Súlyos csalódást okozott az Országgyűlés pénteki, rendkívüli ülésnapja, amelyen - az ápolási díj emeléséről szóló határozati javaslat mellett - a bírósági végrehajtásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek felfüggesztéséről (lényegében a devizahiteladósok terheinek csökkentéséről) tárgyaltak volna a képviselők. Határozatképtelenség miatt azonban még a napirendre vétel is elmaradt. Nemcsak a teljes Fidesz-KDNP-frakció maradt távol, hanem az ellenzék 65 képviselője közül is mindössze 38-an mentek el az ülésre, és a kormány sem képviseltette magát. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott közlemény is azzal intézte el az LMP és a Jobbik által benyújtott indítványt, hogy a bankok elszámoltak a devizahiteles ügyfelekkel a tisztességtelen árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások miatt, mintegy 30 százalékkal csökkentek a törlesztőrészletek, így összesen ezermilliárd forintnyi tehertől szabadultak meg a családok.
Az ellenzéki pártok napirend előtt felszólaló képviselői sorra cáfolták a kormányzat "megnyugtató" szavait. Tóth Bertalan, az MSZP elnök-frakcióvezetője például emlékeztetett rá, hogy jelenleg 118 ezer végrehajtási eljárás folyik az adós családok ellen, amelyeknek révén reális annak a veszélye, hogy elveszíthetik az otthonaikat. Csak az elmúlt negyedévben 2500 kilakoltatási eljárás indult. Miközben a bankok teljesen érzéketlenek a devizaadós-csapdába került ügyfeleikkel, addig a pénzintézetek összesített nyeresége 700 milliárd forintra növekedett - említette. Ehhez kapcsolódva Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője úgy vélekedett, hogy "az a kormány nem lehet kereszténydemokrata, amelynek a regnálása alatt folyamatosak a kilakoltatások."
A végrehajtás egyes rendelkezéseinek felfüggesztéséről (tulajdonképpen a kilakoltatási moratóriumról) szóló törvényjavaslat arra hivatkozik, hogy az Európai Unió Bírósága olyan döntést hozott, hogy amennyiben a devizaalapú hitelszerződésekről a pénzügyi intézmény tájékoztatója az árfolyamkockázatokra vonatkozóan nem volt valós, úgy megvizsgálható a szerződések tisztességtelensége. Ugyanakkor a magyar Kúria és a kormányzat erről a szerződésfajtáról szóló döntéseiben nem vette figyelembe ezt az uniós álláspontot. Utalnak arra, hogy Horvátországban egy olyan bírósági ítélet született, amelynek ez volt az indoklása, és emiatt semmisítettek meg devizahitel-szerződéseket. Ezt jogi nyelven úgy hívják, hogy az árfolyamemelkedésből eredő többletkövetelésnek, mint ellenszolgáltatásnak, nincs szolgáltatása, ezért nem is követelhet a pénzintézet ezért plusztörlesztést. Utalnak a Bankszövetségnek egy 2006-ban született tanulmányára, amelyben megállapította, hogy a bankok nem a valós kockázatokra hívták fel az ügyfelek figyelmét, hanem az árfolyamkockázat bagatellizálásával inkább rábeszélték őket. (Emiatt nem is számoltak a törlesztőrészletek elszaladásával a hiteladósok.)
A törvényjavaslat benyújtói azt javasolták, hogy a kérdést megnyugtatóan rendező jogszabály megszületéséig fel kell függeszteni az ilyen jellegű végrehajtásokat, kilakoltatásokat. A lapunk által megkérdezett pénzügyi szakértő, Erdősi Éva egy olyan elképzelést ismertetett, amely a terhek újszerű elosztásáról szól. Emlékeztetett arra, hogy 2015-ben, amikor a devizahiteleket forintosították és elszámoltak a bankokkal, akkor ez 1,2 millió szerződést érintett. Ha a még élő szerződések esetében ismételt kilakoltatási moratóriumot vezetnének be, azt helyes megoldásnak tartaná. Ám az Országgyűlés előtt fekvő ellenzéki javaslat sem számol azzal, hogy mi is történik a kilakoltatási tilalom megszűnése után. Az eddigi devizaadós próbálkozások nem voltak igazán sikeresek. A magán- (családi) csőd intézménye érdektelenségbe fulladt. A Nemzeti Eszközkezelő a megvásárlásra felkínált ingatlanokkal csak akkor foglalkozhat, ha ahhoz a hitelt nyújtó bank is hozzájárul. A tapasztalat azt mutatja, hogy a pénzintézetnek ez a konstrukció csak akkor éri meg, ha az ingatlant piaci értékének legalább 50 százalékáért nem tudná értékesíteni. Amikor a bank a piacon magasabb áron tudja eladni az ingatlant, mintha az Eszközkezelő venné át, ott nem számít az adós helyzete, csak és kizárólag a profit.
Erdősi Éva szerint a devizahitelek folyósítási árfolyamon történő elszámolásánál van jobb megoldás. Tapasztalatai szerint az ügyfelek fizetőképessége a folyósítási ár átlagosan 1,2 szerese. Ezért ekkora terhet kellene az ügyfélnek kifizetnie. A fennmaradó összeget a banknak kellene átvállalnia úgy, hogy a felét a kirótt bankadójából jóváírná. Így az állami szerepvállalás is megtörténhetne, hiszen az adó egy részéről lemondana. Ebben az esetben a többségben lévő tisztességes adósok is jól járnának. Mivel a 2015. évi szerződésállományt tekintenék alapnak, így megvalósulhatna az egyenlő elbánás elve, hiszen minden devizaadóssal ugyanazon az elszámolás mentén történne a tartozásrendezés.
