Hallgatni és szeretni is tilos – kitiltották a segítőket a tranzitzónákból

Publikálás dátuma
2018.08.14. 07:30

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Nem mehetnek be a tranzitzónákba a Cordelia Alapítvány orvosai, így már nem tudnak segíteni a bántalmazott, megkínzott, súlyos traumát átélt embereknek – mondta Hárdi Lilla, a szervezet orvos-igazgatója.
– Még 2012-ben azt nyilatkozta, hogy a menedékkérők itteni életét megnehezíti a magyar idegenrendészeti és menekültügyi intézményrendszer. Gondolta volna, hogy hat évvel később itt tartunk?
– Nem. Váratlanul ért mindenkit, hogy ilyen helyzet alakult ki a civilek és a menekültek számára Magyarországon. – Milyen helyzet?
– Nem mehetünk be a tranzitzónákba, mert nem kaptunk erre engedélyt. Így nem végezhetjük el a szokásos pszicho- szociális- rehabilitációs tevékenységünket, amelyeket évekig ajánlottunk fel bántalmazott, megkínzott, súlyos traumát átélt embereknek. A döntést természetesen mindenkinek tiszteletben kell tartani. Az a mennyiségű embertömeg, amely 2015-ben áthaladt az országon, jelentősen megcsappant. Akik a tranzitzónákból kikerültek nem időznek sokat az országban, akik pedig esetleg itt akarnak letelepedni mindig kérnek segítséget. Az integráció ráadásul egyre nagyobb kihívásokkal jár. – Hogyan kell elképzelni a kitiltásukat? Hétfőn még bemehettek a tranzitzónába, kedden pedig már nem?
– Nem egyik napról a másikra történt. Mi már a tranzitzónák „kezdeményeibe” is jártunk. Ezt követően minden hónapban kértünk engedélyt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól, ám egyszer csak azt mondták, hogy nem kapunk több hozzájárulást. – Volt valami indok?
– Nem. – A Cordelia Alapítvány 2015-ben kiállt a civilek megbélyegzése ellen, sőt Alkotmánybírósághoz is fordultak. Mégis úgy tűnik: a kormánypropaganda önöket békén hagyta.
– A tevékenységünk orvosi, pszichológiai, főképp rehabilitációs. Minket a hippokratészi eskü köt, a beteg embert gyógyítani kell. Talán ezért is kerülhettünk a támadások szélére. Csendesen megpróbáljuk folytatni a munkánkat, amennyire lehet. – Ez egyre nehezebb lehet, hiszen június 30-án megszűnt a projekt támogatásuk. Miből tudják folytatni, ha az államtól nem kapnak egy forintot sem?
– Leginkább EU-s projektekből. A nagy, dániai központú anyaszervezetünk is rendszeresen igyekszik támogatni bennünket. Másfajta profil kiépítését is tervezzük, így újfajta lehetőségeket is kutatunk. – Mi az első szó, amit egy olyan embernek mond, aki kínzások elől menekült?
– Nem mondunk semmit, várunk és hallgatunk. Cordelia, Lear király legkisebb lánya volt, „hallgat és szeret.” A pszichiáter és a pszichológus egyébként is ritkán kérdez. A betegből nem mindig jön ki első találkozáskor, hogy ő kínzás, bántalmazás, megalázó bánásmód túlélője. Először ki kell építeni egy bizalommal teli kapcsolatot, amelyben megnyílik, feltámadnak az emlékek, illetve elindítja a filmet a múltbeli események felidézésről. Megpróbáljuk átvenni a tempóját, támogatni és megtartani ebben a nagyon nehéz állapotában. Így kezdődik szépen lassan a terápia.
