Festői, álomszerű történetek

Publikálás dátuma
2018.09.05. 18:51

Fotó: Neményi Márton
Nemzetközi színtéren is egyre többen érdeklődnek a 2009-ben alapított Cirkusz-Ka zenekar festői, álomszerű muzsikája iránt. Most viszont itthon lépnek fel: pénteken, a Narratív Zenekarok Fesztiválján. A Cirkusz-Ka alapítójával, Szlávics Annával beszélgettünk.
„Mi gyakorlatilag a színpadon tanultunk meg zenélni. Az első és legfontosabb mérföldkő a zenekar életében az az elhatározás volt, hogy a legelején kiálltunk a dalainkkal. Bátorság vagy butaság volt ennek a motorja, ma már mindegy is, de a legjobb döntés volt. Ilyen lendülettel vágtunk az első utazásokba, az első megjelent lemezünk felvételébe, így hagytuk ott szerzőtársammal, gitárosommal, Rock Tamással az akkori munkahelyünket. Nekem ezek a mérföldkövek, kicsik és nagyok, ahogy ez a zenekar folyamatosan változni, változtatni mer” – mesél a Cirkusz-Ka pályájának kezdetéről és az elmúlt kilenc év fontos eseményeiről Szlávics Anna. Már az alakulás évében kiadtak egy kislemezt, majd 2011-ben megjelent az első teljes albumuk – Kötéltánctangó címmel, a NarRator Records gondozásában. Azóta szinte minden évben jelentkeznek új felvételekkel: Tavak és tengerek című 2014-es lemezük nyitódala dobogós helyig jutott a brit Worldmusic Network világzenei dalversenyén. Az egyre növekvő külföldi érdeklődést jelzik az elmúlt években Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Belgiumban, Egyiptomban és a délszláv államokban adott sikeres koncertek. Mindez úgy, hogy dalaik magyar nyelvűek. „Olyan muzsika ez, ami bekapcsolja a közönséget, nem pedig kikapcsolja. Tere van a képzeletnek, és ha ebből épp kimarad az, hogy szó szerint értse valaki a szöveget, hát találja ki a saját történetét! Biztos mindenki átélte már, hogy ha nem beszélünk közös nyelvet, de szándék van egymás megértésére, az érzékelésünk kiélesedik a legapróbb gesztusra is, bekapcsol a kreativitásunk, s összerakjuk a szituációt. Ez történik a dalainkkal nem magyar anyanyelvű közönség előtt” – véli Anna. 
Amikor a kritikusok a Cirkusz-Ka muzsikáját igyekeznek körülírni, az alábbi műfaji címkéket használják: fado, bossa nova, flamenco, magyar népdal, jazz, francia sanzon, világzene. „Mindegyiket találónak érzem és egyiket sem. Saját zene, beleszűrődik, amit szeretünk, hallgatunk, de sehol semmi autentikus vagy átvett forma. Ösztönös döntések, pillanatnyi ihletett állapot, ami ezeket a dalokat megszüli. Persze utólag sok mindent rá lehet sütni, ha muszáj valamihez hasonlítani” – vélekedik Szlávics Anna. Amikor pedig arról kérdezem, hogy mennyire szövegcentrikusak a kompozícióik – hiszen most a Narratív Zenekarok Fesztiváljára kaptak meghívást – azt mondja, „ezek a dalok mi történeteink. Játékos jelenetek, érzések lazán kapcsolódó, festői, álomszerű füzére. Nem mondanám szövegcentrikusnak egyik dalt sem, egyaránt mesélnek a hangok, a ritmusok, az akkordok a szavak mellett. Elválaszthatatlan a szöveg és a zene.” Az ősszel új dalokkal és klippel jelentkező Cirkusz-Ka hazai és nemzetközi eredményeit Anna és Rock Tamás mindvégig közösen érte el. „Tamás a zenekar másik motorja; együtt nőttünk zenésszé, rengeteg közös tapasztalat és őrült kaland van mögöttünk. Ezzel együtt eljött a pillanat, mikor szerettünk volna más zenészektől is inspirációt kapni, tanulni a közös munkában. Elég sokan meg is fordultak a zenekarban, mindegyik találkozásért hálás vagyok. Az idők folyamán Szalay Tamás Géza és Clemente Gábor is állandó játszótársak lettek.” Anna és Tamás legszívesebben mindig a kvartettel és további vendégzenészekkel állna színpadra, de ez sokszor anyagi okok miatt nem lehetséges. „De szerencsénk van, mert a dalok először gitár-énekre születnek, s az egész zene esszenciája benne van a duó megszólalásban. Mi pedig nagyon szeretünk duóban, trióban muzsikálni, szeretjük a szabadságát, intimitását ezeknek a műfajoknak.”

