Dúró Dóra gonosz terve

Az nem megoldás, hogy a nőket megzsaroljuk a rendelő vizsgálójában, a betegjogok köntösébe bújva kínozzuk őket.
Dúró Dóra országgyűlési képviselő határozati javaslatot nyújtott be arról, hogy a terhesség-megszakítás előtt kötelező legyen meghallgattatni a magzat szívhangját a várandós nővel. Hogy pontosan megértsük javaslatát: „kerüljön be a magzati élet védelméről szóló törvénybe az az egészségügyi intézményekre és alkalmazottakra, elsősorban szülész-nőgyógyászokra vonatkozó elvárás, hogy minden, magát terhesnek érző anyának a másállapot jövőjéről való döntést megelőzően, metodológiai előírások szerint tegyék lehetővé a testében hordott magzatgyermek szívhangjának meghallgatását.” 
Arról a nőről beszélünk, aki fájdalom, szorongás és kétségbeesés után úgy dönt, hogy gyermekét nem tudja vállalni, abortuszra kényszerül. Mindezt a betegjogokra hivatkozva tenné a képviselő, belevegyítve az orvosi és bioetikai szakirodalomban használt tájékozott beleegyezés hibás értelmezését. Ez a javaslat, ha elfogadják, az Országgyűlés szégyene lesz. 
Az emberkínzást, ami ebben a gonosz ötletben benne van, rendes körülmények között a jog büntetni rendeli. Dúró Dóra képes lenne felügyelőket állítani a vizsgáló orvosok mellé, hogy kaján mosollyal nézzék, mit szól a 16 éves, buliban megesett lány a baba utolsó szívhangjához? És ott sorakoznának a megmondók a kórház, a rendelő folyosóján, hogy számon kérjenek, strigulázzanak? Az abortusz körüli döntésekbe, a beavatkozásba a sorsokat látva az egészségügyben dolgozó is belehal egy kicsit. Hát most kaphat még egy lelki terhet.
Igen, egy józan vitában, egy normális országban a terhességmegszakítás témakörének megbeszélésekor számba kell venni, hogy létezik-e etikus abortusz. Azok, aki ezt megpróbálják megválaszolni, általában a pro life (életért) és a pro choice (választásért) mozgalmak köré tömörülnek. Az előző irányzat képviselői számára a fogantatás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell mindenáron. A pro choice mozgalom hívei teljes szabadságot követelnek a nőknek a döntésben.  
Az élethez való joggal összefüggésben az Alaptörvény úgy fogalmaz, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Ennek gyakorlati megvalósulása a társadalmi egyeztetés folyamatában valósítható meg. A védőnők azok, akik emberfeletti munkával csökkenthetik az abortuszok számát, csöndben, tudással és tapintattal, legalábbis erre való törekvéssel. De az nem megoldás, hogy a nőket megzsaroljuk a rendelő vizsgálójában, a betegjogok köntösébe bújva kínozzuk őket. Oda Dúró Dórának és politikus társainak nincs belépés.
A bioetikai, szakmai, jogi ismereteket nélkülöző, azokat értelem nélkül használó beadványt készítő fiatalasszonynak inkább azt kellene észrevennie, hogy az iskolákban évtizedek óta eredménytelen a megfelelő biológiai ismeretek elsajátíttatása, a tudatos egészségmegőrző magatartás kialakítása. A fogamzásgátlás lehetősége sem elérhető mindenki számára: részben a készítmények magas ára miatt, másrészt tudatlanság, ismerethiány okán. A törvényeink nem támogatják azokat a segítő, mediátori eljárásokat, amelyek a várandós lányra és a családra fordítaná a figyelmet. Anyagi segítséggel, életvezetési tanáccsal, ahol szükséges, különös tekintettel a fiatalkorúak helyzetére. Erre a gyermekvédelemben sem személyi, sem szervezeti kapacitás nincs. A védőnői jogosítványok sem elégségesek.
Ilyen körülmények között minden elkapkodott törvényhozás emberkínzással ér föl. A kérdésről a társadalommal, elsősorban az érintett nőkkel és párjukkal, az egyházakkal lefolytatott vita után lehet érdemben beszélni.
2018.09.04 09:00
Frissítve: 2018.09.04 09:25

