az immár Schmidt Máriához kötött Esterházyval kapcsolatos kijelentés szellemében született, tükrözi-e azt, amit Orbán János úgy fogalmazott, hogy „visszakérjük irodalmunkat”, vagy nincs köze a kibontakozó kultúrharchoz? -  Hát ez a „visszakérjük irodalmunkat” is egy demagóg mondat. Ugyan ki „vette el” kinek az irodalmát? Orbánnak tizenhét kötete van, ha jól számoltam, ráadásul a KMTG ügyvezető elnöke, nem nevezném elfeledettnek vagy kifosztottnak. Különben azt hiszem, az ő vagy a Schmidt Mária minden mondatának köze van a hatalmi harchoz. Kultúráról nem beszélnék velük kapcsolatban, még ha nyilvánvalóan rátelepszenek is. A kultúra számomra Esterházy Péter nagyvonalúsága, humora, torokszorító mondatai – nyilván nem csak az övéi, de érthető talán, mire gondolok. Orbán még Kányádiról is butaságot nyilatkozott, hiszen éppen róla nemrég jelent meg egy szép elemzés Kőrizs Imre tollából, „ráadásul” a Magyar Narancsban.  - Erdély számára van az EH-nak és a KMTG- nek egy kényelmetlen vetülete is. Az, hogy vezéralakjai Szőcs Géza egykori erdélyi műhelyéből kerültek ki. A tusványosi szópárbaj L. Simon és OJD között azt sugallja, kezd beigazolódni, hogy ez előbb-utóbb az erdélyi magyar irodalmi életen csattan. Ön szerint? -  Valóban nem szerencsés, mert sokan, mint L. Simon is, felületesen ítélnek – egy szópárbaj közben persze az ember óhatatlanul így tesz, nem árnyal, nem is árnyalhat kellőképpen. Én onnan is megközelíteném a kérdést, hogy ezek az erdélyi származású emberek egy magyarországi hatalomhoz dörgölődznek, amely nélkül nem lenne lehetőségük ilyen „fényes” működésre. Meg aztán azt is többször elmondják-kommentelik sokan, hogy Orbán mai csillogásához nagynevű magyarországi irodalomtörténészek dicséretei is hozzájárultak, akik persze nem tudhatták, hová vezet egy jól induló pálya.  A szomorú az, hogy a FIDESZ összmagyar kultúráról beszél, és úgy tesz, mintha mindenkit képviselne, és közben ilyen szakadékokat nyit meg. De mindenféle gondolkodásról sokat árul el az, nemcsak a hataloméról, hogy miért erdélyiznek annyian egy morális probléma láttán, amelynek a saját szellemi higiéniájukhoz is köze van, és amelyet nekik is „köszönhetünk”.

Előzmények

A Kárpát-medencei Tehetséggondozó (KMTG) és íróakadémiája, az Előretolt Helyőrség kérdése már több mint két éve borzolja a magyar irodalmi kedélyeket. Azóta, hogy egy 2015. szeptemberi kormányhatározatban megjelent, 150 millió forintos támogatást kap a KMTG „a magyar irodalmi élet felfrissítésére” és tehetséggondozásra. Ehhez adódott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 300 milliós támogatása. A KMTG Előretolt Helyőrség néven íróakadémiát alapított, Orbán János Dénes költő, a Magyar Idők napilap kulturális rovatvezetőjének vezetésével. Az írószervezetekkel senki sem egyeztetett, ezt kifogásolta a Szépírók Társasága, József Attila Kör (JAK), a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ), majd miután 2016 folyamán is a KMTG-hez tovább ömlött az állami támogatás (850 millió), ebből az Előretolt Helyőrség programra 400 milliót biztosított a kormányzat, 2017 januárjában az írók a KMTG székháza előtt tüntettek, mert eközben a korábbi írószervezetek tízmilliós nagyságrendű támogatásból tengődtek. Tavaly év végén a KMTG, 1,4 milliárd forinthoz jutott, amiből idén elindult a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó magyarországi lapcsalád irodalmi-kulturális mellékleteként az Előretolt Helyőrség. Az erdélyi melléklet a tusványosi tábor idején, múlt héten jelent meg. Itt közölték, hogy rövidesen a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki melléklet is piacra kerül. Tavaly nyáron indított az Élet és Irodalom (ÉS) egy vitát a GMTG és íróakadémiájának kivételezportál pedig három részes összefoglalót közölt a Hatalom és irodalom címen a témában, helyet adva a teljes kárpát-medencei magyar irodalom képviselőinek.   