Medrano és Sajnosbatár

A Narratív Zenekarok Fesztiválját Kamondy Imre költő-színész zenekara, a Cabaret Medrano nyitja, amely a pesti romkocsmákkal együtt, az ezredfordulón indult, és a budapesti kulturális tradíció mellett szövegei ismert kelet-európai írók (Hrabal, Mrożek) világához is hasonlatosak. A fesztivál második fellépője a Sajnosbatár, amely eredeti formájában már megszűnt, de nemrég – különös módon – saját emlék zenekaraként újjáalakult. „A jelen már elmúlt, a jövő még nem jött el, csak az emlékek maradtak” – vallja a Könczöl János és Szabó Enikő nevével fémjelzett kvartett.

Témák
zene

Felfedezők – A részletekben rejlő művészet

Publikálás dátuma
2018.09.05. 10:10
In.Stabil - Gaál Kata
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A kortárs alkotók előtt tornyosuló kihívásokat és lehetőségeket tárja fel a Budapest Art Mentor program művészeinek munkáit bemutató Felfedezők című kiállítás.
Kilenc művész, kilenc egyedi alkotási mód – a Budapest Art Mentor program kiválasztott művészeinek sajátos hangvételű, újító és formabontó alkotásai a Felfedezők című kiállításon sokrétű, szerteágazó, ugyanakkor homogén egésszé állnak össze. Az újító és a formabontó jelzők mögött azonban nem megközelíthetetlen darabokat, hanem jól átgondolt, kidolgozott, érthető alkotásokat találunk. A percről percre változó technikai újítások korában a művészetek képviselőinek is új kihívásokkal kell szembenézniük, hiszen egy tökéletes portrét már egy gép is tud festeni – e gondolaton alapul az Ybl Budai Kreatív Ház falain belül bemutatott tárlat, amely a művészeti ágak közti átjárásra is nagy hangsúlyt fektet.
Az egyes művek üzenetei nem csak a XXI. századi kihívásokra, és az alkotói szabadságra, vagy épp a technika okozta rabságra, de egymásra is tökéletesen rezonálnak.