Kutyahecc

Egészen az első magyar nyelvű Nemzeti Színház megnyitásáig a pesti plebejus szórakozás bevált, csaknem egyedüli formája volt az idomított vagy csak fölheccelt kutyák mutogatása, utcákon-tereken. Nem túl igényes kultúra, de ha nincs más …
Az ellenzéknek csúfos vereséget ígérő EP-választás kampánya közben bizonyos aggasztó, bár talán még nem végleges körvonalak kezdenek láthatóvá válni az őszi helyhatósági választások frontját illetően. Nem csak a régi, jól bevált lúzerek jelölése okán kevés a remény. Nem véletlenül írtam le a rossz csengésű helyhatóság kifejezést: azt szeretném észrevétetni, hogy szó sem lesz önkormányzati választásról. Akiket megválaszt majd a „gondra bátor, okos” budapesti és vidéki polgárság, azok bizony csak helyhatóság lesznek. 
Önkormányzatként működni nem fognak tudni, még ha akarnának sem, ami persze egyáltalán nem biztos. A Fidesz-KDNP esetében például az a biztos, hogy nem is akarnak. Rájuk hivatás vár, a vezér arra hívatja őket, hogy parancsait teljesítsék. A parancs pedig nem más, mint az adott település minél erőteljesebb kifosztása - az önkormányzatiság látszatának fenntartásával. 
Ez utóbbi jól megy: a helyi lapok és elektronikus médiumok szemérmetlen és blőd hazugsággyárai összehasonlíthatatlanul eredményesebben altatják és hülyítik az Orbán hitűeket, mint anno a létezett szocializmus propagandája az MSZMP-seket. (Igaz, közülük sokan gondolkodtak). Az húzódik meg az eredményesség mögött, hogy az MSZMP propagandistái amatőrök voltak, hittek maguknak. Az orbánista propaganda profi, ők ismerik az igazságot, és - Esterházytól tudjuk – az igazság tudatában már könnyű hazudni. Ez ugyan erkölcsi probléma lenne, de náluk ez a diszciplína nem játszik. Ők Krisztusról is csak az adópénz dolgában hallottak.
A majd évtizedes illiberál-demokrácia után úgy állunk, hogy 
ha győz is az ellenzék, nem képzelhető el, hogy a kormánypárt elveszítse meghatározó szerepét a következő helyhatóságokban.
Ugyanis ha kisebbségbe szorul, a NER-kormány hátországával továbbra is diktálni tud. Két fontos okból: először, mert az önkormányzatok saját pénzforrásokkal alig rendelkeznek, noha a nagyvárosoknak és különösen a fővárosnak bőségesek a bevételei. Azonban minden megy a közösbe (Orbán zsebeibe), és vissza annyit kapnak, ami semmire sem elég. A látszat persze itt is kitűnően meg van szerkesztve: kapnak stadiont minden utcasarokra, meg kokárdát minden trafikra.
Másodsorban azért marad minden a majdnem régiben, mert az önkormányzati döntések a képviselő-testületekben születnek, ahol a nagyobb településeken a főszerep csaknem kivétel nélkül a pártfrakcióké, különös tekintettel a kormánypárti frakciókra. Hiába nyilvánvaló nekünk, hogy a pártkatonák számára az adott település érdekét rendre felülírja a központi pártérdek, ezen mégsem akar senki változtatni. Nem titok, miért: mi, magyarok szeretjük a tanács-rendszert. A kerületi vagy városi tanács azért van, hogy a kormány kinyújtott keze legyen: felfelé tartott tenyérrel, vagy fölemelt mutatóujjal - ahogy éppen kell. 
De igazságtalanság lenne mindenért a Fideszt hibáztatni, mert ők csak a visszaélés legmagasabb szintjét valósítják meg. A jelenlegi törvényi helyzet kialakításában elég jelentős szerepet játszottak a régebbi nagy pártok: az SZDSZ és az MSZP. Az is valószínű, hogy kormányra kerülve a jelenlegi ellenzék sem nagyon szeretne változtatni a helyzeten. Nem hiszem, hogy az MSZP és a DK új generációja ne tudná: az őszi választás így csak kutyakomédia, amiből persze a tragédia folytatása fog kikeveredni.
Az LMP és Puzsér Róbert belépője pedig fölteszi a pontot az operett i-re. A magam részéről becsületsértésnek érzem, hogy engem ebbe a kutyaheccbe akarnak bevonni. Karácsony Gergely – sokunk potenciális jelöltje – kitűnő ember, talán túlságosan is jóhiszemű, okos, egyenes. De teljes erőből beszállt a kutyaheccbe. Azt hiszi, lehet úgy együttműködni a mindenféle pártfrakciókkal, hogy közben a lakosság érdekei ne szenvedjenek csorbát. A jelenlegi kormánypárt krakélerei (kutyapecérei) naponta futtatják lesre Karácsonyt, a bíró bemutatja a sárga lapot, és ő még reklamál is. Ebből piros lap lesz, ki fogják állítani a legjobb csatárunkat, ki fogunk kapni. 
A vereség ugyan nem szégyen, de olyan csalóktól kikapni, akik egyébként nem is tudnak focizni - ez a szurkolótábor elárulása.
2019.04.24 09:38

