Ha elfogy a mézes madzag, csak a furkós bot marad

Publikálás dátuma
2018.09.03. 10:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Ha elfogynak a klientúra eltartására elegendő források, a rezsim kimutathatja a foga fehérjét – mondta egyebek mellett a Népszavának Gerőcs Tamás, a MTA Világgazdasági Intézetének kutatója.
- Az MTA utánpótlását jelentő fiatal kutatók hogyan vélekednek a kormányzat központosító terveiről, a kilátásba helyezett forráselvonásról? - Hadd kezdjem azzal, hogy a privát véleményemet tudom erről elmondani, semmilyen intézmény nevében nem nyilatkozhatok. Szerintem a kérdés kapcsán a legfontosabb szempont, hogy a világ számára releváns tudást kizárólag nemzeti keretek között nem lehet létrehozni, a kutatók természetes módon jönnek-mennek országok és földrészek között. A jelek szerint a magyar politikacsinálók nem számolnak azzal, hogy a tudományt is a maga módján egy globális verseny jellemzi. Ebbe a globális folyamatba úgy lehet a legjobban bekapcsolódni, ha a politika abban segít, hogy az emberek minél könnyebben mozogjanak, minél több helyre eljussanak, és a megszerzett tapasztalataikat és tudásukat itthon is hasznosítsák. Most úgy látszik, mintha a kormány falakat igyekezne húzni a tudomány területén is (mint ahogy más területeken teszi), de így csak erővel fogja tudni megakadályozni, hogy a legjobb koponyák elmenjenek. Ez a bezárkózó magatartás szerintem erősíti a fiatal kutatókban, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, és nehezíti, hogy aztán hazajöjjenek és visszahozzák tudásukat.  - Milyen eredményeket hozhat a kormány és az Akadémia vezetőinek tárgyalása? - Egyelőre nem számolok direkt cenzúrával, de arra szélsőséges körülmények között sor kerülhet. Most inkább a bizonytalanságot fogja tartósítani ez a magatartás, és ez önmagában képes jelentős károkat okozni, például, hogy emberek nem tudnak hosszú távon tervezni sem saját egzisztenciájuk kapcsán, sem pedig a tudományos projektjeik kapcsán. Olyan területeken, ahol egy-egy komolyabb projekt kifutása 10-15 évbe is telhet ez a bizonytalan légkör gyakorlatilag ellehetetleníti a működést. Az egzisztenciális bizonytalanságok pedig részben öncenzúrára késztethetik a kutatókat. Ahelyett, hogy erősítenék a kooperációt vagy egy nyugodt környezetet hoznának létre, a hatalom inkább kiélezi a belső konfliktusokat, és a tudomány területén működő csoportokat, intézményeket is könnyen egymásnak ugrasztja. Ez rendkívül káros, mert a tudáscsinálás egyik alapfeltétele az együttműködés, együttgondolkodás és a bizalom. Szerintem az egyik legrosszabb forgatókönyv egy belső bomlási folyamat lenne, aminek végeredménye, hogy csak a politika által kitartott figurák és intézmények fognak megrendelésre dolgozni. Ez a tudomány halálát jelentené, viszont beleillik az aktuális kurzus hatalmi törekvéseibe.  -Milyen mechanizmusra gondol? - A kormányzati propaganda retorikai kirohanásai ellenére, ez a modell nem megy a nemzetközi tőkével szemben, hanem újra kiegyezik azzal. A magyar munkaerőt például bagóért kiárulja a német iparnak. A munkafeltételeket pedig teljesen a nemzetközi tőke határozza meg, abba nem csak a munkavállalóknak nincs beleszólása, de még a kormány is elengedte, hogy védje a magyar társadalom többségének érdekeit. Ráadásul roppant konjunktúra érzékeny iparágak települnek hazánkba, mint például az autóipar. Kormányzati emberek is foglalkoznak azzal, hogyan lehetne a nagyon erős egyoldalú függőségeken lazítani. Én úgy látom, hogy a tudomány ellehetetlenítése itt vissza fog ütni, mert például az én munkahelyemen mi is azon gondolkodunk, hogy mik a kelet-európai félperifériás függő fejlődés történelmi mozgatórugói. Sajnos az egyik felismerés éppen az, hogy ez a kormány is ezeket a történelmi mozgatórugókat mozgatja, ezáltal pedig újratermeli saját függő fejlődését.  - Mi lenne a válasz? - Két dolgot emelnék ki. Egyfelől a hazai tudást muszáj jobban megerősíteni, és nem csak az alkalmazott mérnöki készségekre gondolok, hanem éppen arra a kritikai társadalomtudományra is, ami képes reflektálni és értelmes vitát lefolytatni a mostani gazdasági modellről. Másfelől szükség volna a munkavállalói érdekek figyelembe vételére. Magyarországon olyan rosszak lettek a munkakörülmények, hogy nem véletlenül alakult ki munkaerőhiány, ami egyébként még ennek a modellnek a működését is nehezíti. A jó minőségű szakemberképzés mellett tehát fontos lenne a kékgalléros munkavállalók életkörülményeit, bérezését, egészségügyi állapotát javítani, abba invesztálni. Ezek együttes fejlődésével lenne esély lazítani a rendkívül előnytelen és veszélyes gazdasági függőségen, aminek kockázatai most éppen kevésbé látszanak, mert még picit tart a bőség korszaka, de amikor beköszönt a hét szűk esztendő, akkor ennek a modellnek az alapjai nagyon meg fognak remegni.  - Látni erre kormányzati szándékot? - Látok egy próbálkozást arra nézve, hogy felkészüljenek a közelgő szűk esztendőkre. Itt főleg a 2020 utáni uniós költségvetésre kell gondolni, amikor sokkal kevesebb forrás fog Magyarországra érkezni. Fontos látnunk, hogy ennek a függő modellnek az egyik alapja a beáramló uniós pénzek felhasználása, e nélkül a gazdaság még a bőség korszakában is legfeljebb stagnálna. Például a nagyobb állami beruházásokat ezekből a pénzekből finanszírozzák, de az oligarcha klientúraépítésre is ebből a pénzből futja, ami szintén ennek a modellnek a jellemzője. Az orbáni modell egyébként sok szempontból nem egy hungarikum, hanem belesimul a globális folyamatokba a félperiférián. Az EU-val sem megy szembe, hanem az unión belüli periférikus fejlődés egy kelet-európai változata. Éppen ezért a rezsim jövője is nagyban függ a globális trendektől.  - A kormány a hazai kis és közepes vállalkozások támogatásáról szónokolt, miközben a multiknak és a Fidesz közeli oligarcháknak a zsebébe tömi a közpénzt. Ez csak magánérdek, vagy objektív kényszer lenne? - Azokon a területeken ahol a világpiaci folyamatokat lehetetlen egy kis országból befolyásolni, ezért a gazdaság a leginkább kiszolgáltatott, Orbán olyan mint egy kezes bárány. Mindent megígér a nagytőkének és ezeket teljesíti is. Nem véletlen, hogy Orbánt nyíltan támogatják a német iparmágnások. Csak fel kell lapoznunk a magyar Munka törvénykönyvét, és abból kiderül, hogy azt lényegében a német iparlobbi és magyar alkalmazottaik írták. A rendszer politikai beágyazódásának fontos feltétele, hogy a hazai gazdasági és értelmiségi elit az Orbán körüli bürokrata politikai klientúrától függjön személyében is. Orbán ezért építi ki oligarcha klientúráját, és emiatt támad folyamatosan értelmiségi csoportokra. A modell célja, hogy ezek az elit csoportok csak az állammal való kapcsolatukban legyenek képesek fenntartani magukat. A sajtóban is tartja magát az a félreértés, hogy ez a rezsim csak a személyes meggazdagodásról szól. Szerintem elsősorban nem a fényűzés itt a cél, bár bizonyos embereknél ez is a motiváció része, de az orbáni modell alapja, hogy az elit politikailag lojális és függésben van. Viszont a nemzetközi tőkéhez képest Orbán is függ. Nagyon sok elemében hasonlít ez a modell a latin amerikai országok berendezkedésére, illetve a putyini modellre, bár eltérések is vannak. Például Oroszországban a nyersanyagkitermelésen meggazdagodott oligarchia – ami az államba is igyekezett benyomulni – önállóbb szereplő, mint a magyar variánsa. A nyersanyagexport miatt hasznot húz a világpiaci folyamatokból. Putyinnak ezért kellett véres eszközökkel rendszabályoznia őket. A magyar oligarchia nem önálló, sőt Orbánnak kell létrehoznia, mert a rendszerváltás utáni átalakulást a magyar tőke alig élte túl. Emiatt egyébként valójában Orbánnak szűk is a mozgástere, hiszen a legfontosabb gazdasági területeken nincs biztos bázisa, maga is kiszolgáltatott a nemzetközi folyamatoknak. Nem véletlen, hogy a gazdaság egésze szempontjából csak egy szűk területre koncentrálódik az oligarcha klientúraépítés. Oda, ahol van szabályozói mozgástér. Ezek jellemzően a hazai infrastruktúrához, a hazai közellátáshoz tartoznak, viszont nem érintik a világpiacra bedolgozó cégeket, vagyis az exportálókat. Utóbbiak felé kezesbárány Orbán, nekik adja el bagóért a magyar munkaerőt, és engedi meg, hogy bármit megtegyenek. Míg a hazai piacra termelő szektorokban, mint például a kiskereskedelemben, a médiában, a távközlésben, építőiparban, turizmusban vagy éppen a bankszektorban, közművek esetében erőlteti a tulajdon és tulajdonos váltást. Kiemelt szerepe van – már csak a politikai relevanciája miatt is – a médiaoligarchiának, nem véletlen húzta meg itt Orbán a gyeplőt, és akadályozta meg, hogy egyik leghűségesebb szövetségese önállóságot szerezzen. Érdekes még a bankszektor, mert valójában itt nem volt nagy konfliktus a nemzetközi tőkével. Sőt, Orbán a válság után bőségesen megfizette a veszteséges bankokat, hogy adják vissza itteni eszközeiket. Inkább volt egy win-win  (kölcsönösen előnyös) szituáció a nemzetközi pénzügyi tőke és Orbán bankár klientúrája számára. Ezért is mondom, hogy Orbán a nemzetközi tőkével alapvetően kiegyezésre törekszik.  - A kormányzat egyre kétségbeesettebben igyekszik legalább lassítani a szakképzett, főleg fiatal munkaerő kivándorlását. Hatékony megoldás lehet a folyamatos béremelés? - A 2010 utáni gazdaságpolitika is felelős a növekvő kivándorlásért. Az Orbán kormány elkalkulálta magát, túlságosan behódolt a német nagyiparnak és túltolta a munkavállalók érdekeit sértő iparpolitikát. Ezért lettek a hazai munkakörülmények olyan rosszak, hogy ma már a szakképzett és a képzetlen munkások is inkább a szomszéd országokban keresnek munkát, mert jobbak a fizetések, és picit nagyobb a védelem. Itthon a béreket olyan alacsonyan tartották, hogy az elmúlt két év jelentős béremeléseivel együtt is a régióban Magyarországon a legalacsonyabbak. Mindez a demográfiai folyamatokra is kihat. Míg az 1990-es években még nettó pozitív volt a ki- és bevándorlás hazai egyenlege, köszönhetően a határontúliak nagy számú áttelepülésének, addig mára ők is inkább nyugatra tartanak. Ezért nincs utánpótlása a hazai kivándorlásnak, ami kompenzálhatná ezt a folyamatot. Így vált mára az egyenleg negatívvá. A folyamat megfordítására az egyik megoldás a munkavállalói körülmények javítása lehetne, illetve az érdekképviseletek megerősítése. Csak a szociális partnerekkel közösen lehetne megfordítani ezeket a kedvezőtlen folyamatokat. Politikai okokból ez persze szinte lehetetlen az orbáni modellben, hiszen az nem tolerálja az autonómiát, még a saját oligarcha klientúráján belül sem, hát még független intézmények kormányzásba való beleszólását. Amit Orbán a munkavállalói érdekképviselet lerombolása területén az elmúlt években művelt, az most visszaköszön ebben az akut munkaerőhiányban. Kicsit saját maguk alatt is vágták a fát, amikor bagóért kiárusították a magyar munkavállalókat, akik így a lábukkal szavaztak.  - Mikor és hogyan érhet véget az Orbán rendszer? - Orbán a bőség időszakában is óvatosan használja a furkós bot és a mézes madzag kombinációját. Nemcsak az oligarcháknak osztják a pénzt, de igyekeznek takaréklángon tartani a társadalmi elégedetlenséget, s ez is pénzbe kerül. Ilyen eszköz például a családi adótámogatások, az otthonteremtő programok, bár ezekről látni kell, hogy valójában csak a tehetősebb felsőbb osztályok családjainak kedvez. Az alsó-középosztályt vagy a még szegényebbeket alig érik el, illetve számukra marad a közmunka. Néhány területen még forrást is elvonnak a szegényebbektől. Nem véletlenül alakult ki ebben a közegben mára egy hangos elégedetlenség és kiábrándulás az ígéretekből. Ezt próbálta a Jobbik meglovagolni, illetve ezt az elégedetlenséget egyre inkább csak olyan eszközökkel tudja elhallgattatni a kormány, amelyek egyre kevésbé felelnek meg a demokratikus játékszabályoknak. Ez a folyamat a jövőben eszkalálódni fog, éppen az orbáni politika által teremtett egyenlőtlenségek miatt. Főleg, ha beköszönt a hét szűk esztendő, amikor elfogy a mézes madzag és csak a furkós bot marad. Ekkorra én egy eszkalálódó és erőszakba is könnyen átforduló politikai krízisre számítok. Aki ma a mostani helyzetet pokolinak éli meg, annak az a rossz hírem van, hogy ennek a modellnek ez a konszolidált, „paradicsomi” állapota.
Szerző

A dolgozók kérték: legyen újra vasárnapi boltzár

Publikálás dátuma
2018.09.03. 09:18

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
„Több százezer munkavállaló nevében” fordult Orbán Viktorhoz egy szakszervezet, kérve a boltzár újbóli bevezetését. A KDNP szorgalmazta korlátozás egyszer már csúfosan megbukott.
Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordul a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete. Azt kérik, a kormány vegye fontolóra a vasárnapi munkavégzés áruházi tilalmának újbóli elrendelését, akár részlegesen, nemzetközi mintára – írja a Magyar Idők. „A boltzár a javaslattevők szerint enyhítené a béremelések ellenére fennálló munkaerőhiányt, könnyítené a cégek működését, és azt üzenné Európának: hazánk a családok értékeit a haszon elé helyezi.”
A KDFSZ – amely alapvetően Tesco-dolgozókat tömörít, taglétszáma pedig nem túl nagy – már jövőre üdvösnek tartaná a boltzár ismételt bevezetését , legfőbb érvük a korlátozás mellett, hogy hiába nő a lakossági fogyasztás, továbbra is égető probléma a boltokban a munkaerő­hiány, ami év végére csak fokozódhat. A szakszervezet elnöke, Bubenkó Csaba szerint legalább tízezer ember kellene még a nagy látogatottságú áruházakba ahhoz, hogy a fogyasztás mértékével és a piac növekedésével arányos, az élelmiszer-biztonsági, munka- és fogyasztóvédelmi előírásoknak megfelelő kiszolgálásban részesüljön a lakosság.
A munkaerő-hiány mögött jellemzően bérproblémák állnak, a cikk szerint Bubenkó mégsem a további fizetésemelésben, hanem a boltzárban látja a megoldást – azt pedig külön is hangsúlyozza, hogy az elmúlt két évben 50-60 ezer forintban nőtt az áruházi dolgozók bruttó keresete, a kiskereskedelem kapcsán pedig „gáláns”, évenként tíz százalék feletti emelésről beszélt.
Más furcsaság is akad a kormánypárti lap cikkében: a „Megérett az idő itthon is a vasárnapi boltzárra” című írás megemlíti, hogy korábban is volt ilyen intézkedés, a fölött viszont elegánsan elsiklik, hogy a 2015 márciusában a KDNP javaslata nyomán bevezetett, főként a nagy áruházláncokat és vásárlóikat sújtó korlátozás csúfosan elbukott. Nem csak hogy komoly ellenérzéseket váltott ki, de hatására a kereskedelmi ágazatban összességében 9000 fővel csökkent a foglalkoztatottság, továbbá a múlt év óta mintegy 2500 kis üzlettel lett kevesebb, a kieső munkerőt pedig a megmaradó dolgozók havi több tízezres túlórája pótolta.
