Egy kivándorló levele Orbán Viktornak

"Aki vagy ami nem illik az Ön világképébe, az gyakorlatilag pusztuljon."

Miniszterelnök úr!

Szinte napra pontosan három éve érkeztem haza több évi külföldi tartózkodás-munkavállalás után, részben családi okok miatt. Az adott körülmények között sajnos nem tudtam másképp dönteni, mint a hazatérés mellett, bár nagyon nem volt könnyű így dönteni, hiszen már akkor az volt a tervem, hogy véglegesen külföldön maradok.

A hat évvel ezelőtti távozásom okai között anyagi-megélhetési szempontok nem szerepeltek. Annál inkább egyéb más okok, melyekben az elmúlt két-három évben nem hogy változás nem történt, hanem csak rosszabb lett, kezdve a haverok teljesítmény nélküli helyzetbe hozásától, ezáltal a verseny korlátozásával, az ebből adódó elképesztő méreteket öltő korrupcióig, az átláthatatlan tao-pénzek ide-oda folyatásától, a megmérgezett légkörig, a mérhetetlen hazudozásig stb. stb.

Nagy kár, hogy a focit szereti és mondjuk nem pl. a sakkot, mert bizony ott sokkal sikeresebbek vagyunk, jóval olcsóbban kijönne a „hóbortja” és most rendkívül „demagóg” módon elkezdhetném sorolni, hogy hol lenne sokkal hasznosabb helye a pénznek a foci helyett. (Emlékeim szerint Nicolae Caeusescu-nak volt hasonló megalomán hobbija a foci, de ha jobban belegondolok, nem biztos, hogy ez az egyetlen hasonlóság.)

Azt kell mondjam, hogy nagyon sok szempontból a rendszerváltás óta regnáló kormányfők közül messze a legkártékonyabbnak tartom amiatt, amit ezzel a sokkal jobb sorsa érdemes országgal Ön és „csapata” művelt az elmúlt évek során. (Azt már nem is számoltam össze, hányszor forgott az a bizonyos köpönyeg ’90 óta az Ön hátán, hogy a gerince pedig hogy bírta, bele sem merek gondolni. Hogy egy nagy klasszikust idézzek: Önökhöz képest a meztelen csiga egy gerincoszlop.)

Ahogy én ezt látom, Önök 2002-2010 között jó alaposan felkészültek arra, hogy ha ismét az ölükbe hullik a hatalom, akkor azt hogyan fogják teljes egészében a saját érdekükben használni. Tanultak abból, hogy ha nincs kiépített hátország ellenzéki időkre, akkor bizony roppant nehéz összetartani a társaságot. Van egy olyan érzésem, hogy összeírtak egy listát azokról az iparágakról, amelyek kormánytól függetlenül jól prosperáló ágazatok (szerencsejáték, dohány, bank, biztosítás, turizmus - Balaton, hogy csak néhány példát mondjak, „furcsa” mód az ütve fúrók piacára nem akarják rátenni a kezüket – bár ki tudja, hiszen ebből a szempontból az „apróért” is lehajolnak, ha arról van szó) és amelyek biztosítják nemcsak a túlélést, hanem jólétet is. Ezeket az ágazatokat szisztematikusan levadászták, úgy alakítva a szabályozást és egyéb körülményeket. Ez bizony maffiaállam, akár tetszik, akár nem. Egyszerűen kell a hátország, na.

Önök nem szolgálatként tekintenek a hatalomra (ez persze többé-kevésbé minden kormányra igaz volt), hanem szimplán szabadrablásként, nem nokiás dobozban, hanem kamionkaravánban. De ezt nyilván pontosan tudják. Mintha a „banda” minden tagja egyen pólót viselne képzeletben a következő felirattal: „Tudom én, csak leszarom.” Tudja azt, hogy gyakorlatilag naponta forgatja a köpönyegét, hogy homlok egyenest mást mond ugyanarról a kérdésről, mint 5 vagy akár 10 éve, de pont tesz rá magasról, nagyívben, az arcába mosolyog mindenkinek és ennyi. Hát ez minden, csak nem államférfihoz való viselkedés, szimplán gusztustalan és gerinctelen. (Államférfi? Jesszusom, milyen szavakat használok… Milyen messze van Ön attól, ha egyáltalán valaha volt a közelében….) Egy államférfi-miniszterelnök ismérve többek között az, hogy nem csak a sajátjainak játszik (hiszen egy ország miniszterelnöke, nemcsak a saját politikai táboráé – ha jól emlékszem, hangzottak el ilyen mondatok, hogy a három harmadot akarom szolgálni – gondolom, Ön sem gondolta komolyan, hogy ezt bárki is elhiszi…), hanem azoknak is próbál játszani, akik nem az Ön csapatát támogatja, vagyis igyekszik, hogy lehetőség szerint mindenki jól érezze magát az országban. Na most ez Önből teljesen hiányzik, még csak kísérletet sem tett erre soha. (És sajnos ez ugyanúgy igaz bármely egyéb hatalomra a rendszerváltás óta.) Amíg ez valamilyen formában nem fog megvalósulni, addig állandó gyűlölködés-széthúzás lesz.

