Ünnepelhettek a héten a modern magyar könnyűzene hívei. Kedden adták át ugyanis az idei Petőfi Zenei Díjakat. A közszolgálatinak ma már csak csúfolt tévé a fiataloknak szóló M2-Petőfi TV-n közvetítette Zamárdiból a nagyszabású show-műsort, amely amúgy a Strand Fesztivál nyitónapjának kiemelkedő eseménye volt. A magyar rock egyik nagyja, Tátrai Tibor életműdíjat vett át, s még hét kategóriában ismerték el a hazai könnyűzenei élet népszerű előadóit. A közönség szavazhatott is a szakemberek által kiválasztott jelöltekre, szóval a dolog a sok évtizedes hagyományokra építve zajlott. Az idén egyébként már volt Virtuózok is, amit klasszikus zenei tehetségkutató műsornak neveznek, ezt a Duna TV közvetítette. Tavaly pedig a Felszállott a páva című, másik tehetségkutatóra jelentkezhettek az ifjú nemzedék tagjai. Bőséges tehát a választék, évente többször is hullhatnak a díjak.
Egy régi műsor, egy hosszú ideje szünetelő kezdeményezés azonban mindenképpen hiányzik a kínálatból. Igaz, itt nem ifjú tehetségeket kerestek, hanem már befutott művészeket jutalmaztak. De itt is voltak kategóriák jelöltekkel, lehetett szavazni, s végül volt egy nagyszabású gála, ahol felléptek a korábbi győztesek, s köszöntötték az újabbakat. A Halhatatlanok Társulatának jelenleg 116 tagja van, s ez a szám a jelek szerint nem bővülhet tovább.
1996-ban egy portrésorozat adta az ötletet az egykori nagy sikerű Stúdió főszerkesztőjének, Érdi Sándornak és közvetlen munkatársának, Szegvári Katalinnak, hogy létrehozzák a társulatot. Az elképzelés mindenkinek tetszett. A tehetséges művészek úgy érezték, az így elnyert "örökös tagság" visszaigazolása annak, amit életükben addig letettek az asztalra. Hiszen a kategóriák jelöltjei közül mindig a közönség választotta ki a győzteseket. A nézők pedig szívesen szavaztak, mivel úgy érezték, valamit visszaadhatnak az őket többször élményekkel megajándékozó embereknek. Az első négy szavazás (1996-99) után azonban négyéves szünet következett. Az első Fidesz-kormány idején nem volt lehetőség a folytatásra. 2003-tól egészen 2010-ig újra volt voksolás, de a Fidesz második győzelme után végleg megszakadt a sorozat. A Klubrádió ugyan egy időre felkarolta a kezdeményezést, de 2015 óta nincsenek újabb tagjai ennek a kitűnő társulatnak. Az utolsó két díjkiosztó amúgy sem volt már az igazi - gála sem nagyon volt -, ami érthető, hiszen ez a műsor képernyőre kívánkozik.
Pedig amikor a köztévé urai beszüntették a Halhatatlanok Társulatának folytatását, még nem is dúlt olyan kultúrharc, mint napjainkban. Ám a legkevésbé sem érdekelte őket, hogy a műsort szerették a nézők és a gálaestek igazi kulturális csemegékkel szolgáltak. Egyértelműen politikát akartak látni ott, ahol nem kellett volna. Feltehetően úgy vélték, a Kádár-korszakban indult műsor (a Stúdió) alkotói az átkos rendszert képviselik, még ha ez a kezdeményezés jóval a rendszerváltás után született is. Talán még osztályozták is a művészeket és helytelennek találták, hogy a velük nem szimpatizálókat is elismerik. Netán azt sem vették észre, hogy örökös tag lett már korábban például Eperjes Károly és Koncz Gábor is, akik - politikai nyilatkozataikban - mindig a jobboldalhoz húztak. Mindez mit sem számított. Elengedtek egy remek ötletet és műsor-folyamot, amivel az egyetemes magyar művészetnek is sokat ártottak. A díjkiosztó gálák után ugyanis minden évben portrék készültek az új örökös tagokról, művészi pályájukról. Ezek pedig pótolhatatlanok, minthogy a Halhatatlanok Társulatának kiválasztottai sem örök életűek.
Márpedig a társulat egyre fogy. Az első tíz örökös tag (Psota Irén, Tábori Nóra, Tolnay Klári, Benkő Gyula, Darvas Iván, Gábor Miklós, Kállai Ferenc, Melis György, Simándy József, Tokody Ilona) közül már csak Tokody Ilona él. A második tízből szerencsére még négyen (Almási Éva, Törőcsik Mari, Haumann Péter, Kincses Veronika) köztünk vannak, viszont hatan (Lukács Margit, Bessenyei Ferenc, Hofi Géza, Sinkovits Imre, Gregor József, Polgár László) már az "égi társulatot" erősítik. 1998-tól egyébként már csak nyolc tagot választottak négy kategóriában (színész, színésznő, operaénekes, táncművész), így jön ki a végső szám, a 116. De a még élő művészek sem lesznek fiatalabbak, s napjainkban, amikor tévéjátékok alig készülnek, és a színházi előadásokat is csak elvétve rögzítik profi technikával, egyre szűkülnek a lehetőségek, amelyekkel be lehet mutatni korunk nagy művészeinek munkásságát.
Az örökös taggá választott színészek és énekesek pedig szinte kivétel nélkül olyanok, akik egy pici szerepben is képesek óriásit alakítani. Örökké emlékezetes marad például az egyik gáláról Kállai Ferenc, akinek egy zenés-táncos kavalkád közben annyi volt a teendője, hogy ült és evett. Feledhetetlen volt, rá kellett figyelni. De Kulka János, vagy Margitai Ági is képes volt rá, hogy egy-egy dal előadásával életeket és sorsokat állítson elénk. Halász Judit, Hámori Ildikó és Miller Lajos lubickolt, amikor többször is régi slágereket adott elő. A gálákon felléptek olyan fiatalok (Balázsovits Edit, Haumann Petra, Elek Ferenc), akik csak ezután remélhetnék, hogy bekerülnek a Halhatatlanok közé. Ám számukra ez a lehetőség egyelőre elveszett.
A társulat megkövült. Pedig napjainkban is sokan méltók lennének az örökös tagságra.