A társadalmi elutasítottságra pedig jellemző, hogy a Medián 2015 júniusi felmérése szerint még a Fidesz-szavazók 63 százaléka sem örült a kormányzati döntésnek. A boltzár eltörlésére több népszavazási kezdeményezés is történt, de ezeket a  a Nemzeti Választási Bizottság elutasította. A Kúria döntése után azonban 2015. november 13-án egy kezdeményezés zöld utat kapott az NVB-nél. A vélhetően presztízsvesztességtől, illetve egy sikeres népszavazástól tartó kormány 2016. április 11-én maga döntött úgy a törvénymódosítás visszavonását javasolja az Országgyűlésnek, ami meg is történt. A boltzár egy évet élt. Eltörlése miatt egyetlen szakszervezet tiltakozott: a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete az Origo cikke szerint 200 fős demonstrációt tartott Budapesten.
A KDFSZ bejelentését az MSZP-elnök Tóth Bertalan sem hagyta szó nélkül: hétfői, Karácsony Gergellyel tartott sajtótájékoztatóján megjegyezte, hogy ha a munkaerő-hiányra hivatkozva kell bezárni boltokat, akkor a fél országot be lehetne zárni ugyanolyan indokkal; a kormánynak pedig gumicsonttémák helyett inkább az elvándorlás valós, százezreket érintő problémáival kellene foglalkoznia.
Szerző
Frissítve: 2018.09.03. 13:41

GKI: lassul a növekedés

Régiós másodikból könnyen utolsók lehetünk a gazdasági növekedést tekintve. A GKI Gazdaságkutató havi prognózisában meredek lassulást jelez előre jövőre.
Az idén még 4,2 százalék körüli GDP-bővülés jövőre 3 százalék közelébe mérséklődik, ami az ennél kevésbé fékeződő régióban már az alacsonyabbak közé számítana – olvasható a GKI Gazdaságkutató havi prognózisában. A lakossági fogyasztás növekedése ugyanis az év hátralevő időszakától kezdve várhatóan lassul, és egyre nagyobb bizonytalanság és fékeződés várható az unióban is.  A bérből és fizetésből élőknek jó hír, hogy bruttó keresetek dinamikája csak nagyon lassan csökken, ám kevésbé örömteli, hogy az infláció gyorsul, így ezek eredőjeként idén a tavalyi kétszámjegyűnél valamivel kisebb ütemű, de továbbra is nagyon magas, 7-8 százalékos reálkereset-növekedés várható. Az immár hatodik éve tartó fogyasztás-bővülés 4,5 százalékkal feltehetőleg idén eléri csúcspontját, a vásárolt fogyasztás pedig ennél is gyorsabban, 5,5 százalékkal bővül. A munkanélküliség 2017 végéhez viszonyítva már alig csökken, de eközben a közmunkások száma kedvező módon mérséklődik. A hivatalos munkanélküliség Cseh- és Németország után Magyarországon a harmadik legkisebb az EU-ban. A közmunkások száma azonban még jelenleg is csaknem eléri a munkanélküliekét, velük együtt a magyar munkanélküliségi ráta az EU átlaga körüli (7 százalék) lenne. Az infláció júliusban már ötödik hónapja gyorsult, s elérte a 3,4 százalékot. Ez Románia és Bulgária után a harmadik legmagasabb az EU-ban. Az év során némi további emelkedés lehetséges, többek között a gyenge forint következtében, éves átlagban 3 százalék körüli ütem valószínű. Az államháztartás pénzforgalmi hiánya 2018 első hét hónapjában közel 1500 milliárd forint volt, csaknem 10 százalékkal magasabb az egész évre előirányzottnál. Mivel az adóbevételek jellemzően kedvezően alakultak, ennek fő oka a csak lassan beérkező EU-támogatások megelőlegezése, s más, feltehetőleg a közelgő önkormányzati választásoktól nem független költségvetési fejlesztési kiadások (például a Modern Városok Program). Az EU módszertana szerinti hiány – amelyben nem kell figyelembe venni az EU-transzferek megelőlegezését – feltehetőleg a tervezettnél valamivel kisebb (de a 2017. évinél nagyobb), 2,2 százalék körüli lesz. Ugyanakkor a magas pénzforgalmi hiány miatt csak alig csökkenő, az EU elvárásaitól elmaradó, 73 százalék felett maradó GDP-arányos államadósság várható. 
Szerző