Új parlamenti ülésszak, új Brexit-viszály

A kilépési politika mindkét oldala elégedetlen Theresa May stratégiájával. Esetleges elmozdítása csak tovább késleltetné a tárgyalási folyamatot.

Több mint két évvel az Európai Unióból való távozás mellett döntő népszavazás után és bő fél évvel a Brexit kitűzött időpontja, 2019. március 29-e előtt jottányit nem csökkent a kormányzó Konzervatív Párton belül a Közösséggel való szakítás módjáról szóló vita. Hosszú nyári szünete után kedden először ült össze a westminsteri parlament alsóháza, melynek a következő hetekben, de különösen a pártkonferenciák közelgő szezonja után gyakorta kell majd szavaznia az EU-tól vett búcsú konkrét részleteiről.

Mint ismert, a tavalyi katasztrofális előre hozott választás óta Theresa May kormányát csak az északír koronahű Demokratikus Unionista Párt tíz képviselője tartja életben és minden egyes alsóházi voks “borotvaélen táncol”.

Az éppen aktuális parlamenti turbulencia mögött éppen az a Sir Lynton Crosby áll, akinek lelkén May asszony 2017-es vesszőfutása szárad. Az ausztrál választási stratégiai tanácsadó, aki átállt a keményvonalas brexitesek, Boris Johnson volt külügyminiszter és Jacob Rees-Mogg, a European Research Group, Európai Kutatócsoport vezetőjének oldalára, a csapat új Brexit-tárgyalási koncepciójának kidolgozásán fáradozik. Ahogy ezt a kilépési tárca vezetője, David Davis és Johnson lemondása is jelezte, elutasítják Theresa May július elején előterjesztett chequersi tervét, mely az egykori "maradóknak" kedvezve egy “közös szabálygyűjteményen” alapuló EU-brit szabadkereskedelmi övezetet vázolt fel.

Theresa May manőverezési lehetőségei meglehetősen korlátozottak, de még azokat is beszűkítette, amikor a hétvégén a The Sunday Telegraph-nak írt cikkében kategorikusan kijelentette: “Nem leszek hajlandó olyan kompromisszumokat elfogadni a chequersi javaslatokkal kapcsolatban, melyek nem tekinthetők nemzeti érdeknek”. A lovagi címét David Cameron 2015-ös választási sikerének köszönhető Sir Lynton személyes sérelmei megtorlásán is dolgozik, amikor Chequers és maga Theresa May kiakolbólítását szervezi, hiszen őt hibáztatják a 2017-es választási kudarcért.

Az euroszkeptikus konzervatív Telegraph hétfői számában jelent meg Boris Johnson őszi első, a várakozásoknak megfelelően Brexit-tematikájú publicisztikája, tele bombasztikus metaforákkal. Mint írta, a Chequers-csomaggal Nagy-Britannia “úgy vonult harcba, hogy eleve kitette a felvezető tankra a megadást jelző fehér zászlót”. A brit diplomácia volt vezetőjének az a benyomása, hogy a szigetország “változatlanul az Európai Unió taxijában utazik, azonban a csomagtartóba zárva nem tud részt venni az úticél kiválasztásában”. A The Times napilap ismeretei szerint a Brexit-pártiak lehetővé teszik, hogy Johnson “saját brandet” építsen fel magának, újságcikkekkel és beszédekkel, - köztük a birminghami konzervatív párti konferencián – érvelhessen a chequersi elképzelés ellen.

Az EU és az Európa-ellenes toryk ritka egyetértéseként Michel Barnier uniós főtárgyaló is felemelte szavát a napokban a mindenkori brit kormányfő vidéki rezidenciájának nevét viselő terv ellen, ami az “egységes piacot és az egész európai projektet egyaránt veszélyezteti”. A Brexit-főtárgyaló világában a brit kilépésnek “semmiféle haszna nincs, csak problémákat és újabb bürokráciát kreál”. A megegyezés elkészültét Barnier november közepére jelezte előre, - szemben az elvben még fennálló október közepi határidővel, illetve az egyes vészmadarak által emlegetett év végi, év eleji terminussal. A francia politikus a végső szöveget 15 oldal körülire becsüli, ami kevesebb, mint hatoda a Whitehall vonatkozó fehér könyvének.

Az egész kártyavár összedőlhet azonban, ha egy kritikus pillanatban az illetékes 1922-es bizottsághoz a már eddig összegyűlt 33 “mezei” képviselői levelet követve egy May elleni bizalmatlansági indítványra felszólító további 15 érkezik be és ezzel azonnali vezetőválasztási kampány indul el. Ez a lehetőség legalább három hónappal meghosszabbítaná a kilépési mizériát.