2018.08.02 12:00
Frissítve: 2018.08.03 08:21

Nők a politika csúcsain

Publikálás dátuma
2018.09.23 23:17

Fotó: AFP/ Martin Oulellet-Diotte
Társadalmaink politikai, gazdasági, szociális kihívásainak megoldásában alapvető láncszemek a nők, mondta Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter annak a kétnapos, péntek-szombaton rendezett találkozónak a megnyitóján, amelyen a világ női külügyminiszterei vettek részt. Pillanatnyilag az ENSZ 193 tagállama közül 30-ban áll nő a diplomácia élén, a montreáli találkozón 18 ország és az Európai Unió képviseltette magát. Első alkalommal 2006. szeptember 23-án, az ENSZ Közgyűlés keretében, akkor hivatalban lévő Madeline Albright amerikai külügyminiszter kezdeményezésére ültek le egyeztetni a női külügyminiszterek. Tavaly december 4-én, Brüsszelben, az EU-Kanada miniszteri szintű vegyes bizottság első ülése arról is döntött, hogy az „EU és Kanada eltökélten együttműködik a nemek közötti egyenlőség és a nők és a lányok társadalmi szerepvállalásának növelése ügyében”. A bizottság megállapodott abban, hogy az EU és Kanada közösen fogja betölteni a 2018-as női külügyminiszteri találkozó elnöki tisztét, Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője illetve Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter vezetésével. Idén májusban a G7-ek torontói külügyminiszteri találkozóján már azt jelezték, a nemek egyenjogúságának kérdése a G7 prioritásai közé tartozik. A hétvégi montreáli találkozón program szerint négy témakör szerepelt: a nők részvétele és női vezetők a politikában, a demokrácia megerősítése, a béke és biztonság, valamint a nemi alapú erőszak. Mogherini és Freeland  mellett jelen volt Dél-Afrika, Andorra, Bulgária, Costa Rica, Horvátország, Dominika, Ghána, Guatemala, Honduras, Indonézia, Kenya, Namíbia, Norvégia, Panama, Ruanda, Santa Lucia, Svédország. Amint a jelenlévők jegyzéke is mutatja, Európa nem éllovas a női vezető diplomaták tekintetében. De általában a nők politikai szerepvállalás terén sem az öreg kontinens áll a legjobban. Az Interparlamentárius Unió (IPU) összesítése szerint a 193 ENSZ tagállam közül a női parlamenti képviselet terén Ruanda az első 61,3 százalékkal. Második Kuba 53,2, harmadik Bolívia 53,1, negyedik Mexikó 48,2 százalékkal, az első tízbe egyetlen európai állam, Svédország került be a 9. helyen 43,5 százalékkal. Az első húszban még öt európait találunk - Finnország 11., 42 százalékkal, Norvégia 13., 41,4, Franciaország 14., 39,6 százalékkal, 16. Spanyolország 39,1 és 20. Macedónia 38,3 százalékkal. Az európai országok közül az utolsók Málta és Magyarország. Málta 150. helyen áll 11,9 12 százalékkal. Az áprilisi választásokon a budapesti parlament 199 mandátuma közül 23 került nőhöz, ami 11,53 százalék és a  158. helyet jelenti. Egy férfi képviselő visszalépésével előreugrottunk a 149. helyre 

Magyarország

Magyarország 20 év alatt a 42 helyről zuhant európai utolsóvá. Hazánkban egyetlen női külügyminiszter volt, Göncz Kinga 2006-2009 között Közvetlen szomszédaink mind megelőznek. Az IPU rangsorban Ukrajna a 148., 12,3 százalékkal, az uniós szomszédok közül legrosszabb Szlovákia helyezése, a 100. Olyan muszlim országok is megelőznek, mint Szaúd-Arábia (101.), Afganisztán (55.) vagy Albánia (54.). Jelenleg egy női miniszter van Magyarországon, az elmúlt ciklusban egy sem volt. Romániában, Szerbiában női miniszterelnök van, Horvátországban az államfő és a külügyminiszter is nő. Dél-Koreában például a védelmi miniszter és a külügyminiszter is nő. Magyarország a gender esélyegyenlőségi rangsorban a 103.   

