A fiúsítás nem megoldás

Hozzávetőlegesen annyi ember hiányzik a hazai munkaerőpiacról, ahány hölgyet elengedtek 57-60 évesen nyugdíjba.

Országos akciót indított a Jobbik annak érdekében, hogy negyven ledolgozott év után a férfiak is nyugdíjba mehessenek - jelentette be augusztus közepén Stummer János, a párt alelnöke. A 40 év, 40 érv elnevezésű akció végén negyven ilyen beszámolót tesznek majd le az Országgyűlés asztalára, szembesítve velük a felvetést hosszabb távon is elutasító kormányoldalt.

Nincs új a nap alatt. 2015 nyarán egy vasutas szakszervezeti tisztségviselő népszavazási kezdeményezéssel akarta „fiúsítani” a Nők40 programot. Sikertelenül. Az abszolút végiggondolatlan ötlet mögé habozás nélkül beállt a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Jobbik, sőt még az MSZP is felsorakozott. Ez utóbbin akkor igencsak meglepődtem, hiszen a Medgyessy-kormány bevezette, a Bajnai-kormány megszüntette a 13. havi nyugellátás intézményét, gondoltam, ez a szükségtelen és káros cikk-cakk örök tanulságul szolgál.

2015-ben a Nők40 program 185 milliárd forintba került, idén 260 milliárd forinttal terheli a Nyugdíjbiztosítási Alapot, ami az összes nyugellátás címén kifizetett összeg 7,7 százalékát teszi ki. Ha tehát a férfiak százezreit (!) is a Jobbik által javasolt módon kedvezményezik a jövőben, akkor az már az induló évben is szinte vállalhatatlan terhet jelent az Alap számára. A kifizetett összeg növekedésének éves dinamikája – mint a nők esetében látható – bőven meghaladja a 10 százalékot. Eközben folyamatosan csökken a forrás egy részét biztosító szociális hozzájárulási adó szintje (jövőre várhatóan 17,5 százalék), a külföldön dolgozó fiataljaink befizetései pedig továbbra sem a hazai nyugdíjkasszát, hanem valamelyik fejlett nyugat-európai ország azonos célú alapját gazdagítják. Demográfiai okokból eredően is évről-évre szűkül az itthoni aktív korúak (15 – 64 év) munkaerő-piaci kínálata.

A Nők40 program költségvetési oldalról ideig-óráig még talán megáll a lábán, de bizton kimondható, hogy munkaerő-piaci szempontból hibás lépés volt. Hozzávetőlegesen annyi ember hiányzik pillanatnyilag a hazai munkaerőpiacról, mint ahány hölgyet – jóval a rájuk irányadó nyugdíjkorhatár előtt - elengedtek 57-60 évesen nyugdíjba, miközben az általános érvényű öregségi nyugdíjkorhatár jövőre 64 évre emelkedik. 2018-ban már 222 ezer hölgy érintett a korhatár alatti nyugellátásban, tehát visszavonult csaknem negyedmillió tettre kész és járulékfizető munkavállaló. Ezzel párhuzamosan a kormány és a parlament folyamatosan gyártja azokat a jogszabályokat, amelyekkel a nagymama korú és a három év alatti kisgyermeket nevelő anyák foglalkoztatását próbálja élénkíteni. A közérdekű nyugdíjas szövetkezetek keretében már tavaly feloldottak néhány foglalkoztatási tilalmat (így a Nők40 érintettjeire vonatkozókat is), az adótörvények változásával jövőre már csak 15 százalék SZJA terheli a munkaviszonyban dolgozó nyugdíjasok részére kifizetett összegeket, és mint hallom, már a „kismamák is szövetkezhetnek” munkavégzés céljából. Ez az intézkedés-sorozat annak beismerése, hogy a Nők40 program bevezetése rossz döntés volt, a szisztéma fenntartása munkaerő-piaci szempontból ésszerűtlen, indokolhatatlan.

Értem én, hogy egy sikertelen választás és egy pártszakadást követően a Jobbiknak valami nagyot kell villantani, olyat, ami közérthető, népszerű és élvezi sokak támogatását. Kerül, amibe kerül. Valamennyi kormányzati ciklusban szájtátva csodáltam az ellenzéki pártok nyugdíjasok iránti elkötelezettségét és szociális érzékenységét: állampolgári nyugdíjat ígértek, feltétel nélküli alapjövedelemmel komédiáztak és a nyugdíjminimum azonnali megemelésével házaltak. Mindenki tudta/tudja (az ötletgazdák is), hogy ezek az ellenzéki sajtótájékoztatókra készített szellemi rövidnadrágos elképzelések a következő 3-4 évben biztosan nem valósulnak meg, azt követően sem valószínű. A legkisebb öregségi nyugdíj (28500 Ft/hó/fő) összegének emelésére talán van némi esély, mivel az viszonylag olcsón megúszható.

2015. nyarán ezt írtam a néhai Népszabadság hasábjain. „Álláspontom szerint belátható időn belül – talán a következő kormányzati ciklus kezdetétől – meg kell szüntetni a Nők40 programot, a »Harc a férfi 40-ért« akciót pedig már el sem szabad kezdeni. Az egymásra hasonlító két konstrukció egyaránt hibás és igazságtalan. Minden politikai erőnek az lenne a közös feladata, hogy rendszerszemléletben dolgozzon ki egy olyan átlátható, korhatár előtti nyugdíjazási szisztémát, amely erősen csökkentett nyugdíjösszeget biztosít a korhatár előtt nyugállományba vonulóknak (degresszív nyugdíj-megállapítási rendszer), és választási lehetőséget kínál a nehéz és speciális élethelyzetekben a véglegesen visszavonulni vágyó személyeknek.(….) Hölgyeim, uraim, miért nem ezen törik a fejüket?” E mondatokat ma is vállalom.