Nyakunkon a műanyag-apokalipszis

Publikálás dátuma
2018.08.05 08:47
Illusztráció
Fotó: Thinkstock
A világot lassan, de biztosan elárasztja az eldobható műanyaghulladék. Ennek leglátványosabb jelei az óceánokban úszó hatalmas műanyagszigetek közel 50 magyarországnyi területen, ez azonban csak a „jéghegy” csúcsa, hiszen a velünk maradt műanyaghulladék nagy része már szinte láthatatlan formában, mikroműanyagként van jelen körülöttünk.
Percenként egy teherautónyi műanyag szemét kerül az óceánokba, és a legfrissebb kutatások szerint a Tisza és a Duna, valamint a mellékfolyóik is mikroműanyag-részecskékkel szennyezettek – írja a Vasárnapi Hírek. Ezekről a parányi darabkákról kiderült: megtalálhatók a csapvízben és a palackozott vizekben éppúgy, mint a tengeri sóban, a mézben, de még a szálló porban is. Ott van a Föld legmélyebb pontján, a Mariana-árokban, sőt a Greenpeace a közelmúltban az Antarktisz jegében is talált ilyen szennyeződést. A környezetvédő szervezet néhány héttel ezelőtt bemutatott jelentése az olasz partoknál vizsgált tengeri élőlények 25-30 százalékában mutatott ki mikroműanyagokat.
Arról még semmit nem tudunk, hogy ennek milyen hatása van az emberi szervezetre, az Egészségügyi Világszervezet tavasszal indított átfogó vizsgálatot a szervezetünkbe kerülő nagy mennyiségű mikroműanyagok hatásainak tisztázására. „Az egészen biztos, hogy a műanyagokban számos olyan adalék van – például lágyító, égésgátló szerek –, amelyek károsak az emberi szervezet számára, és ezek mind ott vannak a mintákban” – mondja Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyagszakértője, aki szerint az már nem vitatható, hogy a tengeri állatok, madarak számára káros ez a szennyeződés.
A mikroműanyagok főleg a vékony zacskók és palackok elaprózódásából keletkeznek a napsütés, az UV-sugárzás, a szél és a hullámok hatására, illetve a műszálas ruhák mosása során kerülnek a csatornahálózatba, majd a természetes vizekbe. Van közvetlen forrásuk is: sok kozmetikai termékbe (például bőrradírokba, fogkrémekbe) raknak apró műanyag szemcséket. Ezeket a termékeket jó pár cég már elkezdte kivonni a forgalomból, mióta kiderült, hogy mennyi problémát okoznak velük.

Láthatatlan bűnösök

„Nem arról van szó, hogy eddig nem volt – erősíti meg Bordós Gábor, a hazai folyók műanyag-szennyezettségét vizsgáló független laboratórium, a WESSLING Hungary Kft. projektmenedzsere, a Parányi Plasztiktalány névre keresztelt kezdeményezés szakmai vezetője –, csak eddig nem néztük. Azért annyira sokkolóak az eredmények, mert a szennyeződés, egyelőre legalábbis úgy tűnik, első szűrésre minden létező természetes vizet érint.”
A Tisza, a Rába és az Ipoly után most a Duna Magyarországi szakasza és a Visegrádi-hegységben eredő Bükkös-patak van soron – ez utóbbi azért különösen érdekes (eredmények még nincsenek, csak sejtések, hiszen jelenleg a korszerűsített mintavételi rendszer tesztelése zajlik), mert a nagy része nemzeti parki, vagyis hétköznapi emberi aktivitástól mentes területen csordogál. „Előzetesen nem szeretnék becslésekbe bocsátkozni, de szinte biztos, hogy valamit találni fogunk – az Ipoly egy része is természetvédelmi területen folyik keresztül, és bár jóval kisebb koncentrátumban, mint például a Rábában, de azért ott is szűrtünk ki műanyag mikrorészecskéket. A mérések szerint – folytatja Bordós Gábor – a polietilén és a polipropilén a leggyakoribb láthatatlan bűnösök, melyek a gyártott műanyagok több mint 40 százalékát teszik ki – előbbi a nejlonzacskók, utóbbi az egyszer használatos csomagolóanyagok, fóliák legfőbb alkotóeleme.” Azért hatalmas gond ez, állítja Bordós, mert bár tudatosabb fogyasztási szokásokkal és a környezetünkre való fokozott odafigyeléssel a folyók ugyan viszonylag rövid idő alatt képesek volnának az öntisztulásra, de a mikorműanyagok így is, úgy is a tengerekben végeznék, és jelenleg nem létezik olyan technológia – kísérletek vannak rá –, amellyel semlegesíteni lehetne őket.
„Annyira stabil anyagok – mondja a szakember –, hogy nincs az a mikroorganizmus, amely képes volna elbánni velük.” Becslések szerint a lebomlási ideje 400-500 év.