– Ezután mi következik? – Több alkalmas üléssorozat, anyanyelvi tolmács jelenlétében. Vagy egyénileg, vagy pedig csoportosan, azonos származási országból érkező 5-10 pácienst osztunk be. Két, három alkalom mindenképpen kell, hogy lazuljon és oldódjon a néha paranoiáig fokozódó bizalmatlanság. Ezután az élettörténetekről kezdünk beszélgetni, megjelennek a veszteség élmények, fájdalmak. Megpróbáljuk a fájdalmas múltat az összes kínjával együtt megeleveníteni és feldolgozni. Ettől még nem lesz gyógyult a beteg, szükség van arra is, hogy speciálisan – akár verbálisan, akár nonverbálisan – foglalkozzunk velük addig, amíg jobb állapotba nem kerülnek. Amikor elkezdenek beforrni a sebek, elindul a menekülttábori befogadó állomás után az integrációs folyamat, amely során a többi civilszervezettel együtt próbáltunk folyamatosan segítséget nyújtani. Persze mindig vannak olyanok, akik kiugrottak a terápiából. – A nőknek és a kisgyermekeknek a legnehezebb? – A kisgyermeknek mindenképp nagyon nehéz. Minél éretlenebb korában éri a személyiséget egy trauma, annál nagyobb károsodások jöhetnek létre. A gyerekeknél komoly munkát kell ahhoz végezni, hogy egy újabb pszichés egyensúlyt visszaállítsunk, vagy egyáltalán felállítsunk. Korábban azt gondoltuk, hogy a nők sérülékenyebbek, mint a férfiak, viszont friss kutatások azt próbálják bizonyítani, ez nem biztos, hogy így van. A nők abból a szempontból sérülékenyebbek, hogy a keleti kultúrákban korán lesznek édesanyák. Ha pedig egy anyát ér sérülés – akár testi, akár lelki – akkor a gyerekét is. – Beteg és beteg között van különbség? – Egy multikulturális beteganyagnál a kultúr-specifikus vonásokra komoly figyelemmel kell lenni és ezeket tiszteletben kell tartani. Ha például egy magyar beteg bejön, kezet rázunk, helyet foglal, satöbbi. Viszont az ajtónál elakad a folyamat akkor, ha egy muszlim kultúrából érkező férfi jön – mondjuk – a női terapeutához. Megtanultuk, hogy nekik nem nyújtunk kezet. Egy integrált páciens azonban, már lehet, hogy nyújtja elsőre is. Örülnek egyébként, hogy ismerjük és tiszteletben tartjuk ezeket. Beteg és beteg között orvosi értelemben persze egyáltalán nincs különbség. A magyart és a külföldit is a szenvedés viszi pszichológushoz, pszichiáterhez mi pedig ezt próbáljuk csökkenteni. – Hiába kevés a menekült, a magyar kormánypropaganda nem csendesül. Annak mi lesz a vége, hogy orvosokat sem engednek hozzájuk? – A „mi lesz ha” dolgokra nem lehet felkészülni. Vannak olyan kötelezettségek, amelyekre nem mondhatjuk, hogy nem adunk segítséget. Alapesküket, alapfogadalmakat, alapmissziókat kell teljesítenünk, hiszen erről szól az életünk jelentős része. Ha nem csinálhatjuk, akkor nehéz dolga lesz annak, aki nem kap az álmatlanságában, a szorongásában, a feszültségében segítséget.
Szerző
Frissítve: 2018.08.14. 09:39