Míg Sztefanu Marina az elfeledett Édenkertet eleveníti meg egész termet betöltő installációjában, addig Szakál Éva Browser című festménysorozata az internet és a virtuális világ folyamatosan változó színeire mutat rá. Ehhez könnyed értelmezési láncolat fűzi Gaál Kata In.Stabil című művét, amely a klasszikus nemi szerepek megváltozására, és az ezekhez köthető sztereotípiák meglétére hívja fel a figyelmet. E témákhoz állnak közel Orbán Előd munkái is, amelyek az emberi kapcsolatainkban meglévő „visszajelzés függőségről”, az az okozta rabságról, kiszolgáltatottságról nyitnak párbeszédet.
Pauer szék - Ádám Zsófia
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Bár az idő, az emlékek, és világunk percről percre történő gyorsulása e művek esetében is előkerülő fogalmak, Ádám Zsófia vagy Horváth Lóczi Judit művei esetében központi szerepet kaptak. Előbbi művész Koreográfiák Bolcsóra című videóinstallációján egy kifeszített vászont, s apró, gyöngyszerű anyagokat láthatunk, amelyek a közvetlen közelben szóló hangszóró rezgéseinek hatására át-meg átrendeződő mozgást hoznak létre, ezzel a hang vizualitását megmutatva. Az anyag a művész más munkájában is megjelenik: egy fa törzsének és évgyűrűinek lenyomatain keresztül a változékonyságra, a szüntelen időben létezésre mutat rá az Emlékező anyag című alkotás. Horváth Lóczi Judit munkái a lenyomatoktól eltávolodva a harmadik dimenzió felé fordulnak. Színes építőkockákra hasonlító elemekből felépülő Becses idő című sorozata egy spájz-imitáció, amellyel a képzőművész arra kíván rávilágítani, a kortárs művészettel lényegében bárhol találkozhatunk. A polcon szereplő darabok közül kettővel például az Ybl Budai Kreatív Ház épülete előtt felállított nagyméretű szobrok formájában. Mátyási Péter Tanösvény című munkája is egy sokunk számára ismerős utat jár be; az Alpok hegyeit megidéző „tájképeket” ábrázoló állomások (egy tanösvény táblái) azonban a felhasznált anyagokon – műanyag fólia és ragasztó – keresztül a természethez való megváltozott viszonyunkat szemléltetik.
Emlékező anyag - Ádám Zsófia
Bár a kiállított művek mindegyike rendkívül összetett, jól átgondolt szerepük van a tárlat egészét tekintve, s a néző könnyedén tud kapcsolódni bármelyikhez azok mindennapi világunkra vonatkozó, mégis időtálló kérdéseket feszegető mivolta miatt. Hiszen ki ne számolta volna gyerekként egy fatörzs évgyűrűit, vagy ne szembesült volna felnőttként a női vagy férfi szerepek társadalmi meghatározottságának fullasztó béklyóival. S ezzel talán el is érkeztünk a kortárs művészeti törekvések, a kilenc kiállító alkotó, vagy a Felfedezők című tárlat céljához: elkészült a tökéletes portré. Az alanya pedig mi magunk vagyunk.

Budapest Art Mentor program

„Az éhes, pénztelen művészek, illetve életükben ismeretlen, de haláluk után felfedezett zsenik kora lejárt. (…) Ezért a kortárs alkotók számára elengedhetetlen, hogy saját magukat már az egyetem alatt, de legkésőbb az egyetemről kikerülve, elkezdjék a művészet-iparban pozicionálni.” – áll a Budapest Art Mentor program bemutatkozásában. A projekt célja, hogy lehetőséget biztosítson a pályázati úton kiválasztott tehetséges alkotóknak, olyan eszközökkel megismertetve őket, amely a hazai és nemzetközi piacon való megjelenésüket segíti. Az első évfolyam alkotói nem csupán közös órákon vettek részt, mentorokkal együttműködve dolgoztak, saját egyéni lehetőségeiket és adottságaikat figyelembe véve.

Szerző

Jön az állami könyvkereskedő cég?

Publikálás dátuma
2018.09.05. 07:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
„Én csak egy vidéki képviselő vagyok, nem tudom, mi az állam szándéka” - L. Simon László így ütötte el azt a kérdést, hogy a tankönyvkiadás államosítása után a kormány milyen további lépéseket tervez a könyvpiacon.
Állammal vagy állam nélkül? – tették fel a kérdést az Örökség Kultúrpolitikai Intézet keddi beszélgetése meghívottjainak a Petőfi Irodalmi Múzeumban; Kolosi Tamás szociológusnak, a Líra Könyv Zrt. elnökének, L. Simon László írónak, kultúrpolitikusnak és Gyurgyák János történésznek, az Osiris Kiadó igazgató-főszerkesztőjének. Mintegy ötven könyvkiadó képviselője volt jelen a teltházas rendezvényen, jelezve, ez a kérdés nagyon is foglalkoztatja – és aggodalommal tölti el − a könyves szakmát. Nem kérték ugyanis, de megkapták a tankönyvpiac államosítását 2013-ban – ami a teljes könyvpiac 26-28 százaléka. Tavaly viszont hiába kérték, hogy az állam konszolidálja azokat a könyvkiadókat és nyomdákat, amelyek az Alexandra bedőlésekor kerültek nehéz helyzetbe, ahogyan az a javaslat sem talált meghallgatásra, hogy a könyvkiadókat vonják be a társasági adórendszer (tao) kedvezményezetti körébe.

