Mindannyiunk ügye

Ha valaki úgy gondolná, hogy a hazánkban éppen kibontakozó kultúrharc valami marginális jelenség, illetve kizárólag a honi értelmiség belügye, s nincs hatással a magyar társadalom egészének mentalitására, azt emlékeztetném arra, hogy 2005-ben A Nagy Könyv játékon az Egri csillagok lett Magyarország kedvenc könyve. Mindannyiunk kedvelt gyermekkori olvasmányáról van szó, melynek Várkonyi Zoltán-féle filmváltozata is méltán népszerű. Fel kell nőnünk ahhoz, hogy észrevegyük: Gárdonyi halhatatlan műve - valószínűleg a szerző szándékától függetlenül - a fiatal olvasó elméjébe csempészi a hazafias szellemmel együtt a xenofób allűröket, többek között az iszlám megvetését, az avítt etnikai sztereotípiákat.
Az Egri csillagokat a Pesti Hírlap kezdte el lehozni folytatásokban 1899 végén, és olvasmányos stílusa, harcias üzenetei révén hamar közkedvelt lett. Bizonyára e regény óriási hatása is közrejátszott abban, hogy másfél évtizeddel később a „boldog békeidőkbe” addigra jócskán beleunt dualizmuskori ifjúság az első világháborús hadüzenet hírére a háborút éltette Budapest utcáin. A folytatást ismerjük: halottak és hadirokkantak tömege, nemzeti nyomor, megalázó vereség, trianoni katasztrófa. 
Ugorjunk száz évet előre. Adott egy kabinet, melynek feje bevallottan évtizedekre rendezkedne be, ám ezt nem jó kormányzás révén, hanem az európai demokráciákban megszokott közjogi struktúra lerombolásának útján, s úgyszólván állandó hadiállapot fenntartásával próbálja elérni. Mamelukjai a szakpolitikában rendre alulteljesítenek, az egészségügy és oktatás állapota kritikán aluli, vészes a társadalom elnyomorodása. A miniszterelnök bukása ebben a helyzetben törvényszerű, gondolhatnánk. Váratlanul azonban hősünk segítségére siet a történelem; milliók indulnak el ugyanis a háborús övezetekből az öreg kontinens felé, ő pedig heves uszításba kezd a többnyire muszlim földönfutók ellen. A hazai lakosság a 2018-as törvényhozási választások eredményéből ítélve fogadóképesnek bizonyult a gyűlöletkeltésre, nyilván nem függetlenül Magyarország kedvenc könyvének ránk gyakorolt hatásától. Az összefüggés tulajdonképpeni felismerője Várszegi Asztrik egykori pannonhalmi főapát volt, aki a közönyös, kollaboráns honi klérusból egyedüliként merte megfogalmazni akkoriban, hogy „mi, magyarok, mintha leragadtunk volna az Egri csillagok török- és iszlámszemléleténél.” 
Természetesen e sorok írója sem agitál amellett, hogy Gárdonyi Géza nagyszerű regényét száműzzék a tantervből. Csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy a xenofób üzenetek preferálása egyébként halhatatlan műveink keretein belül – a meghirdetett kultúrharc részeként – közvetett módon évtizedekre meghatározhatja Magyarország sorsát. A kultúrharc egy másik frontvonalán pedig javában tart a küzdelem azért, hogy a hazai társadalom ne ismerhesse meg, hová vezet ez az út; ezt szolgálja a múltat a kormánytól függetlenül vizsgáló Politikatörténeti Intézet ellehetetlenítésére irányuló kísérlet.
Várszegi Asztrik szerint „mi, magyarok, mintha leragadtunk volna az Egri csillagok török- és iszlámszemléleténél”

