Beváltatlan ígéretek

Az utóbbi nyolc évben megtapasztalhattuk, hogy a közoktatás kérdéseiben a legfontosabb döntések épp a nyári szünetben születnek meg. Így volt ez a közoktatási törvény „köznevelésivé” transzformáláskor, s ez történt az ún. pedagógus előmeneteli rendszer – közismert nevén életpályamodell - bevezetésekor is. Nincs ez másként most sem, csak nem új jogszabály bevezetése várható, hanem egy tavalyi rendelet „élesítése”, szeptember 1-től. 
A pedagógus életpályamodell megítélése minimum sokszínű. Az érintettek azonban – keresetnövelő hatása miatt – ha zsörtölődve is, de elfogadták, hiszen a rendszer egy kiszámítható, évenkénti emelkedést biztosító, előre kalkulálható illetmény növekedést biztosított a közoktatásban dolgozó pedagógusok számára. A 2017 szeptemberétől esedékes béremelés azonban mindenki számára határozott időre (egy tanévre) szólt, hiszen a kormányzat belenyúlt rendszerbe, s az utolsó „részlet” bevezetésekor differenciálást javasolt az intézményvezetőknek, mondván, a kiemelkedően teljesítő pedagógusokat meg kell becsülni. Az elmélettel nincs semmi baj, hiszen a tanári pályán is vannak gyengén teljesítők és kiválóak is, a bérezési rendszer pedig nem jutalmazza a kiemelkedőt, s nem bünteti a károkozót. 
A tavalyi differenciálás  végül gyakorlatilag elmaradt, mert az intézményvezetők nem vállalták annak ódiumát, hogy személyes döntésüktől függjön egy etikátlan helyzet kialakulása. A hivatal viszont kötelezettségként írta elő egy a differenciálás alapját jelentő „értékelő táblázat” megalkotását, melyhez egy szempontsort is közzétett, nem hagyva kétséget afelől, hogy 2018. szeptember elsejével meg kell valósítani a differenciált béremelést. Ennek fedezetét a tavalyi béremelés jelenti: a bértömeg – jelenlegi ismereteink szerint – marad az iskoláknál, de annak szétosztása már differenciáltan fog megvalósulni. Lesznek, akik jól járnak (többet fognak keresni, mint tavaly), sokan „maradnak a pénzüknél”, és bizony olyanok is akadnak majd nem kevesen, akik jövedelem csökkenést lesznek kénytelenek elviselni. 
1. A mára már értéküket vesztett pedagógus béreket sürgősen és jelentős mértékben emelni kell, mert enélkül a pálya gyorsuló kiürülése rohamossá válik. Ennek következményei beláthatatlanok. Már a jelenlegi pedagógus hiány (kb. 4500 fő) is súlyos problémákat rejt magában. 
2. A köznevelési törvény és a pedagógus előmeneteli rendszer bevezetésekor sem ezt ígérték. Nem erről szól(t) a törvény. A modernkori Magyarország történetében még nem volt példa arra, hogy a köz alkalmazottjának bércsökkentést kelljen elviselnie. Olyat, hogy hosszú éveken keresztül ne kapjon fizetésemelést, már láttunk, de hogy a már megszerzett javakból visszavegyenek, még nem.
3. Differenciálni igenis kell! Nemcsak szóvirágokkal kell megbecsülni a kiválóan teljesítőket, hanem anyagilag is. Az ehhez szükséges többlet fedezetet a költségvetésben kell elkülöníteni.
4. A törvényeket be kell tartani. A kormánynak is. 
Frissítve: 2018.08.08. 09:17

Belső kerítés

Idén is felszállt a fehér füst, és kiderült, a százezer feletti jelentkezőből hányan lehetnek a felsőoktatási intézmények polgárai. Bár az egyetemekre-főiskolákra felvettek száma kétezer hallgatóval nőtt, az arányok a legjobb indulattal is stagnálnak: miközben hazánk a diplomások arányát negyven százalékra prognosztizálta az évezred fordulóján, ez a részesedés most alig éri el az egyharmadot, míg a nyugat-európai országokban ötven-hatvan százalék körül jár.
A lényeg azonban az, hányan végeznek majd három-öt év múlva. A „lemorzsolódás” ugyanis hazánkban 25-30 százalék közé tehető. Vagyis minden negyedik-ötödik értelmiségi-jelölt képtelen megfelelni tanulmányai során a vele szemben támasztott követelményeknek. Az oktatási kormányzat ráadásul még 2015-ben idén szeptemberig adott nekik lehetőséget a „hiánypótlásra”. A döntés tizedik évfordulóján kvázi így emlékeztette az érintett hallgatókat a bolognai (három osztatú: alap, mester, doktori) felsőoktatás bevezetésére. 
A befejezetlen tanulmányok folytatására tehát gyakorlatilag nincs tovább mód. Akik mégis megszereznék az eredetileg megcélzott diplomát, azok újrakezdhetik a tanulmányaikat, új felvételi eljárásban, „tiszta lappal” indulnak. Nincs lehetőség a kreditbeszámításra, korábbi tanulmányaik felfrissítésére. A rendszer nincs tovább tekintettel egyéni élethelyzetekre (gyermeknevelésre, idősgondozásra, megélhetésre), adminisztratív úton húzza le a sorompót százezrek előtt, akik így már soha nem vehetik át a diplomájukat.
Minden ember életében vannak kritikus időszakok, amelyeket ha nem is oldhat meg helyette az állam, kellő rugalmassággal segíthetne nekik. Különösen, ha a szülőhazájukban akarnak boldogulni, és ehhez várnak olyan kormányzati üzeneteket, amelyek megnyugtathatják őket: szükség lesz a tudásukra, a munkájukra, és tudnak a választott szakmájukban dolgozni. 

