Riasztás - Ma is nyakunkba szakad az ég

Publikálás dátuma
2018.09.02. 09:47
Fotó: Shutterstock
Heves zivatar és felhőszakadás veszélye miatt több megyére másodfokú figyelmeztetést adott ki a meteorológiai szolgálat vasárnapra.
Heves zivatar veszélye miatt Baranya, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyére adták ki a másodfokú figyelmeztetést. A fővárosban, Pest és Bács-Kiskun megyében elsőfokú figyelmeztetés van érvényben. Emellett felhőszakadás veszélye miatt Baranya, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyére adták ki a másodfokú, míg Budapestre, Pest, Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Nógrád megyére az elsőfokú figyelmeztetést. Szombathoz hasonlóan délelőtt, kora délután még jellemzően heves események nélküli zivatarok alakulhatnak ki a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén, majd késő délutántól, estétől nyugat, délnyugat felől intenzívebb zivatarok képződhetnek, amelyek éjfélig nagyjából a Duna vonaláig juthatnak el. Heves zivatarok kialakulására leginkább a Dunántúl nyugati felén lehet számítani, ahol viharos széllökések, felhőszakadás és jégeső is lehet. Délkeleten a napi középhőmérséklet meghaladhatja a 25 fokot. Az előrejelzés szerint a legmagasabb nappali hőmérséklet a Nyugat-Dunántúlon 21-26, másutt 27-34 fok között alakul. Késő estére 17-25 fok közé hűl a levegő.
Szerző

Ez az öt szám sok pénzt érhet

Publikálás dátuma
2018.09.01. 20:00
Fotó: Shutterstock
A Szerencsejáték Zrt. tájékoztatása szerint a 54. héten megtartott ötös lottó és Joker számsorsoláson a következő számokat húzták ki: 4, 12, 31, 59, 61. A Joker: 366086. Öztalálatos szelvény nem volt; négyalálatos szelvény 38 darab, nyereményük egyenként 1.327.780 forint; háromtalálatos  2933 darab, nyereményük egyenként 18.350 forint; kéttalálatos szelvény 76.163 darab, nyereményük egyenként 1545 forint.  
Szerző
Témák
ötös lottó