Mégsem nézik tétlenül a gender szak beszántását

Publikálás dátuma
2018.08.13. 21:08

Fotó: Robyn Beck / AFP
Az ELTE szerint sem szüntethet meg egyeztetés nélkül szakokat a kormány. A kutatók szerint „talán a közös fellépésre lenne szükség”.
– Még soha nem találkoztam olyan helyzettel, hogy egy nap alatt, érdemi indoklás nélkül hozzanak meg egy ilyen döntést - mondta a Népszavának Bazsa György. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság volt elnökét azután kérdeztük, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma egy napot adott az ELTE és a Central European University (CEU) vezetésének arra, hogy – augusztusban – véleményezzék a legújabb rendelet-tervezetüket, amely a társadalmi nemek (ismertebb nevén: gender) képzés megszüntetéséről szól. – Az természetesen legitim és szükséges, hogy a magyar felsőoktatási intézmények szakjait felülvizsgálják, mert érdemes rendszeresen áttekinteni, hogy hol milyen követelményrendszer van érvényben, és hogy milyen szakmai munka folyik - fogalmazott Bazsa György. Szerinte ez azonban két éve a gender szak esetében is megtörtént a Magyar Rektori Konferencia közreműködésével. – Ez minden esetben egy nagyon komoly vizsgálat, amelyik nyilvános protokoll szerint zajlik, ez a Rektori Konferencia honlapján is bárki által megtekinthető. Két éve a társadalmi nemek szakokkal kapcsolatban sem merültek fel problémák – tette hozzá.
Bazsa György szerint a fentiekhez képest a kormányzat ultimátumszerű intézkedésének hátteréről semmit nem tudni és „sejthető, hogy milyen szempontok játszottak szerepet a háttérben”. (Az „illiberális demokráciát” a zászlajára tűző kormányzati ideológusok szemét régóta csípte a genderképzés – a szerk.) – A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) vezetése egy órát kapott annak az intézkedésnek a véleményezésére, amely korlátozta az autonómiáját, most a társadalmi nemek képzésnek egy egész napot adtak. Milyen méltányosak voltak – ironizált lapunknak Bazsa György. Arra a kérdésre, hogy ki adhatta ki az ELTE gyakorlatilag beleegyező állásfoglalását, azt mondta, a konkrét ügyről nincs tudomása, de „az egyetem nevében csak a rektor nyilatkozhat, vagy legalábbis minden hivatalos, az intézmény nevében történt megnyilatkozásért a rektor viseli a felelősséget”.
– A homokba dughatjuk a fejünket, de a társadalmi nemek képzés nagyon is fontos témákkal foglalkozik, olyan problémákkal, amelyekkel Magyarországon bárki naponta találkozhat, rövidlátás egy ilyen tudományt betiltani – mondta az éveken át az Egyesült Államokban és Németországban is dolgozó Fábián István, az MTA doktora. A kémikus professzor szerint a képzés fontosságát az is mutatja, hogy egy sor rangos nemzetközi egyetemen foglal el fontos szerepet a társadalmi nemek képzés, amely a téves értelmezésekkel szemben gyakorlati kérdésekre keresi a választ. Arra a kérdésre, hogy a hazai tudományos élet képviselői részéről szükség lenne-e valamilyen tiltakozó akcióra, Fábián István úgy válaszolt: „ez egyrészt egy nagyon jól időzített akció volt, hiszen a nyár közepén zárva vannak az egyetemek, így sokkal nehezebb bármilyen közös fellépést megszervezni”. Másrészt „a hazai tudományos életet annyi rossz impulzus érte az utóbbi időben - akár a tudomány autonómiáját, akár a finanszírozást nézzük -, hogy ezekkel kapcsolatban talán szükség lenne egy közös állásfoglalásra”. Közben – valószínűleg a sajtóban megjelent bíráló hangok hatására – az ELTE közleményben egyértelműsítette korábban kiadott állásfoglalását, a kormányrendelet megjelenésének napján kiadott nyilatkozatukat ugyanis sokan úgy értelmezték, hogy kritika nélkül elfogadják a döntést (a szak-gazda Társadalomtudományi Kar már korábban tiltakozott). Most azt írják, a szak rendeleti úton történő megszüntetése minden előzetes vizsgálat, konzultáció nélkül alaptörvény ellenes lehet, az egyetem szakmailag indokolatlannak tartja a szak megszüntetését, amely ráadásul olyan kérdésekkel foglalkozik egyebek mellett, mint a nők munkaerőpiaci helyzete, a gazdasági válság hatása a nők helyzetére Kelet-Európában, vagy éppen a férfiak és nők közötti jövedelmi különbségek. Megszólalt ugyanakkor Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes is, ő az ATV-nek azt nyilatkozta, hogy mivel „senki nem akar genderológust foglalkoztatni”, nincs szükség a szakra, ráadásul a „társadalmi nem” fogalma szerinte „éppen olyan képtelenség, mintha valaki „társadalmi korról” beszélne és „szabad akaratából eldöntené, hogy most öt éves”, kilencven éves korában.

Két miniszter fizetése is durván megugrott

Publikálás dátuma
2018.08.13. 20:38
Kihelyezett kormányülés 2018.május 18-án, a Klebersberg Kastélyban
Fotó: Szecsődi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda
A legtöbb tárcavezető bére egyforma mértékben nőtt, de ők se jártak rosszul.
Közzétették a kormányzati portálon a miniszterek megemelt fizetését. A legtöbb tárcavezető bére ugyanakkora mértékben emelkedett, de vannak ketten, akik a jövőben a korábbi fizetésük többszörösét vihetik haza – szúrta ki a hvg.hu. Bártfai-Máger Andrea, az állami vagyonért felelős tárca nélküli minisztere és Süli János paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszter fizetése ugyanis korábban egyaránt 1.101.900 forint volt. Most 5.000.000 forintot keresnek majd havonta. A kormányzat az MTI-hez eljuttatott közleményében mindezt azzal magyarázta, hogy ők nem politikai, hanem vagyonkezelési feladatokat látnak el, éppen ezért az illetményük szabályozása az irányításuk alá tartozó állami vállalatok vezető tisztségviselőinek szabályozásához kapcsolódik.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesen kívül egyébként minden miniszter fizetése egyforma mértékben nőtt, ezért Nagy István agrárminiszter, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Varga Mihály pénzügyminiszter, Trócsányi László igazságügyi miniszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Rogán Antal kabinetminiszter, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az eddigi 1.101.900 forint helyett 1.782.100 forintot kap az államtól havonta. A miniszterelnök-helyettes valamennyivel kisebb fizetésemelést kapott, ő az eddigi 1.101.900 helyett 1.633.300 forintot keres majd.
Szerző
Frissítve: 2018.08.13. 20:45