Fecsegő ajkak

Hajók süllyedhetnek el a fecsegő ajkak miatt - figyelmeztet a szószátyárság veszélyére az egyik legismertebb amerikai világháborús plakát. Kizárt dolog, hogy Donald Trump ne látta volna, pláne, hogy katonai középiskolába járt. Annál érthetetlenebb, hogy miért nem tud uralkodni magán, miért fecseg rendszeresen többet annál, amennyi az ő helyzetében bölcs lenne. A hétvégén például azt írta ki a Twitterre, hogy legidősebb fia, az ifjabb Donald 2016 júniusában azért találkozott Natalija Veszelnyickaja orosz ügyvéddel, hogy az elnökválasztási kampányhoz Hillary Clintonra nézve kompromittáló adatokat kapjon. 
Az idősebb Donald Trump szerint ez teljesen törvényes. De az Egyesült Államok elnöke téved: a kampány során a jelölteknek tilos elfogadniuk külföldi kormányok segítségét, márpedig Veszelnyickaja mögött eleve nem állhatott más, mint a Kreml. Vagyis ifjabb Donald minimum megpróbált bűncselekményt elkövetni, aztán pedig tweet-üzenetben - és alighanem az eskü alatt tett tanúvallomásában is - hazudott róla. A Twitteren például azt írta, hogy az orosz gyerekek amerikai örökbefogadásáról beszélgettek. Úgy tudni, hogy a szöveget az apja diktálta.
Vagyis nyilvánvaló, hogy a Trump-kampány össze akart játszani az oroszokkal, és elég nagy fantázia kell annak feltételezéséhez, hogy ez nem sikerült. Elvégre az oroszok számos titkos eszközt, például számítógépes betörésekkel megszerzett dokumentumokat bevetve segítették, ő pedig a maga részéről direkt fel is szólította erre Moszkvát: "Oroszország, ha hallasz, remélem, megtalálod a hiányzó 30 ezer e-mailt!"
Az elnök most is azt állítja, hogy nem tudott a lakhelyén, a New York-i Trump toronyházban létrejött találkozóról, ami bölcsességre vallana, mert különben ő is bűncselekménnyel lenne vádolható. Igaz, ügyvédje, Michael Cohen szerint mégiscsak előre tájékoztatták a dologról, de egyelőre nem tudni, hogy erre van-e bizonyíték. Amit viszont tudni lehet, az az, hogy a fecsegő hajlamú elnök egyre mélyebbre ássa magát a slamasztikába. Ha a Demokrata Pártnak a november 6-i választásokon sikerülne többséghez jutnia a Kongresszus két házában, akkor bőséges jogi muníció állna rendelkezésre az elmozdítási eljárás, az impeachment megkezdéséhez. Még ez sem feltétlenül jelentené Trump bukását, hiszen ahhoz a Szenátusban kétharmados többség kellene, de már maga a procedúra is roppant kínos volna és ártana 2020-as újraválasztási esélyeinek. Tovább súlyosbítaná a helyzetet, ha az elnök elmozdítaná az összejátszási gyanút vizsgáló Robert Mueller különleges ügyészt vagy az őt felügyelő Rod Rosenstein helyettes igazságügyi minisztert. Richard Nixon 1973-ban utasította igazságügyi miniszterét, hogy váltsa le a Watergate botrányt vizsgáló Archibald Coxot. A miniszter nemet mondott, és helyettesével együtt lemondott. A bíróság törvénytelennek ítélte Cox leváltását , Nixon pedig kilenc hónappal később lemondott.
Persze minden párhuzam sántít, de kortársai amúgy remek politikusnak tartották Nixont. Trumpról ez nem mondható el.