A Magyar Idők megszűnésével indul újra a Magyar Nemzet

Publikálás dátuma
2018.08.07 06:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Valóban újraindul a Magyar Nemzet, de ezzel párhuzamosan megszűnik a Magyar Idők – értesült a Népszava.
Mint forrásunk fogalmazott, „a politikai napilapok piaca olyan kicsi Magyarországon, hogy nem lenne semmi értelme megtartani a Magyar Időket”, a két napilap ugyanis innentől kezdve óhatatlanul is versenytársává válna egymásnak. 
„El tudná bárki képzelni, hogy mostantól majd a kormánypárti újságolvasó kér egy Magyar Nemzetet és egy Magyar Időket is? Teljesen életszerűtlen lenne, a jobboldalon ráadásul a Magyar Nemzet még mindig sokkal erősebb márka, mint amilyenné a Magyar Idők válni tudott. Ezt el kell ismerni”
- mondta informátorunk.
Azt nem tudni, a Magyar Idők hány példányban fogy, mert a lapot nem auditálták, a Magyar Nemzetből megszűnésekor 13608-at értékesítettek naponta. A Magyar Időkkel kapcsolatban a sajtóban napi 3 ezres becslések szerepelnek egy forrásunk szerint „ennél lényegesen több fogy a lapból, nagyságrendileg eléri a Magyar Nemzet példányszámát is”. A hvg.hu korábban azt írta, a Magyar Nemzet augusztus 25-én, vagyis éppen az 1938-as alapításának 80. évfordulóján indulhat újra, és az ATV-nek nyilatkozva erről beszélt Harrach Péter is. Egy forrásunk szerint kétséges, hogy ennyire rövid idő alatt újra lehet-e építeni egy működőképes szerkesztőséget, de valamikor ősszel biztosan el fognak indulni. Már csak azért is, mert a Magyar Nemzet munkatársai várhatóan a Magyar Idők mostani újságírói lesznek, az pedig valószínűtlen, hogy a Magyar Idők szerkesztőségében bárki is nemet mondjon egy ilyen felkérésre. A Magyar Nemzet az április 8.-i választások után két nappal szűnt meg, a bejelentés mindenkit váratlanul ért, mert a tulajdonos Simicska Lajos korábban azt ígérte, hogy ha más formában is, de tovább működik majd az újság. (Mint megírtuk, a terv az volt, hogy „csak” a nyomtatott napilap kiadása szűnik meg, a hétvégi magazin hetilapként élt volna tovább, és emellett megmaradt volna az MNO.hu is.) Ezután jött Ungár Péter LMP-s politikus vételi ajánlata, amire a tulajdonos akkor azért mondott nemet, mert - a hozzá közel állók által hangoztatott narratíva szerint - meg akarta akadályozni, hogy a lap „a Fideszhez kerüljön”, Ungár édesanyja ugyanis Schmidt Mária. Ennek ellenére Nyerges Zsolt mégis meg tudta venni Simicska Lajos többi cégével együtt a Magyar Nemzetet is. Ezt az oligarcha egy ismerőse lapunknak úgy kommentálta: „Lajos nem volt olyan helyzetben, hogy bármiről is alkudozhatott volna”, így ment a Magyar Nemzet is.
(Cikkünk megjelenése után jelezték a Magyar Hang című hetilap szerkesztőségéből, hogy több olvasójuk félreértette a szövegben szereplőket, ezért jeleznénk, hogy nem a Magyar Hang, hanem a Magyar Idők megszűnéséről szól az írás.)
2018.08.07 06:00
Frissítve: 2018.08.07 12:13