Börtön a nejlonért

Világszerte több mint 60 ország küzd már a műanyagszennyezés visszaszorításáért: a Galápagos-szigeteken például betiltották az eldobható nejlonzacskókat, Srí Lankán a polisztirolhab használatát, és Kínában is egyre nagyobb teret kapnak a biológiailag lebomló zacskók – az elmúlt 10 évben 80 százalékkal csökkent a használatuk az élelmiszer-áruházakban.
Románia pár hónappal ezelőtt határozott úgy, hogy 2019. január elsejével betiltja az egyszer használatos műanyag zacskók forgalmazását, India pedig 2022-től rendelt el tilalmat az egyszer használatos műanyag termékekre. Kenyában pénzbírság, valamint négy év börtönbüntetés jár gyártásukért, importjukért és használatukért. Írországban és Vietnamban pedig adót vetettek ki rájuk – előbbi országban 90 százalékkal csökkent a műanyag zacskók használata az adó hatására, Vietnamban azonban még mindig széles körben használják őket. A helyi kormány épp ezért azt fontolgatja, hogy ötszörösére növeli a zacskókra kivetett adót.
Ausztráliában is nehezen mondanak le a vásárlók a bevásárlóközpontok ingyenes nejlontasakjairól: miután a legtöbb tartományban betiltották azokat, és a helyi szupermarketláncok is szatyrokat váltottak, a Coles cég a vevőkre hivatkozva visszakozott, és a korábban 15 centért kapható, vékony, újrahasznosítható szatyrokat július 1-jétől ingyen elérhetővé tette a fogyasztóinak – idő kell ahhoz, hogy hozzászokjanak a változáshoz felkiáltással. Bár állítják, hogy intézkedésük átmeneti, a Greenpeace felháborítónak tartja a történteket, és az ingyenesen elérhető, egyszer használatos szatyrok azonnali kivonását követeli.

Az EU közbelép

Az Európai Bizottság most egy olyan tervezeten dolgozik, amely fokozatosan korlátozná, illetve betiltaná az európai partok közelében és tengerekben leggyakrabban megtalált tíz műanyag eszköz használatát.
Első körben a tányérokat, evőeszközöket, szívószálakat, italkeverőket, fültisztító pálcikákat és a léggömbpálcikákat tiltanák be teljesen. Csak ezzel a lépéssel évi 3,4 millió tonna műanyaghulladékkal „lenne könnyebb” Európa, ami 3,7 millió tonnával csökkentené az EU szén-dioxid-kibocsátását. Az ezeknél nehezebben pótolható eszközök esetében – mint például a műanyag poharak és élelmiszer-tároló edények – pedig a tagországok maguk szabályozhatnák, hogyan érik el a csökkenést. Az ilyen termékek gyártóinak a jövőben hozzá kellene járulniuk a hulladékgazdálkodás és a műanyagokkal kapcsolatos ismeretterjesztés költségeihez. Az egyik legnagyobb problémát a PET-palackok jelentik, amelyekből világszerte egyre több fogy, és csak egy részét hasznosítják újra, így a zacskók mellett ezek szennyezik a legnagyobb mértékben a környezetet.
Egy korábbi adat szerint Magyarországon is 1,3-1,4 milliárd darab, összesen 45 ezer tonnányi PET-palack kerül forgalomba egy évben, és ezzel ez a szeméttípus teszi ki a legnagyobb mennyiséget a termelődő hulladékban. Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban igen ambiciózus vállalást tenne: 2025-re a műanyag palackok 90 százalékát újra kellene hasznosítani, emellett támogatnák a különböző betétdíjas rendszerek bevezetését.

Kell a tiltás

„A világon keletkező műanyagnak kevesebb mint 10 százalékát hasznosítják újra, a többi szemétlerakókba és -égetőkbe, rosszabb esetben az óceánokba kerül. Ez a tervezet azért nagyon nagy előrelépés, mert a döntéshozók felismerték, amit a zöldek nagyon régóta mondanak, azt, hogy az újrahasznosítás önmagában nem tud kivezetni bennünket a műanyagkrízisből, ehhez mindenképpen szükség van tilalmakra is” – mondja Simon Gergely. A szervezet itthon is igyekszik tenni a műanyagszennyezés visszaszorításáért – a Greenpeace Magyarország petícióját, mely azt követeli a magyar kormánytól, hogy hatékonyan lépjen fel a kérdésben és legkésőbb 2020. január 1-jei határidővel tiltsa be az eldobható műanyag szatyrok forgalmazását, a cikk írásának pillanatában 92 619-en írták alá. A szakértő szerint ugyanis ez a legkevésbé begyűjtött és újrahasznosított, nagy mennyiségben forgalomban lévő műanyagtermék Magyarországon, éppen ezért ennek a betiltása lehetne az első fontos lépés.
A műanyag eszközöknek sok esetben vannak már alternatívái például papírból vagy más lebomló anyagból, de Simon Gergely szerint az lenne a legjobb, ha szépen lassan elhagynák az emberek az egyszer használatos dolgokat, és visszatérnének a tartós tárgyakhoz.
„Nem a lebomló, eldobható termék a megoldás, hanem éppen ellenkezőleg: a tartós, újra és újra használható tárgyak újrafelfedezése vezetne hosszú távon eredményre. A legtöbb lebomló anyagról is kiderül előbb-utóbb, hogy valamilyen szempontból káros, elvesz valamilyen más erőforrást” – mondja Simon Gergely, aki szerint a műanyag kiváltása papírral csak ideig-óráig jelenthet megoldást, mert bár legalább lebomlik, de ugyanúgy eldobható, és az előállítása nagy környezeti terhelést okoz. Így, bár a papírzacskó választása a boltban kétségtelenül környezettudatosabb megoldás, mint a műanyagé, a legjobb az lenne, ha mindenki hordana magával saját textilszatyrot, amit rengetegszer újra használhat. „Az emberiség az 1990-es évekig egészen jól elvolt egyszer használatos műanyag eszközök nélkül. Magyarországon egészen sokáig túlsúlyban voltak a visszaváltható palackok például” – mondja a szakérő, aki szerint eddigi példák azt mutatják, hogy azokban az országokban, ahol ilyen tilalmakat vezetnek be, az emberek nagyon gyorsan visszaállnak, alkalmazkodnak a régi-új helyzethez.

