Imádjuk a diktátorokat, Sztálin és Tito a király

Publikálás dátuma
2018.08.13. 13:00

Fotó: SPUTNIK / AFP
Virágzik a közelmúlt kommunista vezetőinek kultusza az egykori vasfüggöny mögötti országokban. Népszerűségüket csupán a 21. század autoriter vezetői veszélyeztetik.
Amennyiben holnap választásokat tartanának, Ön kire szavazna a felkínált lehetőségek közül? – tette fel a kérdést a Nedeljnik hetilap megrendelésére egy szerbiai közvélemény-kutató intézet idén júniusban. A felkínált lehetőségek között pedig ott szerepeltek a szerb és jugoszláv történelem legismertebb szereplői, valamint jelenkori politikusok. 
A nemrég publikált eredmény mondható akár meglepőnek is, de a térség hasonló felméréseinek ismeretében, inkább borítékolható volt, hiszen az derült ki, hogy ha Josip Broz Tito most is élne és indulna a választásokon, meg is nyerné. Esetében legfeljebb az a meghökkentő, hogy Szerbiában nyerne horvát-szlovén származása ellenére, holott a térségben a kilencvenes évek délszláv háborúinak lelki sebei még igen elevenek. 
Tito azonban így is messze lekörözi a Milosevic rezsim bukása utáni első szabad választáson, 2000 decemberében a demokratikus ellenzéket győzelemre vezető, majd 2003-ban a nyílt utcán agyonlőtt Zoran Djindjic volt miniszterelnököt is. Tito, 24,6 százalékkal nyerne, pozícióját csupán Szerbia jelenlegi államfője, a radikális ifjúból szépreményű demokrataként élre tört, a balkáni népek megbékéléséért számtalan szimbolikus gesztusra is képes, mára azonban egyre inkább autoriter vezérré váló Aleksandar Vucic veszélyezteti, aki vészes közelségben, 23,5 százalékon végzett. Djindjic 10,7 százalékon, Slobodan Milosevic 7,4-en áll. Nikola Pasic, akinek nevéhez fűződik a „szerb nagyság” 20. századi kezdete, csupán 4,4 százalékot tudna ma összeszedni egy választáson. (Pasic a Szerb Királyság miniszterelnöke volt 1891-1892-ben, 1904-1905-ben és kisebb megszakításokkal 1909-1918-ban, majd 1920 és 1926 között a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kormányfője.)
Tito nimbusza elevenen él Horvátországban is. A zágrábi városi tanács csupán tavaly augusztus végén, 29 támogató szavazattal az 20 nem és egy tartózkodás mellett döntött a horvát főváros egyik központi, a Tito marsall tér átnevezéséről, amely azóta a Horvát Köztársaság tér nevet viseli. Az átnevezés ellen tüntettek az antifasiszták. 
De becsben tartják a marsall egykori luxushajóját, a Galebet/Sirályt is. Európai Uniós támogatással múzeummá alakítják Tito kedvenc jachtját, amely 2020-ra készül el, amikor Rijeka (Fiume) lesz Európa Kulturális Fővárosa. A Galeb szolgált a második világháborúban is. Jugoszlávia felbomlása után Montenegróba került és majdnem hajótemetőben végezte, amikor 1990-ben egy görög hajótulajdonos megvásárolta. 2009-be Rijeka városa 150 ezer dollárért szerezte vissza, majd Horvátország védett kulturális örökségé vált.

Nálunk Kádár a sztár

Magyarországon a Medián 1999-ben végzett egy hasonló felmérést, azt kutatva, ki a legnépszerűbb XX. századi politikus. Az első helyen Kádár János végzett. Az 1956-os forradalom leverésében vezető szerepet játszó, de később a gulyáskommunizmust megteremtő Kádár megítélése 2006-ra sem változott. A Medián ekkor 41 százalékon mérte Kádár, toronymagasan vezetve. Kádár János imidzséhez hozzátartozik mindmáig puritánsága is. A GFK Hungária 2008-ban végzett felmérésében a válaszadók 62 százaléka nevezte a 20. század legjobb és legboldogabb időszakának a Kádár kort. 2017-ben a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung a „miről álmodnak a magyarok?” témájú felméréséből az derült ki, hogy nyugati életszínvonalra vágyunk a Kádár kor létbiztonsága mellett. Az, hogy a Kádár-korszak egyfajta etalonként jelenik meg a mai magyar köztudatban, nem is okozott már különösebb meglepetést, az viszont annál inkább igen, hogy a 30 év alatti korosztályban is viszonyítási alap maradt. A rendszerváltás utáni korszakot, a demokratikus harmadik köztársaságot a lakosság egyötöde tartja jónak, a gulyáskommunizmus viszont azok körében is népszerű, akik nem is éltek akkor, vagy ha igen, nincs közvetlen tapasztalatuk a korról. A 30 évnél fiatalabbak között is csupán egy százalékkal jobb a rendszerváltás utáni Magyarország megítélése, mint a Kádár-koré. Összesítve, a magyarok 40 százaléka szerint a Kádár-rendszerben volt a legjobb élni az elmúlt száz évben, 20 százalék, vagyis fele azok aránya, akik a rendszerváltás utáni Magyarországot preferálják. Nálunk is, akárcsak a szerbeknél, második a jelenlegi vezető által fémjelzett korszak, a 2010 utáni Orbán-kormányok vezetik a népszerűségi listát 16 százalékkal. A felmérés igazolja, amit az utóbbi idők parlamenti választásai is – a magyarok lemondanak a demokratikus értékekről, a jogállamiságról a kádári típusú létbiztonságért cserében, az emberi jogokat a magyarok csupán 11 százaléka tartja elsődleges fontosságúnak.

