Fej fej mellett a vörös zónában - Kitartanak-e Trump mellett a republikánusok?

A szoros állás miatt késett az eredményhirdetés az ohiói kongresszusi választáson egy olyan körzetben, ahol 1920 óta csaknem mindig republikánus jelölt győzött.

A 12. ohiói kongresszusi kerületben azért tartottak kedden képviselő-választást, mert a széket kilenc cikluson át elfoglaló, republikánus Pat Tiberi megunta a politikát, és az üzleti életet választotta. A republikánus Troy Balderson és a demokrata Danny O’Connor újra összecsap majd a novemberi általános képviselőházi választáson, így most a tét nem is annyira a poszt elfoglalása, hanem a mozgásirányok kijelölése volt.

A „csaknem végeredmény” alapján Balderson 50,2 százalékon, O'Connor 49,3 százalékon állt. Összevetésként: Donald Trump ebben a körzetben még 11 százalékpontnyi különbséggel verte meg Hillary Clintont a 2016-os elnökválasztáson. Balderson csak mintegy kétharmad annyi szavazatot kapott, mint amennyivel párttársa, Tiberi legutóbb elnyerte a körzetet.

Előállt tehát a „félig teli, félig üres pohár” esete:

Ha ez a tendencia kitart őszig, akkor könnyen elképzelhető, hogy a november 8-ikai képviselőházi választások nyomán a kék színnel jelölt demokrata körzetek száma növekedni fog. Annyira viszont mégsem örülhetnek a demokraták, mint ahogyan azt remélték, hiszen a markáns, egyértelmű fordulat mindenképpen elmaradt Ohióban, jussanak bármilyen végeredményre a szavazatok újraszámlálása után.

Demokrata többség is jöhet

A kétévente teljes egészében újraválasztott amerikai képviselőház 435 helyén jelenleg 236 republikánus és 193 demokrata képviselő osztozik, hat hely pedig betöltetlen. A demokraták úgy számolnak, hogy tucatnyi olyan körzet van, ahol a republikánusok hagyományos beágyazottsága nem akkora, mint a 12-es ohiói körzetben, tehát azok a körzetek viszonylag könnyen elhódíthatók, és akkor már nem is kell olyan sok további körzetben javítaniuk a pozícióikat novemberre ahhoz, hogy többségbe kerüljenek a képviselőházban.

A többség megfordításához ennél valamivel kisebb arányú hátrányt kellene ledolgozniuk a demokratáknak a szenátusban, ahol most 51 republikánus, 47 demokrata és 2 független szenátor ül. A két elnökválasztás között pontosan félidőben, idén novemberben esedékes választás során azonban a szenátusnak csak az egyharmadát választják újra: a szenátori tisztség hat évre szól, és kétévente újraválasztják a testület egyharmadát.

Republikánusok Trump ellen?

Az amerikai belpolitikának azonban mostanság nem az az egyetlen nagy kérdőjele, hogy Donald Trump kétéves országlása után a republikánusok meg tudják-e őrizni kongresszusi többségüket, vagy pedig a választópolgárok „béna kacsává” változtatják-e az elnököt. Az a kérdés is erősen felmerül, hogy meg tudja-e őrizni a finoman szólva is ellentmondásos megítélésű Trump a republikánusok támogatását.

Erre nézve is tartottak kedden egy iránymutatónak remélt választást, mégpedig a „mélyvörös” Kansasban, ahol arról döntöttek, ki képviselje a republikánusokat a novemberi kormányzóválasztáson. Itt a mostani kormányzó, Jeff Colyer ellenében Trump támogatottjaként elindult Kris Kobach, és – csakúgy, mint Ohióban –

Mindkét nagy kérdésre, a republikánus-demokrata erőviszony, valamint Trumpnak a republikánus táboron belüli helyzete alakulására nagyrészt az fogja megadni a választ, hogy a szavazók mennyire tekintik Trump érdemének a gazdaság mostani jó állapotát. A kedvező konjunkturális folyamatok már Trump elnöksége előtt kezdtek mutatkozni, de ő ehhez látványos adócsökkentést tett hozzá, és minden babért magának akar. Erre voltaképpen esélye is van, ha nem viszi túlzásba a kereskedelmi háborúskodást a külvilággal – egy ilyen háborúban a dolgok természetéből adódóan a küzdő felek nem csupán másokra sújtanak le védővámokkal, hanem ők maguk is elszenvednek ilyen csapásokat, és a csatazajban „az amerikai munkahelyek védelme” jelszó elveszítheti a vonzerejét.