Öntől nem várom el, hogy másoknak is tetsző dolgot tegyen, mert akinek ennyire a zsigereiben van a gyűlölködés fenntartása, aki a tolerancia, empátia és ehhez hasonló szavakat és azok jelentését-tartalmát talán nem is ismeri, illetve akinek nincs más célja, mint a hatalom birtoklása és nem a szolgálat, attól ezt illúzió várni. Aki vagy ami nem illik az Ön világképébe, az gyakorlatilag pusztuljon. (Lám-lám, egy apró jele annak, hogy bizony Ön is az előző rendszerben szocializálódott, onnan véve sok-sok mintát. Lassan nem is értem már, mi is volt a liberális kisiklása annak idején. Egy kis kalandozás, mondjuk Oxford-ban…) Amit saját politikai-világnézeti céljai érdekében csinál, az rendben van, de hogy a politikai tehetségét mire használja, az más kérdés: ennek egy ország látja kárát a jelenben és a jövő generációi fogják a számláit fizetni, tartok tőle, súlyos összegekről fognak szólni a számlák. (Lásd nyugdíjrendszer, egy olyan dologról hoztak döntést, melynek következményeit személy szerint már nem fogják tapasztalni, de mások annál inkább és nem lennék meglepve, hogy majd néhány évtized múlva a felmenőit emlegetnék emiatt. Nem mintha más miatt már ne tennék most is nagyon sokan.)

Amit különösen visszataszítónak tartok az az, hogy egy csomó mindent annak ellenére visznek végbe, hogy tudják, hogy jogszabályba, alkotmányba (legjobb példa a magánnyugdíjpénztár-történet), uniós joga ütközik. Mindezeket úgy, hogy Ön és nagyon sokan a környezetében jogvégzett emberek. Én ugyan nem vagyok jogvégzett ember, csak hallgattam jogot és ez azt mondatja velem, hogy igencsak súrolja az Önök „áldásos” tevékenysége a joggal való non-stop visszaélést. Egykori tanáraik a jogi karon jó eséllyel fogják a fejüket, szégyenteljesnek tartják, hogy egykori tanítványukból mi lett.

Úgyis ott dolgozik éjjel-nappal egy kreatív csapat a háttérben, amely előáll mindig egy magyarázatnak csúfolt szöveggel, oszt jó napot. Néha napján hallva ezeket komolyan nem értem az újságírókat, hogy egyáltalán minek mennek el egy ilyen „sajtótájékoztatóra”. Amilyen válaszokat kapnak a kérdéseikre – ha egyáltalán kapnak -, egyszerűbb lenne azt kérdezni, hogy mi a kedvenc színe az éppen beszélő politikusnak vagy hogy telt a hétvégéje, de persze az is lehet, hogy még erről is hazudnának.

Az alábbiak szerint tudnám tevékenységüket összefoglalni: ha nincs leírva jogszabályban, hogy a villamoson az idős embernek át kell adni a helyet, akkor nem is teszik. Magasról tesznek az íratlan szabályokra, átgázolnak mindenen és mindenkin, aki az útjukba kerül és ellen mer állni. (Teszem hozzá rögtön, ahhoz, hogy ezt Önök meg is tehessék, kellenek a választók is, akik esetében sokszor felmerül bennem, hogy ugyan miért felejtették el, hogy minek volt akkor rendszerváltás, hiszen ha némileg módosult formában is, de gyakorlatilag ugyanott köt ki szép lassan az ország, ahol ’90 előtt volt. Talán egyszer majd megértik nagyon sokan, hogy miért nem szabad soha senkinek 2/3-os többséget adni a kezébe és ebből következően miért is van olyan nagy szükség azokra a bizonyos fékekre-egyensúlyokra, amit ugye szisztematikusan kiheréltek.)

Mostani távozásom mögött hasonlóan a hat évvel ezelőtti szempontok vannak, csak sokkal hatványozottabban és biztos, már csak turistaként fogok visszatérni néha-néha.

Magyarország nem társadalom, hanem kb. 10 millió ember van itt összezárva egy adott területre és egymáson áttaposva küzd a túlélésért. A mikro szinten meglévő szolidaritás, egymás segítése ezen a szinten is marad, makroszinten egyenlő a nullával.

Egy dolog felől azonban biztosítani szeretném : engem nem fog hátráltatni az aljasságuk, hogy a következő választáson csak a követségen fogok tudni szavazni és ezért mondjuk 3 órát kell utazzak, egy nap szabadságot kivéve. Nagyon-nagyon büszke voltam arra a honfitársunkra, ami Dél-Afrikában mintegy 3000 km-t utazott időt-pénzt-energiát nem kímélve, hogy leadhassa szavazatát, talán nem tévedek, ha arra tippelek, hogy nem Önökre. (Különösen jó érzés volt olvasni erről a hírekben, mivel az illető a főiskolán évfolyamtársam volt – le a kalappal előtted Nóri!) Talán nem lepi meg fentiek fényében, hogy nem Önre fogom adni a szavazatom, mert egész egyszerűen nem érdemli meg és soha nem is érdemelte meg, ennek megfelelően soha nem is kapta meg.

Egy lassan 44 éves, két nyelven beszélő diplomás, az itthoni viszonyokat figyelembe véve jó kereső ember, aki fájó szívvel és dühösen hagyja el a hazáját, ismét és immáron véglegesen.