Szerinte minden erőfeszítés és uniós pályázat ellenére nagyon sok településen emelkednek a szegénységi kockázati mutatók, mert nincs állandó háziorvos, hiányoznak az iskolai szaktanárok, sorra zárnak be a boltok, postahivatalok. A Bátonyterenyei Tanoda és a regionális tanoda hálózat szakmai vezetője – aki 2002 és 2004 között a romaügyekért felelős államtitkárságot is vezette –, most szűkebb térségét, Nógrád megyét hozza példának, ahol leépültek ezek a szolgáltatások, egyre romlik a falvakban élők esélye a középfokú oktatás elérésére, s így később a munkaerőpiaci elhelyezkedésükre, egészségük megőrzésére. Mindez pedig ugyanúgy befolyásolja egy település vagy településrész lakóinak felzárkózását, mint a lakásaik minősége vagy a megélhetésüket biztosító pénz nagysága.
Ezt már a kormány is felismerte, ezért ezeknek a kérdéseknek egy részét próbálja komplex programok indításával orvosolni. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) lapunknak készített visszatekintése szerint 2011-ben 8 helyszínen indult modellprogram a gettók eltüntetésére, 2012 és 2014 között pedig összesen 55 komplex telep-program valósult meg 67 szegregátumban. 2016 augusztusától elindult a komplex telepprogram folytatása, amelyben nagyjából 200 telepet akarnak elérni.
A tárca adataiból is az derül ki, hogy a fejlesztési ügynökség 2010-es felmérésének adatait felhasználó, 2015 őszén elfogadott és 2020-ig szóló nemzeti telepfelszámolási stratégiában szereplő 2633 gettóból nem tűnt el majdnem 250 szegregátum. Márpedig idén márciusban a Hajdú-Bihar megyei Pocsajon Czibere Károly szociális államtitkár ennyivel kisebb számot mondott, amikor beharangozta az új gettóellenes csomag gyakorlati elindulását. Valójában nem látványos csökkenésről van szó, hanem egy trükkről: más módszertan alapján született adatokat használnak, mint korábban.
A KSH 2011-es népszámlálása alapján elkészült országos szegregátum adatbázis és térkép 709 településen „csak” 1384, főként romák lakta telepről beszél. (Épp a keleti térség polgármesterei közül azonban többen is kifogásolták lapunknak, hogy a listát és a térképet az ő bevonásuk nélkül állították össze, s az szerintük nem mindig fedi pontosan a tényleges állapotokat.) Van más baj is a kormányzati kommunikációval telepügyben. A minden hetedik szegregátumot érintő programokra a tavasszal 45 milliárd forintot harangozott be a kabinet, bár a humántárca honlapján elérhető hírek egyikében 2016 augusztusában még az szerepel, hogy „91 milliárd forintból folytatódik a komplex telepprogram”. Az összeg tehát két év alatt a felére csökkent, pedig Berki Judit szerint ebben a periódusban szüneteltek az ilyen programok.
Idén júliusra ismét összezsugorodott, immár 21,8 milliárdra – az új szociális államtitkár, Fülöp Attila legalábbis a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Porcsalmán ekkora felzárkóztatási összegről beszélt. Jóhiszeműen feltételezzük, hogy nem ugyanazokra a forrásokra utalt a két államtitkár. Amit viszont biztosan tudni lehet: jelenleg a települések mérete alapján három, összesen négy uniós pályázatra lehet jelentkezni a szegregált élethelyzetek és településrészek felszámolására. A csak a lakásokat, házakat érintő felújítások vagy építkezések nem nyerhetnek, ezeket a terveket a telepen élőket érintő egészségfejlesztő vagy oktató programokkal kell társítani.
A legkisebbek közt eddig 92 település nyert, a városok közt 65. A 3200 fős szabolcsi Bökönyben például két szegregátumot tartanak nyilván, de ezek nem egyforma méretűek. Piskolczi Géza polgármester és munkatársai most azon dolgoznak, hogy ennek ellenére egyforma szolgáltatási csomaghoz juttathassák hozzá a telepeken lakókat. A legfontosabb itt is a szinte lakhatatlan állapotú ingatlanok kiváltása, ezért öt ikerházat építenének, s a tíz, nagyjából 70 négyzetméteres lakásba majd egy bizottság választja ki a leginkább rászoruló családokat.
A megye másik végében, a Nyíregyháza és Mátészalka között fekvő Hodászon ennél rosszabb a helyzet, náluk összesen öt gettószerű településrész van. Ezekben az utcákban a cigányok aránya eléri a 70 százalékot is, de Nagy János polgármester elmondása szerint a 3500 hodászi ember fele amúgy is roma. Egy használhatatlanná vált önkormányzati ingatlan helyén terveznek felépíteni öt szociális bérlakást, kettőbe heten-heten, háromba pedig hat-hat fős családok költözhetnek majd. A település vezetője bízik benne, hogy olyanokat választanak ki, akik öt évig gond nélkül tudják fizetni a bérleti díjat és a rezsit. Közösségi házat és úgynevezett „Csillagpontot” is kialakítanak. Utóbbi olyan közösségi teret jelent, ahol nem csak beszélgetni, találkozni tudnak az emberek, hanem például fürdeni és mosni. A lakásgondok annak ellenére égetőek, hogy a CSOK szegényekre kitalált változata sok családot segített hozzá üresen álló ingatlanok megvásárlásához. A hároméves program azonban Hodászon sem az építkezéssel, hanem a kötelező képzésekkel kezdődik.
A gettósodó telepek felszámolásán dolgozó polgármesterek két veszélyforrásra hívták fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogy az önkormányzat vezetésével induló projektekkel párhuzamosan sok civil oktatási, felzárkóztatási program is épp most jut hozzá az elnyert uniós pénzekhez. Több párhuzamos képzés indul, ami rontja majd az eredményeket, hisz lesz, aki egyik tanfolyamról megy át a másikba, így egyiket sem tudja komolyan venni. Másrészt sérelmezik, hogy nagyon lecsökkent a településeknek juttatott állami szociális normatíva, amit más forrásból a legtöbb helyen nem tudnak pótolni. Így a legnagyobb szegénységben élőkön alig tudnak segíteni.
A felépülő szociális bérlakásokkal kapcsolatban Berki Judit arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a projekt keretében mód lenne használt lakások megvásárlására is, akkor sokkal több család lakásgondjait lehetne megoldani, hiszen a kisebb településeken rengeteg az üres ház. Egy most megépülő új ingatlan árán akár 3-4 család is jobb helyzetbe kerülhetne. Bármilyen megoldásban alakítsanak ki bérlakásokat, a szociálpolitikus szerint a legfontosabb, hogy megfizethető lakbért állapítsanak meg, különben a segítség nem sokat ér.
