zene;

Festői, álomszerű történetek

Nemzetközi színtéren is egyre többen érdeklődnek a 2009-ben alapított Cirkusz-Ka zenekar festői, álomszerű muzsikája iránt. Most viszont itthon lépnek fel: pénteken, a Narratív Zenekarok Fesztiválján. A Cirkusz-Ka alapítójával, Szlávics Annával beszélgettünk.

„Mi gyakorlatilag a színpadon tanultunk meg zenélni. Az első és legfontosabb mérföldkő a zenekar életében az az elhatározás volt, hogy a legelején kiálltunk a dalainkkal. Bátorság vagy butaság volt ennek a motorja, ma már mindegy is, de a legjobb döntés volt. Ilyen lendülettel vágtunk az első utazásokba, az első megjelent lemezünk felvételébe, így hagytuk ott szerzőtársammal, gitárosommal, Rock Tamással az akkori munkahelyünket. Nekem ezek a mérföldkövek, kicsik és nagyok, ahogy ez a zenekar folyamatosan változni, változtatni mer” – mesél a Cirkusz-Ka pályájának kezdetéről és az elmúlt kilenc év fontos eseményeiről Szlávics Anna.

Már az alakulás évében kiadtak egy kislemezt, majd 2011-ben megjelent az első teljes albumuk – Kötéltánctangó címmel, a NarRator Records gondozásában. Azóta szinte minden évben jelentkeznek új felvételekkel: Tavak és tengerek című 2014-es lemezük nyitódala dobogós helyig jutott a brit Worldmusic Network világzenei dalversenyén. Az egyre növekvő külföldi érdeklődést jelzik az elmúlt években Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Belgiumban, Egyiptomban és a délszláv államokban adott sikeres koncertek. Mindez úgy, hogy dalaik magyar nyelvűek. „Olyan muzsika ez, ami bekapcsolja a közönséget, nem pedig kikapcsolja. Tere van a képzeletnek, és ha ebből épp kimarad az, hogy szó szerint értse valaki a szöveget, hát találja ki a saját történetét! Biztos mindenki átélte már, hogy ha nem beszélünk közös nyelvet, de szándék van egymás megértésére, az érzékelésünk kiélesedik a legapróbb gesztusra is, bekapcsol a kreativitásunk, s összerakjuk a szituációt. Ez történik a dalainkkal nem magyar anyanyelvű közönség előtt” – véli Anna. 

Amikor a kritikusok a Cirkusz-Ka muzsikáját igyekeznek körülírni, az alábbi műfaji címkéket használják: fado, bossa nova, flamenco, magyar népdal, jazz, francia sanzon, világzene. „Mindegyiket találónak érzem és egyiket sem. Saját zene, beleszűrődik, amit szeretünk, hallgatunk, de sehol semmi autentikus vagy átvett forma. Ösztönös döntések, pillanatnyi ihletett állapot, ami ezeket a dalokat megszüli. Persze utólag sok mindent rá lehet sütni, ha muszáj valamihez hasonlítani” – vélekedik Szlávics Anna. Amikor pedig arról kérdezem, hogy mennyire szövegcentrikusak a kompozícióik – hiszen most a Narratív Zenekarok Fesztiváljára kaptak meghívást – azt mondja, „ezek a dalok mi történeteink. Játékos jelenetek, érzések lazán kapcsolódó, festői, álomszerű füzére. Nem mondanám szövegcentrikusnak egyik dalt sem, egyaránt mesélnek a hangok, a ritmusok, az akkordok a szavak mellett. Elválaszthatatlan a szöveg és a zene.”

Az ősszel új dalokkal és klippel jelentkező Cirkusz-Ka hazai és nemzetközi eredményeit Anna és Rock Tamás mindvégig közösen érte el. „Tamás a zenekar másik motorja; együtt nőttünk zenésszé, rengeteg közös tapasztalat és őrült kaland van mögöttünk. Ezzel együtt eljött a pillanat, mikor szerettünk volna más zenészektől is inspirációt kapni, tanulni a közös munkában. Elég sokan meg is fordultak a zenekarban, mindegyik találkozásért hálás vagyok. Az idők folyamán Szalay Tamás Géza és Clemente Gábor is állandó játszótársak lettek.” Anna és Tamás legszívesebben mindig a kvartettel és további vendégzenészekkel állna színpadra, de ez sokszor anyagi okok miatt nem lehetséges. „De szerencsénk van, mert a dalok először gitár-énekre születnek, s az egész zene esszenciája benne van a duó megszólalásban. Mi pedig nagyon szeretünk duóban, trióban muzsikálni, szeretjük a szabadságát, intimitását ezeknek a műfajoknak.”

Medrano és SajnosbatárA Narratív Zenekarok Fesztiválját Kamondy Imre költő-színész zenekara, a Cabaret Medrano nyitja, amely a pesti romkocsmákkal együtt, az ezredfordulón indult, és a budapesti kulturális tradíció mellett szövegei ismert kelet-európai írók (Hrabal, Mrożek) világához is hasonlatosak. A fesztivál második fellépője a Sajnosbatár, amely eredeti formájában már megszűnt, de nemrég – különös módon – saját emlék zenekaraként újjáalakult. „A jelen már elmúlt, a jövő még nem jött el, csak az emlékek maradtak” – vallja a Könczöl János és Szabó Enikő nevével fémjelzett kvartett.