2018.09.23 23:17

Irán a Nyugatra mutogat a véres támadás után

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:26

Fotó: AFP/ MORTEZA JABERIAN
A perzsa állam vezetői szokás szerint az Egyesült Államokat és szövetségeseit tették felelőssé a 25 életet követelő terrortámadásért.
Még nem lehet pontosan tudni, hogy ki felelős az iráni ahvázi katonai parádén végrehajtott, legalább 25 életet követelő szombati terrortámadástért. A négy elkövető halott: hármat a helyszínen lőttek agyon, egy később halt bele sérüléseibe, így ők már biztosan nem vallanak, több információ legfeljebb azonosításuk után remélhető. A merényletet az Iszlám Állam és az Ahváz Nemzeti Ellenállás nevű arab, kormányellenes szervezet is magára vállalta, ám bizonyítékokkal egyikük sem szolgált. Az Iszlám Állam már tavaly júniusban is lecsapott, akkor a parlamentnél és a Khamenei-mauzóleumnál 18-an haltak meg. Teherán mégis inkább azt tartja valószínűnek, hogy ezúttal arab szeparatisták állnak a támadás mögött. Az említett csoport az olajban gazdag Huzisztán tartomány elszakadásáért és az arab kisebbség jogaiért küzd, és már korábban is hajtottak végre támadásokat a térségben, az utóbbi időben azonban főként olajipari létesítmények ellen. Iránban egyébként az arab kisebbség elenyésző, a lakosság alig 2 százaléka, mintegy 1,6 millió ember, ráadásul többségük ugyancsak az iszlám síita ágához tartozik. Az iráni vezetés haragja elsősorban nem is rájuk zúdult. Ali Hamenei ajatollah szokás szerint az Egyesült Államokat, és annak térségbeli „bábjait”, a Washington által támogatott Öböl-menti országokat tette felelőssé. Bár konkrétumokat nem mondott, elsősorban nyilvánvalóan a nagy riválisra, Szaúd-Arábiára és Izraelre gondolt. Dzsavad Zaríf külügyminiszter és Hasszan Róhani elnök ugyancsak „külföldi rezsimeket”, elsősorban az Egyesült Államokat vádolták azzal, hogy bizonytalanságot akarnak szítani az országban. Ugyanakkor Hollandia, Dánia nagyköveteit valamint egy magas rangú brit diplomatát is behívattak a teheráni külügyminisztériumba, amiért az országaik szakadár mozgalmak vezetőinek adnak otthont. Elfogadhatatlannak nevezték, hogy az Európai Unió nem terrorszervezetként tartja számon ezeket a csoportokat, csak mert Európában még nem követtek el terrorcselekményt. De nem kímélték a nyugati fősodrú médiát sem: az iráni sajtó a szemükre vetette például, hogy csak egyszerű támadásként számoltak be az eseményekről, nem pedig terrortámadásként. A merényletet egyébként az Egyesült Államok is elítélte. A perzsa államtól nem szokatlan az effajta vádaskodás: a tavalyi teheráni terrortámadás, vagy az idei év eleji utcai tüntetések után is rendre külföldi beavatkozást emlegettek.    Nem meglepő a hangnem sem, hiszen az utóbbi időben ismét élesedik a szembenállás Irán és az Egyesült Államok, Izrael, és a térségbeli szunnita államok között. Utóbbiak érdekeit sérti, hogy úgy tűnik, a perzsa állam sikerrel alakítja ki a „síita félholdat”: Szíriában segítségükkel Bassár al-Aszad maradt hatalmon, Libanonban a Hezbollah működik meghosszabbított kezükként, és Irakban is erős befolyást szereztek. Ráadásul a húszi lázadók támogatásával Jemenben is komoly fejfájást okoznak Szaúd-Arábiának. Ugyanakkor Teheránnak aggodalomra adhat okot, hogy Donald Trump felmondta a 2015-ben tető alá hozott úgynevezett atomalkut, mely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe szankciókat oldott fel. Különösen, miután az amerikai elnök az egész világtól újratárgyalást és nagyobb szigort követel, miközben a megegyezés eddig nem hozta meg a kívánt gazdasági eredményeket, amely miatt egyre nagyobb a társadalmi feszültség Iránban.      

A viszály oka

Szombaton a Szaddám Huszein iraki diktátor által indított iraki-iráni háború végének 30. évfordulóját ünneplő teheráni katonai parádén fegyveresek a tömegbe lőttek. A támadásban legalább 25-en meghaltak, és 70-en megsebesültek. Az áldozatok többsége a közvetlenül a legfelsőbb vezető irányítása alá tartozó elit alakulat, a Forradalmi Gárda katonái közül került ki, de több civil is megsérült, legalább egy nő és gyermek életét vesztette.

2018.09.23 22:26