Lehet, hogy tudja, de nem mondja

− Az állam mindig is jelen volt a könyvpiacon, a szerzőket ösztöndíjakkal, a könyvkiadókat, elsősorban a kisebbeket pályázati úton támogatja – sorolta a könyvszakmai evidenciákat L. Simon László. – De nem igaz, hogy teljesen államosítva lenne a tankönyvpiac: a tavalyi 15 milliárd forintos forgalmából 6 milliárd forint magán-könyvkiadókra jut, amelyek a tankönyvpiac 40 százalékát alkotják. – Sok problémát érzékel L. Simon. Szerinte például hiába prosperál a könyvszakma (60 milliárd forintra becsülhető az idei könyvforgalom), ha fele annyi új könyv jelenik meg, mint huszonöt évvel ezelőtt, és a könyvek átlagos példányszáma is jelentősen megcsappant. De hogy az állam milyen konkrét lépéseket tervez a könyvszakmát illetően, elütötte a kérdést. − Én csak egy vidéki képviselő vagyok, nem tudom, mi az állam szándéka − mondta. Pedig a beszélgetés moderátora, Zsuppán András műfordító – a bezárt Heti Válasz egykori újságírója – többször is utalt L. Simon László kurzusépítő elképzeléseire. „Újra felvetődik a kérdés, nem kellene-e jogi eszközökkel fellépnie az államnak annak érdekében, hogy a könyvkereskedelmi cégek ne lehessenek kiadók tulajdonosai, hiszen ezzel nem csupán a piacot befolyásolják, hanem az irodalmi-szellemi élet pluralizmusát is veszélyeztetik” – írta például ez egykori államtitkár az Alexandra-ügy kapcsán még tavaly a Facebook-oldalán.

Képzeletbeli forgatókönyvek

− A miniszterelnök nem szokott blöffölni, egészen biztosan lesznek változások a kulturális életben, ami a könyvszakmát is fogja érinteni – vélte Gyurgyák János, aki több lehetséges forgatókönyvet is felvázolt. Azon túl, hogy több kulturális intézmény vezetőjét meneszteni fogják, a kormány szellemi holdudvarát részlegesen, vagy teljesen lecserélik, Gyurgyák szerint az sem kizárt, hogy a könyvkiadókat is tulajdonló két nagy könyvkereskedelmi céget, a Librit vagy a Lírát szemelték ki államosításra. (Gyurgyák persze azt is lehetségesnek tartja, hogy az internetes kereskedelemmel, könyvkiadással foglalkozó amerikai cég, az Amazon, illetve a kínai Ali Baba terjeszkedésének lesz majd útjában e két cég.) Az Osiris vezetője szerint a kormánynak nagyon fontos az emlékezetpolitika alakítása, a könyvkiadásban feltehetően e ponton fog beavatkozni. L. Simon szerint kizárt, hogy az állam a Librit vagy a Lírát felvásárolja, ugyanakkor felvetette: − Ha a Petőfi Irodalmi Múzeum kapna ötvenmilliárd forintot egy könyvkereskedelmi hálózat létrehozására, ott nyilván minden kiadót forgalmazna, de persze önálló kereskedelempolitikát folytatna, ami összefér a piaci viselkedéssel. Mi van, ha a könyvkereskedelem nem csupán piaci kérdés, mert az állam azt gondolja, hogy minden polgárának biztosítani akarja a kultúrához való hozzáférési jogot?  

Nem vészes monopóliumok

Kolosi Tamás emlékeztetett: a tankönyvpiac államosításával komoly likviditási gondokat okozott az állam 2013-ban a kiadóknak. Ahol viszont az államnak már be kellene avatkoznia: az a szakkönyvkiadás, az egyetemi könyvek, tudományos művek megjelentetésének segítése. Új, korszerű tudományos művek ugyanis kis példányszámban kelnek el, e könyvek megjelenésének támogatását pedig az állam mintegy húsz éve folyamatosan csökkenti. Bár a Líra Könyv Zrt. elnöke jelezte, beszélgetőtársai is többször emlékeztették: nem lehet elfogulatlan abban a kérdésben, hogy szerencsés-e, ha egy nagy könyvkereskedelmi cég kiadókat is tulajdonol. – Ennek története a XIX. századra vezethető vissza Magyarországon, Olaszországban is százéves hagyomány, míg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az 1970-es évektől kezdve olvadnak össze a kereskedelmi cégek kiadókkal. A Libri és a Líra monopóliuma nem vészes – állította Kolosi Tamás.