Trump ellenfele

Donald Trump legnagyobb ellenfele az igazság. Szorosan mögötte a második Robert Mueller, a hazugságait, csalásait és az oroszokkal való feltételezett összeesküvését vizsgáló különleges megbízatású államügyész. Csak utánuk következik, messze lemaradva minden más. Trumpról szinte mindent tudunk: a feje búbjától (ott pláne) a lába ujjáig csupa sokszor leleplezett hamisság. Annál kevesebb szó esik Muelleről. Az amerikai újságírók is értetlenkednek, miért nem tudnak szinte semmit az általa vezetett jogászcsapat munkamegosztásáról, belső viszonyairól és eredményeiről. A helyzetet jól érzékelteti a következő kis életkép: Az ügyészek ideiglenes otthonául szolgáló szálloda liftjében összefut Mueller egyik embere, az éppen egy mondat közepén járó titkárnője, meg egy riporter. Az ügyész, megpillantva az újságíró nyakában lógó sajtókártyát, csak annyit mond kolléganőjének: "Stop!". Majd udvariasan megmagyarázza, hogy sajnos nem beszélhetnek a sajtó jelenlétében. A fegyelem sokszorosan is Mueller vérében van. Porosz felmenőin kívül a tengerészgyalogság is önuralomra tanította. Míg Trump, aki pedig egy elit katonai középiskolába járt, kiváltságos helyzetével visszaélve gondosan elkerülte a háborút, a nála csak 22 hónappal idősebb, szintén gazdag és szintén New York-i Mueller lövész szakaszparancsnokként harcolt a vietnami dzsungelben. Kitüntetést kapott, amiért egyik emberét kimentette az ellenséges tűzből, egy másik összecsapásban combon lőtték, ám a tábori kórházból visszatérve újra szakasza élére állt. Leszerelése után jogot tanult és rövid céges gyakorlat után ügyésznek állt. Egész életében konzervatív volt, pénzzel is támogatta republikánus politikusok kampányait. George W. Bush 2001-ben nevezte ki az FBI igazgatójának, s eredetileg tízéves mandátumát két évvel Barack Obama is meghosszabbította. Ezzel az alapító J. Edgar Hoover után Robert Swan Mueller a Szövetségi Nyomozóiroda második leghosszabb ideig hivatalban volt vezetője. Ebben nyilván annak is volt szerepe, hogy az igazgató Bush elnökkel is szembeszállva ellenezte az elfogott iszlamista terroristák kínvallatását. Szakemberként ugyanis úgy vélte, hogy az nem elég hatékony módszer, inkább csak a bosszúvágy kielégítésére szolgál. Mueller fiatal korától minden környezetben természetes vezetőnek számított. Komoly, mindig egyenes és szókimondó, de nem durva ember, aki a tengerészgyalogság, majd a közszolgálat kedvéért lemondott a kényelmesebb és jobban fizető életútról. Ahogy mondani szokták, igazi római jellem. 74 éves korában pedig lehetőséget kapott rá, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Ehhez egy most éppen szintén republikánus (élete során amúgy hétszer pártot váltott) politikussal szemben kell érvényesítenie a törvényt. Az ügyész tisztában van felelősségével. Az Egyesült Államok alapját képező erkölcsi normák és a jog szabályainak érvényesítése nem azért fontos, hogy megbuktathassa Trumpot, hanem azért, hogy utána Amerika nemzedékeken át ne kerülhessen még egyszer ilyen megalázó helyzetbe.
Frissítve: 2018.08.24. 09:22

Téboly

Tényleg szaros 28 milliárdért csinálják ezt az egészet, vagy ez már a hatalmi téboly, hogy mindenkinek, de valóban mindenkinek igazodnia kell? - ebben a formában érkezett hozzám az e cikk megírására szóló felkérés. Mert hogy még az amúgy nem politizáló All European Academies (ALLEA) nevű szervezetet is meglepte néhány hazai esemény: az MTA 40 milliárdos kutatási keretéből mintegy 28 milliárd a Palkovics László vezette tárcához kerülhet, így a kormány, s nem az Akadémia dönthet a tudományos projektek zöméről, továbbá a kabinet rendeletileg megszünteti a társadalmi nemek tanulmánya szakot (gender studies). 
Az európai akadémiákat tömörítő szervezet nem holmi ideológiákra hivatkozott, közleménye szerint a saját országának árt a magyar kormány, amikor kikezdi a tudományos élet autonómiáját és a magyar tudományosság színvonalát. És? - kérdezheti erre a kormány. Nem egy ilyen senki által nem ismert szervezet fogja megmondani neki, mit tehet, vagy mit nem. Ha nem hatottak az amerikai és az európai intések, ha az ENSZ véleményére magasról tesz, épp az ALLEA állítja majd meg Orbán ámokfutását? Ugyan már.
De mi a baja a tudományokkal pártunknak és kormányunknak? A leginkább az, hogy a tudomány nem tűri a tekintélyen alapuló igazságot, ráadásul (önmagával szemben is) szkeptikus, tudatában van annak, hogy nem örök igazságokat szolgáltat. Ugyanakkor a világ megismerésében példátlanul hatékony eszköz, amely leszámol a mítoszokkal, kikezdi az előítéleteket, s ezzel segíti a racionális beszéd terjedését. Csupa olyan értéket képvisel, amelyek par excellence szemben állnak a hatalom mai birtokosainak irracionális tébolyával.
A tudomány (pontosabban annak képviselői) már 2010 és 2014 között is kapott jó néhány sallert a Fidesztől. De a főleg filozófusokat célba vevő kampány kipukkant a fideszes feljelentések után induló nyomozások során. Ezért is gondolom, hogy nem szaros 28 milliárd forintról van szó, hanem az igazodásról.
Hogy ne legyen senki, aki ki tudja mondani: a király meztelen.
A tudomány nem tűri a tekintélyen alapuló igazságot, ráadásul tudatában van annak, hogy nem örök igazságokat szolgáltat

Szerző
Simon Zoltán
Frissítve: 2018.08.24. 09:21