Megjelent a Vasárnapi Hírek 2018. július 27-i lapszámában.
Frissítve: 2018.08.05 08:50

Hajóroncsnak tűnő, óriási haltetemet sodort partra a víz Ausztráliában

Publikálás dátuma
2019.03.22 09:09

Fotó: AFP/ HANDOUT / COURTESY OF LINETTE GRZELAK
Egy 1,8 méter hosszú holdhal (Mola mola) tetemét vetette partra a víz egy dél-ausztráliai strandon.
"A párom a munkatársaival volt kint a parton és először azt hitte, hogy egy hajóroncs darabjával van dolguk"
 - mondta Linette Grzelak, aki a Facebookon tett közzé egy képet a hatalmas holdhalról.
"Egészen addig nem hittem el, hogy ez egy valódi élőlény, amíg rá nem kerestem a holdhalra az interneten"
 - tette hozzá a nő, akinek a férje évek óta halászként dolgozik, ezért "ő tudta, hogy milyen élőlényt találtak, igaz élőben még ő sem látott soha ilyet". A pár elmondása szerint a hal elképesztően nehéz volt, és a bőre érdes volt, hasonlóan egy orrszarvúéhoz. 
A holdhalat az Adelaide-től 80 kilométerre délre lévő Coorong Nemzeti Parkban találták. Grzelak szerint a tetemet később visszamoshatta a víz az óceánba - írja a BBC hírportálja.
A holdhal a világ legnehezebb csontos hala. Alapvetően a trópusi és mérsékelt tengerek lakója. A Mola mola az óceánok egyik legbámulatosabb teremtménye. A hatalmas állatot korongformájú teste miatt "úszó fejnek" is nevezik. Szája aránytalanul kicsi, hátúszója és alsósörényuszonya hosszú. Mivel időnként oldalra fekve napozik a vízben, angol neve sunfish, azaz naphal.
Egy szakértő szerint a Dél-Ausztráliában partra vetődött példány fajának egy kisebb termetű képviselője, a holdhalak ugyanis akár 4 méteresre és több mint 2,5 tonnásra is megnőhetnek. A faj nem jelent veszélyt az emberre, bár amikor a partközeli vizekben úszkálnak, előfordul, hogy cápának nézik őket. Méretüknél fogva ugyanakkor komoly károkat tudnak okozni a csónakokban. A tavalyi Sydney-Hobart vitorlásversenyen például az egyik hajónak vissza kellett lépnie a versenyből, miután nekiment egy holdhalnak és eltört a kormánylapátja.
Szerző
Frissítve: 2019.03.22 09:14

Nyolc csíkos kismalac született Budakeszin

Publikálás dátuma
2019.03.21 21:19

Fotó: Budakeszi Vadaspark/ Surányi Linda
Két anyakoca összesen nyolc vadmalacbébivel örvendeztette meg a Budakeszi Vadaspark gondozóit és látogatóit.
A nemrég született muflonbárányok és kecskegidák után a csíkos kismalacok a természet rendjének megfelelően, március közepén születtek. A csöppségek az idő nagy részét még egymáshoz bújva, pihenéssel, illetve az egészséges fejlődésükhöz szükséges anyatej fogyasztásával töltik - derült ki a Budakeszi Vadaspark közleményéből.
A vadmalacok között a születésük után szinte azonnal kialakult egy belső rangsor, ami azt is meghatározza, hogy a malacok anyjuk melyik emlőjét választják. A kismalacok nevelésének idejére a kocák kisebb kondákat alkotnak, és közösen vigyáznak az apróságokra. Meglehetősen vehemensen, ezért az állatkert felhívja a figyelmet, hogy ne próbáljuk megfogni a vadmalacokat. 
Simogatás helyett inkább készítsünk róluk fotókat, hiszen irigylésre méltóan fotogének, és kiváló pózolási tehetséggel vannak megáldva.