A tankönyvpiac államosítása

A kormány 2013 elején első az állam tulajdonában lévő Könyvtárellátó Nonprofit Kft. feladatává tette a közoktatási tankönyvek iskolákba történő eljuttatását. (A Könyvtárellátó a Téka könyvterjesztőből kiválva 1991-ben alakult meg, eredetileg azért, hogy mintegy négyezer könyvtárat lásson le könyvekkel.) Ám a 2013−14-es tanévben akadt iskola, ahová még félévkor sem érkezett meg a megrendelt tankönyv. A következő tanévben rendőrök és közmunkások is besegítettek a tankönyvek iskolába juttatásába, idén a Magyar Posta kapta ezt a feladatot. 2013 végén a tankönyv-kereskedelem után államosították a tankönyvek kiadását is. A tankönyvellátásról szóló törvény elfogadása után a magánkiadóknak mindössze két munkanapjuk volt arra, hogy meghosszabbíthassák az akkor lejáró tankönyv-engedélyeiket. A Népszava már júliusban megírta: öt magánkézben lévő tankönyvkiadó pert indított az Oktatási Hivatal ellen, mert nyilvánvaló diszkriminációnak tartják, hogy az ugyanolyan kerettantervhez írt állami kiadású tankönyvek engedélyét meghosszabbították, míg a magánkiadók által szabályosan benyújtott hosszabbítási kérelmeket elutasították.   

Amikor megjelent verseny

Állami Könyvterjesztő Vállalat (ÁKV), Művelt Nép és Téka: ez a három állami vállalat határozta meg legfőképp a rendszerváltás előtt a magyarországi könyvterjesztést. A szocializmus diszkrét bája: ezek a cégek mindig fizetőképesek voltak 1990-ig. A vállalatok azonban a rendszerváltás után nem tudtak lépést tartani az újonnan megjelent magánkiadókkal és a terjesztőkkel. A magánkiadók kis magánterjesztőket csináltak, és a saját terjesztői hálózatukban fizették ki maguknak a saját maguk által kiadott könyveket. A magánterjesztők sikertörténetének legismertebb szereplője Matyi Dezső, aki utcai könyvárusból lett az ezredfordulóra az Alexandra-bolthálózat feje, az Alexandra néhány évvel később már több kiadót is tulajdonolt. A versenyhelyzet mellett az állami könyvterjesztőknek az sem kedvezett, hogy 1990-ben eltörölték a könyvkiadók és -terjesztők 80 százalékos adókedvezményét. A pénz szűkébe került nagy állami könyvterjesztők ezért nem egy esetben az utcai árusokat, a magánboltokat hamarabb látták el újonnan megjelent könyvekkel, mint a saját üzleteiket. 1992-re mindhárom vállalat tönkrement, adósságaikat a kiadók felé részben a könyvraktári készleteikből igyekeztek törleszteni, részben pedig a könyvesbolt-hálózataik eladásával. A Libri elsősorban a fővárosi boltok tulajdonosaként, a Líra pedig vidéken nőtt nagyra. Az első nagyobb csőd 2006-ban történt, a könyvkiadással és – terjesztéssel is foglalkozó Magyar Könyvklub nevéhez köthető. A cég ellen a felszámolást az egykori Alexandra-boltokat könyvekkel ellátó Pécsi Direkt Kft. kezdeményezte. Az Alexandra-boltok időközben a Rainbow Kft. tulajdonába kerültek, a tavalyi krachot a körbetartozás okozta. A csődök oka részben az, hogy egy konjunktúra velejárója a túltermelés – ez a könyvszakmában túl sok könyvet és boltot jelent.