Tito személye és emlékezete Horvátországban megosztóbb, mint Szerbiában, ahol egyetlen kormányzat sem igyekszik erőszakkal irtani kultuszát. Horvátországban tömeges felháborodást váltott ki, hogy a 2015 februárjában hivatalba lépő Kolinda Grabar Kitarovic államfő egyik első intézkedése az volt: azonnal eltávolíttatta Tito mellszobrát az elnöki hivatalból, arra hivatkozva, a marsall diktátor volt. Vagyis mindaddig a horvát elnöki hivatal kelléke volt a szobor (és felesége, Jovanka Broz hagyatéka is, ezt is eltávolíttatta Kitarovic). A jobboldali konzervatív elnök intézkedését elődei, a baloldaliból lett jobboldali Stjepan Mesic és a szociáldemokrata színekben elnökké lett Ivo Josipovic is bírálták.
Pedig Titot halála után közvetlenül még renegátnak tartották a horvátok, a szerbek „szerbfalónak”, de az idő mindezt megszépítette már, sőt, úgy tűnik, megbocsátották neki mind az úgynevezett horvát tavasz 1972-es elfojtását, mind az 1974-es alkotmányt, amely csökkentette a szerb befolyást a szövetségi államon belül, megerősítette az autonómiák rendszerét, de a Horvátországban tömbben élő szerbeknek nem biztosította ezt, holott a Szerbiában/Vajdaságban élő magyaroknak, horvátoknak igen. 
Már Tito halálakor is élesedtek a nemzetiségi ellentétek Jugoszláviában, ezt próbálta orvosolni az 1974-es alkotmány is, de a volt jugoszláv köztudatban mégis elsősorban a viszonylagos jólét, a holnap kiszámíthatósága és biztonsága dominál az egykori jugoszláv kommunista diktátor megítélésében, amihez hozzáadódnak főleg a szerb tudatban a második világháborús győzelmek illetve az egykori nagy államalakulaton, a Jugoszlávián belüli szerb vezetőszerep is.

Nem vagyunk egyedül

A csehszlovák térségben, a kelet-németeknél, a lengyeleknél nincs kommunista vezető-kultusz, de Oroszországban virágzik a Sztálin-kultusz, és ha kisebb mértékben is, de más volt szovjet tagállamban is népszerű máig a generalisszimusz. Romániában a legutóbbi választáson, 2016-ban Nicolae Ceausescu még győzhetett volna, egy INSCOP felmérés szerint a románok 24,7 százaléka nevezte őt a legmegfelelőbb országvezetőnek. Ceausescu esetében az a legérdekesebb, hogy a rezsimjét jellemző éhezés-fázás-sorbanállás, az iszonyatos hiánygazdaság emléke is megkopott, már csak a kiszámíthatóbb mindennapi élet hamis illúziója él. Egy 2014-es, a kommunizmus iránti nosztalgiát vizsgáló felmérésben a válaszadók 69 százaléka mondta azt, hogy az emberek ma is megválasztanák Ceausescut államfőnek. Arra a kérdésre, hogy ők maguk megszavaznák-e a "Kárpátok Géniuszát", ugyanannyian válaszoltak igennel, mint nemmel (46 százalék). Ceausescu mögött második helyen állt Victor Ponta akkori miniszterelnök, aki miután 2014 decemberében elveszítette az elnökválasztást Klaus Johannisszal szemben, fokozatosan kiszorult a politika és pártja élvonalából. A független orosz közvélemény-kutató, a Levada Center egy 2017 júniusi vizsgálata nemcsak Sztálin népszerűségének töretlenségét igazolta, hanem azt is felszínre hozta, hogy míg a 90-es években Sztálin nevéhez elevenebben kapcsolódott a megtorlás, a deportálások, a malenkij robot, a népirtás, mindez fokozatosan feledésbe merül és a diktátor leginkább generalisszimuszként, a szovjet birodalmi nagyság megteremtőjeként, a győzedelmes Vörös Hadsereg vezetőjeként éli reneszánszát. Sztálin népszerűségének csúcsát 2012-ben mérték, (42 százalék), tavaly ez 38 százalékon állt. Őt a legnépszerűbb oroszok listáján a költő Puskin és Vlagyimir Putyin követi egyaránt 34 százalékkal. Ezek a számok egyértelműen azt mutatják, hogy a viszonylagos létbiztonság, vagy az egykori nagyság mítosza, vagy mindez együtt, nemcsak a magyaroknál homályosítja el a szabadság, jogállamiság, demokratikus értékek fontosságát.  

