Nem voltam elég szemfüles tavaly, amikor a CIA feloldott a tilalom alól 13 millió oldalnyi titkos jelentést és elemzést – és mindezt fel is tette internetes portáljára. Csak most fedeztem fel az anyagot. Feltételezem, hogy – mivel az olvasnivaló nagyrésze az 1980-as évekből származik – a dokumentáció főképp a történészeket érdekelheti. Másoknak inkább az lehet az érdekes, hogy szűkkörű olvasótáborának a CIA szovjet, illetve szovjetellenes vicceket is továbbított. Ez nyilván azt a célt szolgálta, hogy a betekintésre felhatalmazott politikusok és diplomaták jobban megértsék a moszkvai hangulatot.
Ezt sejteti az a nyilatkozat, amelyet Hruscsov dédunokája, Nyina Hruscsova adott a viccekről. Hruscsova, aki a nemzetközi kapcsolatok elismert tanára a New York Universityn, elmondta, hogy a CIA tizenegy vicce közül az egyiket ő maga is hallotta Gorbacsovtól. Ezt: „Mi a különbség Gorbacsov és Dubcek között? Semmi, de Gorbacsov még nem tudja.” További három vicc a CIA csokrából:
„Ivan Ivanovics sorban áll. Nem bírja tovább, megkéri szomszédját, hogy tartsa a helyét, amíg ő elmegy, és lelövi Gorbacsovot. De hamarosan visszatér. Na, sikerült? kérdi a szomszéd. Frászt, az a sor még hosszabb.”
„Ivan Ivanovics elmegy egy üzletbe. Van hús? - kérdi. Nincs hal - mondja az eladó. Az az üzlet, ahol hús nincs, velünk szemben van.”
„Egy amerikai győzködi orosz ismerősét: - Az USA annyira szabad ország, hogy én a Fehér Ház előtt elküldhetem Ronald Reagant a pokolba. Az orosz válasza: - Nálunk is ugyanígy van. A Kreml előtt én is elküldhetem Ronald Reagant a pokolba.”
Szerintem azonban azok a legjellemzőbbek, amelyeket a CIA nem rögzített.
„Már néhány órája állnak sorba az emberek húsért. Megjelenik a párttitkár: - Az imperialisták szabotázsa miatt nem jut hús mindenkinek. A zsidók menjenek haza. Néhány órával később visszajön a párttitkár: - Az imperialisták szabotázsa miatt nem jut hús mindenkinek. A pártonkívüliek menjenek haza. Néhány órával később visszajön a párttitkár: - Az imperialisták szabotázsa miatt egyáltalán nem lesz hús. Mindenki menjen haza. A párttagok morognak: már megint a zsidók jártak jól.”
„Ivan Ivanovics 1987-ben autót vesz. Az eladó leírja a részleteket: kis piros Volkswagen, automata sebességváltó, AM-FM rádió. Ára dollárban száztízezer ötszáz. Ivan kifizeti az egész elképesztő összeget készpénzben, majd megkérdezi: - Mikor jöhetek a kocsiért? Az eladó: - Megfelel huszonöt év múlva, 2012. március 5-én? Ivan boldogan távozik, de három perc múlva visszatér. - Elnézést, mikor jöjjek a kocsiért: délelőtt vagy délután? - Miért? - kérdi az eladó. - Mert pont aznap délelőttre sikerült szereznem egy vízvezetékszerelőt.”
„Mivel képtelen megbirkózni a sok problémával, Brezsnyev a Jóistenhez fordul. - Elnézést a zavarásért, de szeretném tudni, hogy megoldódnak-e gondjaim? Rövidesen megjön a válasz: - Igen, fiam, megoldódnak. Mire Brezsnyev: - Mikorra várható a megoldás? A válasz: - Nem tudom, fiam, de az biztos, hogy nem az én életemben.”
Ha más nem is, a politikai viccek akkoriban jobbak voltak.