Prőhle Gergely: Nem hiszem, hogy duzzognom kellene

Publikálás dátuma
2018.12.17 09:00

Fotó: / Lakos Gábor
Nem keverném bele a miniszterelnököt – mondta Prőhle Gergely arról, lehetett-e szerepe Orbán Viktornak abban, hogy menesztették a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről.
Tagja a Fidesznek? Semmilyen pártnak nem vagyok és nem voltam a tagja. Tehát nem köti semmiféle pártfegyelem. Konzervatív keresztény értelmiségiként elfogadhatónak tartja az úgynevezett rabszolgatörvényt? Az elnevezést mindenképp tendenciózusnak tartom, de nem ismerem a munkaügyi helyzetet. Annyit tudok, hogy Magyarországon kevés a szakképzett munkaerő. Ha az új törvény alapján valakit arra kényszeríthetnek, hogy sokkal többet dolgozzon, akkor ez rossz. Ha nincs kényszer, akkor nem látom bajnak, hogy az emberek többet dolgozhassanak, ha többet szeretnének keresni. A tulajdonosok „felajánlásával” kormánypárti médiatermékek százai kerültek egy új sajtóalapítványba, Orbán Viktor „nemzetstratégiai jelentőségű összefonódásnak” nyilvánította az ügyletet. Tessék mondani, ez már Észak-Korea? Jó volna, ha a médiacégek állami támogatás, sőt, akár állami hirdetések nélkül is, a piacról és az olvasók kegyéből tudnának megélni. Ha nem ez a helyzet, akkor az adófizetők pénzéből való kifizetéseket valamilyen módon érdemes racionalizálni. Ha az alapítvány ezt a célt szolgálja, akkor rajta!
Ezt a célt szolgálja az új sajtóalapítvány? Remélem. De nem szeretnék olyan kérdésekről filozofálgatni, amelyekre nincs befolyásom, és amelyekhez nem is értek. Én igyekszem tájékozódni a világ dolgairól, és annak örülök, ha e tájékozódás különböző csatornái szabadon működnek. Miután önt „liberális elhajlással” vádolták az egyik kormánylapban, Kásler Miklós miniszter leváltotta a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. Feldolgozta már, hogy a sajátjai menesztették? A kormányon, pláne a kormánypárti táboron belül is különböző meggyőződésű és emberi minőségű személyek vannak, ezért nem úgy fogom fel, hogy a „sajátjaim” menesztettek. Szőcs Géza, a miniszterelnök kulturális főtanácsadója és Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter is többször mellém állt. Nem hiszem, hogy duzzognom kellene. Mindig tudtam, hogy a polgári oldal sokszínű. Próbált némi átjárást biztosítani a szekértáborok között... Azért mentem a Petőfi Irodalmi Múzeumba, mert szekértáborok helyett irodalomban gondolkodtam. Esterházy Péter gyakran idézett gondolata, hogy talán hasznosabb, ha valaki íróként nem népben és nemzetben, hanem inkább alanyban és állítmányban gondolkozik. A múzeumot és az irodalmat érdemes mentesíteni az aktuálpolitikai vonatkozásoktól. Ettől még lehet értékelvű a megközelítésünk. Továbbra is úgy gondolom, hogy egy közintézménynek így kell működnie. A miniszterelnök jóváhagyása nélkül nem merték volna elmozdítani. Van valamilyen személyes konfliktusuk? Nem keverném bele a miniszterelnököt. Orbán alakította ki azt a képet, hogy nélküle nem születhet semmilyen döntés. Engem az emberi erőforrások minisztere mentett fel. Ráadásul az elbocsátásomról szóló minisztériumi közlemény még az érdemeimet is emlegette. Azt, hogy a miniszterelnök figyelme milyen mélységeket ér el, nem tudom megítélni. Ki lesz az utódja? Befutó lehet még a szélsőjobbos Takaró Mihály? Tudtommal ő véglegesen visszalépett, nem vállalja. Eddig nem is írták ki a pályázatot. Elég furcsa helyzet, nem? Kétségtelenül az. Ősszel, egy evangélikus rendezvényen ön arról beszélt, hogy a „haragvó verbális brutalitás civilizációs károkat okoz” az országnak, ami aligha összeegyeztethető a kereszténydemokrácia értékrendjével, stílusával. Kinek címezte a bírálatot? Mindazoknak, akik haragvó verbális brutalitással írtak, írnak publicisztikákat – akár az én ügyemben, akár más ügyekben is. Amikor alpári hangnemben „lenyúlbéláznak”, nehéz elhinni, hogy ez a kereszténydemokrata stílus, vagy akár csak a polgári jómodor része. Jó ízlésű ember az ilyen megnyilatkozásoktól idegenkedik. Harmadszor is az evangélikus egyház országos felügyelőjévé, világi vezetőjévé választották. Mire véli, hogy Font Sándor, a Fidesz parlamenti képviselője is elindult önnel szemben? Font Sándor tavasz óta déli egyházkerületünk felügyelője, évtizedek óta tagja a soltvadkerti gyülekezet presbitériumának. Régi evangélikus család sarja. Kapott jelölést az országos felügyelőségre, elfogadta. Nyílt titok, hogy Font Sándort a Fidesz küldte. A hatalomnak nem tetszik, hogy evangélikus vezetők esetenként más álláspontot képviselnek, mint a kormány. Azt honnan lehet tudni, hogy a Fidesz küldte? Evangélikusoktól. Én is evangélikus vagyok. A találgatások világa helyett annak hiszek, amit egy felelős kormányzati vezető nekem mondott. Semjén Zsolt biztosított arról, hogy nem úgy van, ahogyan ön állítja. Nincs okom feltételezni, hogy a miniszterelnök-helyettes ne az igazat mondta volna. Ezek szerint a téma azért előkerült. Jó, hogy Font Sándor elindult. Az eredmény is komolyabban vehető, mintha ellenjelölt nélkül nyertem volna. Szoros küzdelemben, 33:30-as szavazataránnyal győzött a tisztújításon. Lehet úgy értékelni, hogy a zsinat ellenállt a kormánynak, de úgy is, hogy a Fidesz erős befolyást szerzett az evangélikus egyházban. Melyik olvasattal ért egyet? Ugyanúgy, ahogyan a múzeum ügyében, itt is óvnék az automatikus politikai értelmezéstől. Nem arról van szó, hogy mérlegre került volna, ki az inkább, és ki a kevésbé fideszes. Szomorú is lenne, ha úgy dőlt volna el a választás, hogy az én elmúlt 12 éves tevékenységem nem számít. Teljesen természetes, hogy Font Sándornak is megvolt a támogatottsága: egy tősgyökeres evangélikus országgyűlési képviselő komoly tényező. Így is tagja az országos presbitériumnak, ami az elnök-püspök és az én elnökletemmel az egyház legfontosabb döntéshozó testülete. Fontos, hogy egy befolyásos kormánypárti politikus is segíti az egyház ügyét. Kiszámolta már, hogy a „renitens megnyilvánulások” miatt a kormány mennyi pénzt vont el az evangélikus egyháztól? Sok százmilliós, akár milliárdos tételekről hallani. Elvonásról nem tudok. De azért sem tudom beárazni a renitensnek gondolt megnyilvánulásokat, mert nem tudom, milyen megnyilvánulásokra gondol. Azokra például, amelyek szembementek a migránsellenes kormánypropagandával. Többször nyilatkoztam korábban, hogy egy lutheránus keresztyén embernek óvakodnia kell a durva leegyszerűsítéstől. Az állam, amikor kerítést épít, a közösség megvédésére vonatkozó kötelezettségét teljesíti. Másrészt az egyes embernek a felebaráti szeretet parancsából eredő kötelessége, hogy odaforduljon az elesettekhez. A kettőnek együtt kell érvényesülnie. Luther ezt a kettős kormányzás elvének nevezte. Ez lenne a renitens gondolat? Ön szerint a kormány és a Fidesz képviselőit áthatja a felebaráti szeretet? Általánosságban nem tudok erre válaszolni, de azt tudom, hogy sok fideszes ismerősöm, barátom részt vesz a segítségnyújtásban, például az Ökumenikus Segélyszervezet keretei között. Napirenden van a kormány és az evangélikusok közötti finanszírozási megállapodás megújítása. Mire számít? Semjén Zsolt a nyár folyamán biztosított minket arról, hogy a tárgyalásokat 2019-ben megkezdjük. Most kerül egyházi testületeink elé egy írásom, ami azt fogalmazza meg, hogy mit és milyen logika alapján szándékozik elérni az egyház. Az nem koncepció ugyanis, hogy több pénzre van szükség. Fenntartható fejlesztésekhez kell több forrás, olyanokhoz, amelyek megfelelnek a gyülekezetek céljainak, de egyúttal közhasznúak is. Unom a baloldali kritikákat, hogy az egyházak folyton csak pénzt akarnak. Az egyház nagyon is korszerű szervezet, amely a saját érdekét és a közérdeket egyszerre képes szolgálni. Így tud csak hatni a világban, és ez a lényeg.