Szánalmas magyarázkodás

Három nap alatt senkinek nincs se kapacitása, se tudása arra, hogy a szignók hitelességét megvizsgálja. Ráadásul felhatalmazás sincs arra, hogy az aláírások valódiságát a választási irodák ellenőrizzék - állította Gáva Krisztián, a Nemzeti Választási Iroda helyettes elnöke a pártoknak adott ajánlásokról a Népszavában megjelent interjúban
Bár ezzel az állítással lényegében azt ismerte el: nem képesek arra, hogy biztosítsák az ajánlások törvényességét, mégis vitatkozom kell vele. Azt elhiszem és elfogadom, hogy nincs erre kapacitás, bár - megjegyzem - amikor egy választási eljárást kezdeményezőnek vannak hasonló problémái, akkor ez valahogy nem szempont. Fenntartásokkal azt is el tudom képzelni, hogy tudásuk sincs az aláírások hitelességének vizsgálatára. Azt azonban a leghatározottabban cáfolnom kell, hogy nincs felhatalmazás az aláírások valódiságának ellenőrzésére. Ugyanis kifejezetten törvényi kötelezettségük van erre vonatkozóan. Ráadásul annyi törvénymódosításra tettek már javaslatot a törvényalkotó felé, speciel ebben a jogkérdésben miért nem, ha változtatást szeretnének?
Vegyük a fordított esetet. Amikor a választási bizottság olyan döntést hoz, amellyel szemben bírósághoz lehet jogorvoslatért fordulni, akkor ez esetben is három napja van a kezdeményezőnek a jogorvoslatot benyújtani. De a három nap nem a határozat kézhez vételétől számít, hanem a határozat meghozatalától. Amikor a választási bizottság például csütörtök este 22 órakor hoz döntést, akkor a törvény szerint vasárnap 16 óráig lehet jogorvoslattal élni. Ilyenkor még a három nap sincs meg. A választási bizottság 2014-ben is és 2018-ban is a határozatait legtöbbször csütörtök és/vagy péntek este hozta meg. Ezekkel szemben vasárnap, ill. hétfő délután 16 óráig lehetett bírósághoz fordulni. Kötelezően ügyvéddel!
Tessék végiggondolni: ilyenkor hétvégén, e nem egészen három napos határidőn belül az érintettnek először is tudomást kell szereznie a határozatról, kell szereznie egy ügyvédet, akinek el kell készítenie a beadványt, és be is kell nyújtania. Miközben (talán nem véletlenül) mindvégig hétvége van. Ilyenkor azonban nem fáj a szíve a választási irodának a három napos rövid határidő miatt. És a kapacitás miatt sincsenek aggályai. Nem véletlen, hogy sokan ilyenkor nem tudnak élni a bírósághoz fordulás jogával. Pedig nem egy esetben talán nagyon is jogos és indokolt lenne.
Döbbenetes kontraszt: amikor a törvényi szabályozás korlátai miatt az állampolgár nem tud élni a jogaival, ez senkit sem érdekel, mert a törvény, az törvény. De a választási iroda elnökhelyettese elvárja, hogy értsük meg és fogadjuk el, hogy  praktikus, kényelmi, vagy éppen célszerűségi okok miatt nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek. Mindezek miatt nem tartom hitelesnek Gáva Krisztián panaszait. Mindez sokkal inkább csak szánalmas magyarázkodás.
Azonban ha a törvény alapján nem ellenőrzik az ajánlásokhoz tartozó aláírásokat, a jelölt az aláírás ellenőrzésének hiányából következően jogszerűen nem jelölt. Nem is lesz az mindaddig, amíg az aláírásokat nem ellenőrzik. 
Ha ezt elfogadjuk, akkor be kell látnunk, hogy mindazok az országgyűlési és  önkormányzati jelöltek, akik a 2014-es és a 2018-as választásokon felkerültek a szavazólapokra, éppen az aláírások ellenőrzésének hiánya miatt nem feleltek meg a jelöltté válás törvényi követelményeinek. Vagyis ebből a szempontból sem volt legitim egyik választás sem. Nem törvényes jelöltekkel pedig nem lehet jogszerű választásokat lebonyolítani. 
Mindebből az is következik, hogy a 2014-es választások óta alkotmányos keretek között Magyarországon nincs sem legitim kormány, sem pedig legitim Országgyűlés.
2019.04.24 09:37