Mérő László: Magyarországon a kompromisszum szitokszó

Publikálás dátuma
2018.09.01. 20:00

Fotó: LÁSZLÓ PÉTER ISTVÁN
Pályafutását matematikusként kezdte, műszaki tudományokból doktorált. Élete derekán diplomázott pszichológiából, máig ezen a területen dolgozik. Mérő Lászlót a néplélekről, a magunk mögött hagyott szemétdombról és arról kérdeztük, hogyan neveljünk boldog gyermeket. De beszélt az Orbán-kormányról is, illetve arról, miért szeret még mindig Magyarországon élni.
A Vasárnapi Hírek interjúja    – Mindig úgy gondoltam, hogy a reál és a humán tudományokkal foglalkozó ember egészen másféle karakter. Ön viszont a matematikától indult, majd a pszichológiánál kötött ki. Hogyan történt ez a meglehetősen szokatlan váltás? – Így alakult. Nem tudatosan, nem azért, mert azt mondtam, én holnaptól pszichológus leszek. 1984-ben indították el az ELTE-n a kísérleti pszichológiai tanszéket, megkérdezték, akarok-e csatlakozni – és akartam. Általános vélekedés, hogy a pszichológia a lélek tudománya, nem akarok ezzel vitatkozni, de nem egyedül vagyok, aki ezt nem így gondolja. A pszichológia elsősorban azt kutatja, hogyan működik az evolúció során kialakult vagy isten által teremtett szerkezet, amelytől ember az ember. – Matematikusnak vagy pszichológusnak érzi inkább magát?  – Ma már nem úgy van, hogy valaki elsajátít egy szakmát és abból megy nyugdíjba. Korunkban egyre kevesebb embernek adatik meg ez a luxus. Én kicsit korábban léptem meg azt, amire ma mindenki rákényszerül, hogy élete során akár többször is nem csak munkahelyet, hanem szakmát is vált. Nem látok abban semmi különlegeset, hogy bár műszaki tudományokból doktoráltam, a legutóbbi könyvemet gazdaságpszichológiából írtam. – Sok szó esik a szláv búról, amit vodkába fojtanak, legendás a svájciak távolságtartó magatartása. Mit gondol, létezik olyan, hogy néplélek?  – Valamennyire nyilván létezik, néha írok is ilyesmiről, mondjuk a panaszkultúráról, de összességében a néplélek fogalma számomra nem mond semmit. Tény, hogy a népek habitusa bizonyos fokig eltér egymástól, de kisebb a különbség az egyes népek között, mint a népeken belül az egyes emberek között. – De azt ugye nem vitatja, hogy például az amerikai mentalitás nagyon más, mint a magyar? Ott már az iskolában tréningezik a gyerekeket arra, hogy higgyenek magukban. Itt, ha valakibe az otthoni környezet, a család nem oltja bele az önbizalmat, elveszett ember lesz.  – Ebben részint igaza van, másrészt, mint már mondtam, kisebb a különbség Donald Trump és Orbán Viktor között, mint nálunk egy vidéki jobbikos és egy fővárosi értelmiségi balliberális között. Egyébként Amerikában tényleg iskolai tárgy az önbizalomtréning, de mi is megtanítjuk a magyar megfelelőjét: „Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt”. – Ez egy fohász. Senkit nem sarkall tettre, nem válik tőle erős, küzdeni képes emberré.  – Nem, de Magyarországon más dolgok sarkallnak tettre. Menjen el egy kültelki csehóba, kezdje szidni a Fradit, meglátja, elég sok embert tettre fog sarkallni. De a kérdésére visszatérve: az amerikaiak valójában nem jókedvűek, csak sokat mosolyognak. A csízkultúra máz, nem valódi örömből fakad. A kinti tanszéki titkárnőnknek örökké fülig ért a szája, aztán egyszer csak összecsuklott, annyira fájt a háta. Nem biztos, hogy az emberek ott érzik jól magukat, ahol bárki leeshet a székről mosolyogva. Magyarországon legalább látom, ha valakinek valami baja van és segítségre szorul. 
– Szeret itt élni? – Igen, még mindig szeretek. Egy csomó dolog nincs rendben, nem vagyunk kellemes hely, de mindent egybevetve még így is szerethető az ország. Szeretem például, hogy magyarul beszélhetek, szeretem a Szentendrei-szigetet, ahol gyerekeskedtem, szeretem, hogy összemosolyoghatok egy ismeretlen nővel – Amerikában ezért lelőne a pasija. A panaszkultúránkat történetesen nem szeretem, de legalább értem. Amerikában azt sem mindig tudom, hogy a főnököm, a kollégám, a diákom épp föl van-e dobva vagy szétrobban a dühtől. – Nem zavarják, nem dühítik az utóbbi évek történései, közéleti folyamatai?  – Néhány konkrét történés természetesen dühít. Amikor mondjuk Orbán kijelenti, hogy ha akarjuk, ha nem, kénytelenek vagyunk együtt élni sok százezer cigánnyal. Ez felháborít, mert nem lehet egy egész népcsoportot megbélyegezni. A miniszterelnökkel az a fő bajom, hogy nem visel el maga körül nála okosabbakat. Persze kivétel azért akad, mert az Akadémia elnökének kinevezésére rábólintott, holott Lovász László sokkal okosabb nála. Ő nem lázadó típus, ami nagyon helyes, és nem kapkod legyek után, ami szintén helyes. De már a CEU ügyében is szót emelt, most pedig nagyon nagy a tét, mert ha az Akadémiának szánt pénz kétharmada fölött az Innovációs és Technológiai Minisztérium rendelkezik, az veszélybe sodorja az Akadémia önállóságát és az alapkutatások helyzetét. – Győzhet az Akadémia a kormány ellenében? – Mi az, hogy győzni? Még folynak a tárgyalások, és ha kompromisszum születik, a fél ország azt fogja mondani, hogy az Akadémia vesztett, én meg azt mondom, győztünk. Csak hát Magyarországon a kompromisszum szitokszó. Magyarul mondunk olyat, hogy rossz kompromisszum, az angolban ilyen szóösszetétel nincs, ott a kompromisszum eleve üdvözlendő.