Névjegy

1965-ben született Budapesten. Jénai egyetemi tanulmányai mellett az ELTE magyar-német szakán szerzett bölcsészdiplomát. 1992-től 1998-ig a Friedrich Naumann Alapítvány igazgatója. Az első Orbán-kormány idején a kulturális tárca közigazgatási államtitkára, 2000 és 2005 között berlini, majd berni nagykövet. 2010-től a Külügyminisztérium, 2014-től az Emmi helyettes államtitkára, 2017-től 22 hónapig a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. 2006-tól az evangélikus egyház országos felügyelője.

2018.12.17 09:00
Frissítve: 2018.12.17 09:00

TAO-pénzek: Tállai nem tud nem bronzérmes lenni, ha focipénzről van szó

Publikálás dátuma
2018.12.17 08:59

Fotó: /
De hát ki értene jobban az adópénz igényléshez, mint az "adóügyi államtitkár" fősége alatt virágzó egyesületek.
Az idei szezonban a korábbiakhoz képest szerényebb összegű TAO-ra tartott igényt a Tállai Andráshoz köthető mezőkövesdi focicsapat és sportegyesület. 2018/2019-re a Mezőkövesd-Zsóry FC-nek 217,3 millió forint TAO-támogatást hagyott jóvá a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Mezőkövesd-Zsóry Sportegyesület részére pedig 30,9 milliót, írja az mfor.hu. Ez az összeg azonban jó eséllyel elegendő ahhoz, hogy Tállai csapata megőrizze a harmadik legtöbb támogatást bezsebelő sportszervezet címét. A mezőkövesdi fociba a TAO-rendszer fennállása óta így összesen 3,27 milliárd forint áramlott összesítésünk szerint, ennél több pénzt csak az Illés Sport Akadémia és a felcsúti alapítvány tudott összekalapozni. Az ingatlanberuházások mellett az utánpótlás-nevelésre is kezdenek nagyobb hangsúlyt fektetni, ami összefüggésben lehet azzal, hogy az idei szezontól az NBI-es csapatot működtető gazdasági társaság a Bozsik program alközpontjaként működik.
2018.12.17 08:59
Frissítve: 2018.12.17 09:09