Belerokkanhatnak a börtönök abba, hogy jövő januártól nem pénz, hanem szabadság jár majd a túlórákért. Noha az országos statisztika összességében rendben lévőnek látszik, egyes intézményekben drámai a helyzet. Több forrásunk állítja: a budapesti és a nyugat-dunántúli börtönök működőképességük határán vannak – leginkább azért, mert kevés az ember, így az állomány borzasztóan leterhelt.
„Van olyan, hogy egy körletes éjjel négy szintet visz, így ha valami baj történne, akkor akkor senki nem tudna segíteni, mert mert nincs ember! Megesik, hogy egy nap másfél tucat kolléga hiányzik, és a hiányt csak úgy tudják pótolni, hogy az informatikusokat, kézbesítőket állítják a folyosóra – ami nagy biztonsági kockázatot jelent” – kesereg egy inkognitóját őrző levélben a büntetés-végrehajtás egyik alkalmazottja.
„A legnagyobb intézetek vannak igazán bajban, több börtön fegyőrei már év közepére elérték azt a kötelezően elrendelhető túlóramennyiséget, amit a jogszabályok 416 órában maximálnak”, erősít rá a fenti panaszra Harangozó Tamás. Az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának a tagja arra figyelmeztet, hogy ha a szolgálat kiadása nehézséget okoz, akkor az úgynevezett dominó-hatással kell számolni: mindenkire egyre több munka jut, a terhelés miatt egyre kevesebben maradnak a büntetés-végrehajtás kötelékében, mivel kevés az ember, a fegyőrök egyre kevéssé tudnak biztonsági hátteret adni egymás munkájához – azaz aki, tud elmenekül. És miért is maradna, ha egy, a fogva tartottakkal dolgozó, kezdő bv-alkalmazott fizetése bruttó 228 ezer forint, míg az egyik áruházlánc mintegy 40 ezer forinttal többért (plusz egyéb juttatások!) toboroz pénztárosokat.
Persze így is elműködne a rendszer, ha a fogva tartottak maguktól jól viselkednének, és takarodó után még a cellaajtót is magukra zárnák, ironizál Harangozó Tamás. Csakhogy nem ez a helyzet, így ha bármi történik (egymásnak esnek a cellatársak, megszorítják a börtönőrt, vagy csak szimplán rosszul lesz valaki), végzetesen későn érkezhet a segítség. Az MSZP-s politikus szerint mi sem bizonyítja jobban, hogy recseg a rendszer, hogy lassanként minden hétre jut valami rendkívül esemény: például szökés vagy öngyilkosság.
Jövőre pedig még rosszabb lehet a helyzet, vélekedik Harangozó Tamás, hiszen egyrészt ha nem fizetik ki a túlórapénzt, a fegyőrök elvesztik jövedelmük egy részét, másrészt ha szabad nappal kompenzálják a túlmunkát, akkor az épp beosztottakra még nagyobb nyomás nehezedik. Mindenesetre lehetne gyorsan – ha átmenetileg is – javítani a helyzeten. Harangozó úgy véli, ha a 2015-ben beígért nyolc börtönből legalább egy megépülne, az már érdemben enyhítené a nyomást a leginkább túlterhelt intézeteken. Szintén sokat segítene, ha a kormány elfelejtené a túlórára vonatkozó új szabályokat. Harmadsorban júliustól rendelkezésre áll az úgynevezett távmeghallgatás lehetősége (azaz a bíró egy szobából, kvázi konferenciabeszélgetés keretében beszélgethet a vádlottal, a rabokkal, és így tovább). Így embert, pénzt és utazást spórolnának a büntetés-végrehajtási intézetek. (Megjegyzendő: bár a rendszer egy hónapja már működőképes, lapunk információi szerint szinte nem használta senki.) És azzal is jelentős erőforrásokat takarítanának meg a büntetés-végrehajtási intézetek, ha a jövőben a rendőrség segítene előállítani a fogva tartottakat a bíróságra.
A Büntetés Végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) kérdéseinkre szikáran annyit mondott: „az ország valamennyi börtönében biztosítottak a biztonságos fogva tartás személyi és technikai feltételei. A körleten szolgálatot teljesítő hivatásos állományú kollégák valamennyi jogszabályban rögzített képzési és alkalmassági feltételnek megfelelnek.” A túlórákról azonban a BVOP csak összesített adatot közölt. Így annyit elárult, hogy januártól júniusig havonta 100 és 126 ezer órányit robotoltak pluszban az állomány tagjai, arról viszont hallgatott, egy emberre mennyi munkatöbbletre jutott.
– Én is ismerem a Népszavához eljuttatott levelet – mondta Kucsera Miklós. A Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetségének (FBVSZOSZ) a főtitkára úgy érzi, túlzás lenne azt mondani, hogy biztonsági veszélyhelyzet lenne a hazai büntetés- végrehajtásban. Azt nem vitatja, hogy a terület létszámproblémákkal küzd, ám szerinte az intézményekben dolgozók összességében el tudják látni az alapfeladatukat. Azt viszont kockázati tényezőnek tartja, hogy ehhez időnként a nem biztonsági/fogva tartási területen dolgozók (például a gazdasági tevékenységet végzők) közül is át kell vezényelni munkavállalókat. Tény, ők is a hivatásos állomány tagjai, azaz amikor felszereltek akkor erre a feladatra is kiképezték őket. Az így is előfordult – fogalmazott a szakszervezeti vezető –, hogy időnként egy-egy felügyelőre a kelleténél több, akár 200 fogvatartott jutott (ilyenkor 2-3 kolléga munkáját is ellátta), ám ettől a büntetés-végrehajtás eddig is biztonságosan tudott működni.
Viszont az nem kérdés, hogy a helyzet nem biztató: a korábbi években a bv-ben nagyjából megvolt a létszámkeret, csakhogy mára a fizetések elveszítették a vonzerejüket, aminek következtében növekedhet a létszámhiány és a túlmunka. Mint ismeret, a kormányzat 2015-ben a rendvédelmi dolgozók – köztük a bv-sek – ötven százalékos bérfejlesztéséről döntött, ami Kucsera Miklós szerint fontos és jó volt, ám időközben volt többször emelték a minimálbért és a garantált bérminimumot, így a 2019-ig prognosztizált 50 százalékos emelés valójában 9-10 százalékos lett (miközben a versenypiac munkabérei is elszálltak, így a korábban eltervezett béremelés 2018-ra kipukkant). „Gyakorlatilag nem vonzó ez a pálya” -mondja a szakszervezeti vezető. „A helyzet kezelésnek a kulcs a jogalkotók kezében van: bízunk abban, hogy az észrevételeinket figyelembe veszik és az őszi parlamenti ülésszakban a kialakult helyzetet rendezik.”