A csodák logikája című könyvében ezt írja: az a jó, ha nagy, gazdag szemétdombot hagyunk magunk után. Mit ért ezalatt?   – Válságok mindig lesznek. Történelmi tapasztalat, hogy a dolgok idővel összeomlanak. Előbb-utóbb olyan válság is lesz, ami az emberiség fennmaradását kérdőjelezi meg. A kérdés az, hogyan tudunk ebből kikecmeregni. A hagyományos módszerek szerint meg kell próbálni mindenre választ adni, megoldást találni. Ez nem fog menni. Ami megy – és ezt teszi az emberiség évezredek óta –, az az, hogy oké, a válság mindent elvitt, ami most érték, ám a régi dolgok közt is fellelhetők értékek, amiket nem tett tönkre a válság, mert nincsenek előtérben. Szokás mondani, hogy a gazdag ember szemétdombján több az érték, mint a szegény ember házában. Vagyis a lényeg, hogy legyenek elég gazdagok az utódaink ahhoz, hogy orvosolni tudják a problémákat. Legyenek gazdagok kultúrában, tudásban, eszközökben, mindenben. Nem tudjuk, mi várható. Még arról sincs fogalmunk, vajon most felmelegedés következik vagy lehűlés. Sokan állítják, hogy globális felmelegedés zajlik, de legalább ennyien kardoskodnak amellett, hogy lehűlés jöhet, mert az ideiglenes felmelegedés egy jégkorszak bevezetője lehet – mindegyik jégkorszaknak ilyen előzménye volt. – És ha minden elpusztul körülöttünk, húzzuk elő a sutból Berzsenyit?  – Akár igen, de mondok mást is. Az unokahúgomat, akinek orvos az édesapja, megtámadta egy csúnya bőrfertőzés. Kiváló bőrgyógyászprofesszor kezelte őt hosszasan az egyetemi klinikán, de a lány állapota hónapokon át nem javult. Aztán egy családi ebéden az én jogász apám megkérdezte az öccsétől, a lány apjától, hogy ő mit javasolna, ha a régmúltban lenne orvos. Azt, hogy borogassa kamillával, vágta rá a nagybátyám. És lőn: a kislány bőrbaja három nap alatt elmúlt. Válságnak az tekinthető, amikor a szokásos metódusok nem használnak, ebben az értelemben a bőrbetegség is egyfajta válság volt. Ilyenkor segíthet, ha elég gazdag a szemétdombunk, hiszen a nagybátyám is egy ősi népgyógyászati szerhez nyúlt vissza. – Több előadást tartott arról, hogyan neveljünk boldog gyereket. De mit jelent a boldogság?  – Nincs egyféle válasz, a boldogság mindenkinek más. A gyerek esetében is tudni kell, neki mi a jó. Közhelyet mondok: akkor lesz boldog a gyerek, ha szereted, és ebbe beletartozik, hogy azt is szereted benne, amiben más, mint te. Én sose akartam olyan gyereket nevelni, aki mindenben egyetért velem, mert ha mindenben egyetért, akkor követ a szakadékba is. – A gyerekei itthon vannak még? – Igen, de élhetnének külföldön is, hiszen a kormány pár év alatt elérte, hogy hatszázezer magyar másutt képzelje el az életét. Mi sem azért élünk itt, mert a nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely, hanem mert amíg lehet itt élni, addig maradunk. – A Mérő-gyerekek nagyon mások, mint ön? – A fiam góbajnok. A góhoz teljesen másfajta logika kell, mint a matematikához, szóval Csaba ezt nem tőlem örökölte. Őt a világ száz legjobb gójátékosa közt jegyzik, én meg talán a százezredik lehetek. A lányom, Vera a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kommunikáció és intermédia szakán szerzett diplomát, jelenleg marketinges az Amnesty Internationalnél. – Ajaj! Hosszú életű lesz ott?  – Nyilván arra céloz, hogy az Amnestyt cseszegeti a kormány. Persze, hiszen ez egy ilyen kormány. De hát a szúnyog csíp, a borz büdös, nincs mit tenni, őket választottuk. Ugyanakkor attól még nem kell tartani, hogy éjjel jön valakiért a fekete autó, és némi vigasz az is, hogy ha annak idején bárki legecizte volna Kádárt, úgy becsukják, mint a huzat, Simicska meg csak szegényebb lett néhány milliárddal. Egyébként meg kit választhattunk volna Orbán helyett? A belső harcoktól szétzuhant MSZP-t? Az önmagát felszámoló LMP-t? A Jobbikot, akik maguk se tudják, merre tartanak? Na ugye! Akkor miért csodálkozunk? Én egy csöppet se rokonszenvezek az Orbán-kormánnyal, de azt kell mondjam: megértem azokat, akik rájuk szavaztak.

Névjegy

Mérő László 1949-ben született Budapesten. Matematikus, pszichológus, publicista, a műszaki tudományok doktora. Az ELTE Pszichológiai Intézetének és a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek a professzora. Tizenhárom tudományos ismeretterjesztő könyvet publikált eddig, egy részüket angolul, németül, franciául, illetve spanyolul is kiadták – nevét ezek tették világszerte ismertté.  

Témák
interjú