Szerző
Frissítve: 2018.08.13. 13:10

A tengerbe zuhant egy spanyol fesztivál közönsége - Legalább 130-an megsérültek

Publikálás dátuma
2018.08.13. 07:40
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Leszakadt egy fából ácsolt sétány a spanyolországi Vigo városában megrendezett sport- és zenei fesztiválon. Négy súlyos sérültről is tudni.
Éppen egy koncertet hallgattak a fesztiválozók, amikor a 30 méter hosszú, 10 méter széles sétány leszakadt - írja a BBC. 130-nál több sérültről tudni, közülük négy ember állapota súlyos.
Miután a mentőegységek búvárok segítségével átvizsgálták a romokat, megbizonyosodtak róla: halálos áldozat nincsen. Az előadó, egy mallorcai rapper, akinek a közönségét a baleset érte, Twitteren kívánt sok erőt a sérülteknek a felépüléshez.
Szerző

Merkel elégedetlen a dublini rendszerrel

Publikálás dátuma
2018.08.12. 18:01

Fotó: AFP
Új szabályozást követelt az európai menekültügyi rendszerben a német kancellár spanyolországi látogatása során.
A német kancellár új metódusra van szükség a bevándorlók felvétele, majd szétosztása során. Mint Pedro Sánchez spanyol miniszterelnökkel folytatott megbeszélései során fogalmazott, a dublini rendszer nem működőképes. Az 1990-ben aláírt, majd 1997-ben hatályba lépett rendelet alapján a menedékkérő megvárhatja a menedékkérelmének elbírálását abban az országban, ahol belépett az Európai Unió területére. Merkel rámutatott, elméletileg egy menekült sosem érhetné el Németország területét, a gyakorlat azonban teljesen mást mutat. Az uniós politikusok, kivált azok, akik a menekültválság által legjobban érintett országokat képviselik, már régóta a bírálják a dublini rendszert, mert túl nagy terhet ró rájuk.
Merkel nem először bírálta a dublini megállapodást. Éppen egy évvel korábban a Welt am Sonntagnak adott interjúban kifejtette, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a menekültügyet uniós szinten szabályozó régi dublini rendszer nem bírja tovább a terheket. Nem lehet elfogadni – tette hozzá -, hogy minden terhet Olaszország és Görögország viseljen csak azért, mert földrajzi fekvésük miatt hozzájuk érkeznek meg az EU-ba igyekvő menekültek, ezért szolidáris szétosztásukra van szükség – fogalmazott akkor. A kancellár ezúttal azt is közölte, hogy új megállapodásra van szükség, amely a menekültek igazságosabb elosztását biztosítja. Ugyanakkor az engedély nélkül az adott ország területén lévő bevándorlókat vissza kell toloncolni szülőhazájukba.
A Süddeutsche Zeitung emlékeztet rá, hogy az új menekültügyi rendszer kidolgozása mindeddig megbukott a visegrádi államok, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia ellenállásán. Ezen államok azzal érvelnek, hogy a menekültkérdés Németország problémája, mert a migránsok oda kívánnak eljutni.
Merkel és Sánchez találkozóját nem véletlenül rendezték meg Sanlúcar de Barramedán. A település ugyanis csak néhány kilométerre található Costa de la Luztól, ahová az eltelt hetekben több ezer menekült érkezett Észak-Afrikából, valamint a Szaharától délre eső országokból. Az év eleje óta a spanyol hatóságok 25 ezer menekültet regisztráltak, ami már most majdnem 4000-rel több a teljes 2017-es regisztráció számánál. Szombaton lépett életbe a két ország között az a menekültügyi megállapodás, amelyet néhány nappal korábban kötöttek egymással. Ennek értelmében Madrid visszafogadja azokat a bevándorlókat, akiket az országban regisztráltak, de Németországba utaztak tovább. A megállapodás azonban csak kevés személyt érint, azokat, akik az osztrák-német határon keltek át. Merkel biztosította vendéglátóját arról, hazája támogatja Madrid azon törekvését, hogy több forrást kapjon Brüsszeltől a menekültválság kezelésére.
Frissítve: 2018.08.12. 20:55