Zsíros földeket kebelezne be a BMW

Az ország egyik legjobb termőterületére telepítenék a Debrecen határában épülő autógyárat. A helyiek tiltakoznak, van, aki a gyárrombolástól sem riadna vissza.

Pár tehén kérődzik a 35 fokos forróságban, a trágyalé a földes úton szikkad, legyek repdesnek a bűz felett. Egy közeli házon csicsás fémdíszítés, egy másikon még vakolat sincs, a kettő között tovanézve kukoricatáblák mindenütt. Itt, a debreceni városhatártól három kilométerre, Kismacs térségében épülne meg a BMW autógyár, egy 400 hektáros területen. A városra vár, hogy a következő hónapokban megszerezze a földterületeket és infrastruktúrát telepítsen ide: erre a célra 44 milliárdos kölcsönt vesznek fel, a garanciát a kormány adja rá.

Kismacs alig ötszáz lelkes falucska, közigazgatásilag Debrecenhez tartozik. Az utóbbi években fiatalok vették meg a kihalt, üresen álló ingatlanokat, van, aki ökoházat húzott fel egy üres telken. Innen munkába járni könnyű, tíz perc alatt bent vannak a városközpontban, a házak viszont jóval olcsóbbak, mint pár kilométerrel odébb, a benti részeken. Vasárnap délelőtt itt minden mozdulatlan, csak a bolt környékén van élet: kint is, bent is söröznek férfiak, akik csak „bolcsmának” hívják a hibrid helyet.

A BMW-gyárról mindenkinek van véleménye, s néhány perc alatt hírünk mehet a kis településrészen, mert sorra jönnek be az itteniek.

– Ezek az ország legjobb minőségi földjei, írja le nyugodtan, hogy 40-45 aranykorona alatt errefelé nemigen van parcella – mondja a villanyszerelő Nagy István, s hozzáteszi: ha itt elkezdenek betonozni, saját kezűleg veri szét az alapokat. - Kinek a zsebébe tettek pénzt, hogy van képük négyszáz hektárnyi zsíros termőföldet lebetonozni, mikor ott van a repülőtér közvetlen szomszédságában a déli iparterület, satnya, hitvány földekkel, miért nem oda települnek? - kérdi. Valaki közbevág, hogy a reptér mellett ráadásul egy német cég nemrég kezdett kiépíteni egy magas feszültségű hálózatot, így nem lenne meglepve, ha a BMW végül mégis odamenne. Kismacsot pedig szerinte elterelésként dobták be a köztudatba, hogy legyen min csámcsogni: a gazdálkodók hőzöngenek, a város meg majd úgy tesz, mintha engedne, s áttelepítik a gyárat oda, ahova való: a reptér melletti, a földművelés szempontjából kevésbé értékes iparterületre. A boltos asszony azzal érvel ez ellen a lehetőség ellen, hogy pár hete már földmérők méricskéltek Kismacs határában, ha nem komoly a szándék, miért jöttek volna?

Csige József, aki „nyögdíjasként” határozza meg magát, jó pár éve adott itt el egy egyhektáros területet az egyik mezőgazdasági vállalkozónak, másfél millió forintért. Azóta az árak háromszorosára nőttek, most Kismacs környékén 5-6 millió forintot is kellene fizetni egy hektárért annak, aki venni akar, a „földbiznisz” hírére pedig ez az ár csak emelkedni fog – mondják a többiek, akik nem lennének meglepve, ha kiderülne: a város fű alatt már hónapokkal ezelőtt elkezdte felvásárolgatni a területeket, de legalábbis előszerződéssel biztosított rájuk opciós jogokat. Szerintük nem is a kisemberektől veszik majd meg a földeket, itt a terület néhány mezőgazdasági nagyvállalkozó kezében összpontosul, első körben elég, ha velük állapodnak meg, a többiekét meg kisajátítják.

A földekért és a mezőgazdaságból élőkért aggódik egy fiatal gazdálkodó is: Eszenyi Ádám a debreceni polgármester, Papp László közösségi oldalán, a BMW gyár odatelepülését bejelentő, örvendező poszthoz írta le aggodalmait. Szerinte felháborító, hogy a város képes volt az érintett emberek megkérdezése nélkül olyan lépést megtenni, ami a mezőgazdaságot alapjaiban rombolja le. - Ezzel a lépéssel egyértelművé vált számomra, önöket nem érdekli, hogy itt Magyarországon az egyik legjobb minőségű földön, területen, ahol már generációk óta termelnek az emberek odaadással és becsülettel, a megélhetésüket veszik el, az életüket teszik tönkre. Magukat nem érdekli, hogy ennek a területnek múltja van, fontos jelentősége az ország szempontjából. Ötszáz új, magyar gyári munkás „létesítésével” ajnározzák magukat, dicsőítik egymást, de azt nem nézik, hogy ez alatt hány embertől sajátítják ki, állami érdekekre hivatkozva a megélhetést jelentő termőföldet - fogalmazott. Szavai szerint a gyár céljaira „bármilyen kietlen semmirevaló váztalaj, homok vagy vályog is megfelel”, s nem olyan embereknek kellene a termőföld sorsáról dönteni, akik egy kapavágást sem tettek még soha.