Nagy-Albániától tartanak a Balkánon azóta, hogy májusban a koszovói parlament, a napokban pedig Edi Rama is a határok eltörlése mellett döntött. „Koszovó és Albánia között nem lesz határ, miközben Szerbia és Albánia között 111 kilométeres a határszakasz” – közölte a szerb kormány koszovói irodáját vezető Marko Djuric utalva arra, hogy összenő a két albánok lakta ország, miközben az ENSZ tagállamainak még mindig csak 58 százalék ismerte el a tíz éve független köztársaság önállóságát. A szerb illetékes szerint a döntéssel megsértik az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatát, amely kimondja az akkor még Jugoszláviának nevezett állam területi integritása tiszteletben tartását. Ez azért vitatható érv, mert a határozat csak annak köszönhetően van érvényben, hogy Oroszország minden a feloldására irányuló kísérletet megvétózna.
Ettől függetlenül nem tekinthető túl barátságos lépésnek a határ eltörlése, s nemcsak Szerbiával szemben. Macedónia, Montenegró és Görögország sem lelkesedik a döntésért, mindhárom államban él albán kisebbség. Belgrádban általános vélemény, hogy ez nagy lépés Nagy-Albánia megteremtése felé. Nemcsak azért cseng ez meglehetősen rosszul a szerbek fülében, mert az ország megaláztatásának – a NATO beavatkozás, Koszovó nemzetközi csapatok általi ellenőrzése, majd a függetlenség kikiáltása – jelképe. A második világháborúban és létezett egy Olaszország és Németország által támogatott Nagy-Albánia, amely a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság egyes részeit is magában foglalta. „Formálisan az albánok elismerik, hogy nem kiálthatják ki Nagy-Albániát, de a gyakorlatban megvalósítják Albánia és Koszovó gazdasági, kulturális, oktatási és kereskedelmi integrációját” – mondta a berlini Tagesspiegelnek Dusan Prorokovic, a Belgrádi Nemzetközi Politikai és Gazdasági Intézet munkatársa.
Való igaz, hogy Albánia és Koszovó szinte észrevétlenül, fű alatt készíti elő az egységes állam létrejöttét. A közös vámhatóságot már korábban létrehozták, a nemzetközi felháborodás pedig távolról sem annyira erőteljes – szinte hallhatatlan – ahhoz, hogy a két államot elrettentsék az integrációra tett további lépésektől.
Ez azonban csak az egyik gond. A másik, hogy az albán vezetők étvágya túl nagy. A minap Hashim Thaci koszovói elnök követelt határmódosításokat, szerinte a köztársasághoz kellene csatolni a Presevo-völgyet. A dél-szerbiai régió településein, Presevóban, Medvedjében és Bujanovacban összesen 100 ezer albán él. Úgy látszik, az albánok megszokták már azt, hogy az Egyesült Államok segítségével megkaparintják azt, amit szeretnének. És bár az önálló Koszovó elsősorban Washingtonnak köszönhetően jött létre, a washingtoni adminisztráció hallani sem akar újabb határmódosításokról a Balkán-félszigeten. Thaci azzal érvel, hogy Szerbia nem biztosított számukra kisebbségi jogokat, ezért „szükségszerű” Koszovóhoz csatolni a térséget.
Az albánoknak azonban más területekre is fáj a foga. Montenegróból szintén lecsippentenének egy kis területet, Macedónia egyharmadát kaparintanák meg és a legradikálisabbak még a görögországi Korfu szigetét is megszereznék.
Ha létrejönne Nagy-Albánia, az egy hatmilliós országot jelentene. Amennyiben idővel közös országot hozna létre Albánia és Koszovó, akkor a szerbek joggal követelhetnék a Boszniai Szerb Köztársaság, illetve Észak-Koszovó Szerbiához való csatolását. S Horvátország is bejelentkezhet a hercegovinai régióra. Aleksandar Vulin szerb védelmi miniszter szerint Tirana és Pristina lépései miatt joggal tarthatnak a térség országai attól, hogy a két ország vezetése Nagy-Albániát akar.
A veszély valóban fennáll. A második legerősebb koszovói párt, a Vetevendosje (Önrendelkezés) programjában szerepel is az albánok egyesítése. Mindez most még vágyálomnak tűnik, de ne feledjük, negyed százada még senki sem hitte azt, hogy a koszovóiak saját államot kapnak.
