Marco Rossi az „új labdarúgó szövetségi kapitány” összeállította a „régi összetételű” válogatott keretet. Szegény ember azzal főz, amije van. Vele kapcsolatban azért elmondhatjuk, hogy kinevezésével a szövetségi kapitányok számszerű cseréjében megtartottuk az elmúlt években kivívott világelsőségünket.
Természetesen a keret összeállításánál Rossi is a levitézlett, európai kupákból kipottyant hazai klubok játékosaira, vagy a külföldön légióskodó, többnyire kispados játékosokra számíthat, ugyanúgy, mint elődei. Mindegy, hogy ki a kapitány, mert a rendelkezésre álló állomány olyan, amilyen. Inkább szerencsés kapitányt kellene választani.
Az is érdekes kérdés például, hogy ezekre a kapitányokra, majd cseréjükre ki tesz javaslatot? Elég sűrűn és gyorsan meggyőzik a döntéshozó szervezetet, hogy cserére van szükség, mert az előző döntése rossz volt. Senki nem adja az arcát a „nagyszerű javaslatokhoz”. Az új ügyeletes kapitány ugyan komoly munkát ígér, ami csak demagógia, a játékosok ugyanis a munkát a klubokban végzik, a kapitány csak válogat. Ha aztán a dolgok nem az elképzelés szerint alakulnak, a kapitányt menesztik, mert ez a legegyszerűbb.
Rossinak alig van játékosmúltja, összesen két évet játszott az olasz első osztályban, a Sampdoriában. Edzői múltjának legnagyobb eredménye, hogy a Honvéddal nyert magyar bajnokságot, de fel tudnék még sorolni sok magyar edzőt, aki ugyanezt megtette.
Néhány éve az MLSZ a Double Pass belga céggel szakmai, gazdasági, intézményi szempontból átvilágíttatta labdarúgásunk működését. A kritikai megállapításokat követően sem tapasztalható azonban érezhető változás. Labdarúgásunkat Orbán Viktor miniszterelnök jóindulatának köszönhetően a költségvetés köldökzsinórja tartja életben.
A közelmúltban több érdekes nyilatkozatot tett az MLSZ elnöke is. A rendszer vesztest nevel a fiatalokból. Nincs arca a magyar focinak. Aki Magyarországra érkezik dolgozni, a játékostól a szövetségi kapitányig, újabb, nagyobb tudást, tapasztalatokat kell hoznia. Jól látja az elnök, komoly rendszerhiba van a labdarúgásunkban.
Az MLSZ tájékoztatása szerint Nyilasi Tibor vezetésével új szakmai bizottság fog foglalkozni a labdarúgásunk helyzetével. Ha igaz, remélhetőleg rövid időn belül elkészül az új stratégia a konkrét azonnali és hosszabb távú teendőkkel. Mert a klubok, akadémiák nem fejlődnek, a magyar élvonal csapatai, beleértve a válogatottat is, a nemzetközi porondon évek óta az elvártak alatt teljesítenek.
Kedves Elnök úr! Ön szerint ki felel a rendszerhibáért? Kik hozzák meg azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák a labdarúgás egész működését? Amelyben sorozatban születnek a rossz döntések.
Emlékeztetni szeretnék, hogy az általam több éven át – az elnök úrnak is többször kifejtett okok miatt - szakmailag vitatott Ligakupa végül megszűnt. Hasonló sorsra jutott – az ugyancsak eredménytelen -, a Ligakupát felváltó „fiatalszabály”. Belekényszerítették a gazdaságilag gyengébb klubokat, hogy szerepeltessék a magyar fiatalokat, akik lényegesen gyengébb képességűek voltak a „second hand” külföldieknél. Most már ez is megszűnt, belépett a „produktivitási” szabály, amely szerint a magyar játékosok szerepeltetéséért a nevelő egyesület is osztozik - percenként különböző szorzókkal kombinálva - az MLSZ pénzügyi támogatásából. Ez is csak tüneti kezelés, nem fog változtatni a helyzeten.
Ez a rendszer hogyan illeszkedik (sehogy) az MLSZ szóvivője által 2015. január 29-én meghirdetett azon elvhez, hogy tétre menő magasabb szintű bajnokságot kell szervezni az akadémiai rendszerben, ahol hasonló nagyobb gyorsasági és állóképességi szakmai alapokon nevelt, akadémiai licenccel rendelkező játékosok játszanak? 2015 júliusában részletes javaslatot küldtem az MLSZ elnökének, amelyben ajánlottam a játékos amatőr licenc A, B, C szintű bevezetését. Ezzel szemben továbbra is középszerű, ránézésre kiválasztott gyerekekkel töltik fel az akadémiákat.
A markáns szakmai irány felfedezhetetlen. 2014-ben Gellei Imre, a szakmai bizottság jelenlegi vezetője, írásban kifejezte azt a véleményét, hogy szükség van egységes fizikai teszt kidolgozására és bevezetésére. Semmi nem lett belőle.
2017. április 18-án Dárdai Pál úgy nyilatkozott, hogy amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, addig kidobott pénz, amit infrastruktúrára és az utánpótlás-nevelésre költenek.
Jelenleg a sport államtitkárságon fekszik el egy általam nemrég készített anyag, „Az utánpótlás nevelés koncepciója és összefüggései” címmel, amely az egész magyar sportot érinti, de azon belül a labdarúgásra fókuszál. Az anyag tárgyalását a Testnevelési Egyetem oktatóiból álló ad hoc bizottság, illetve a MOB szakmai bizottsága is szükségesnek tartotta.
Összességében a magyar labdarúgás előre lépéséhez a kiemelkedő képességekkel rendelkező játékosok nevelése, ehhez megfelelő keringésileg és mentálisan alkalmas játékosok felkutatása szükséges. A labdarúgás fizikai sport, a gyorsaság és állóképesség mérhető és fejleszthető. A mérkőzéseken a párharcok többségét meg kell nyerni. Ez egységes rendszer és ellenőrzés nélkül nem lehetséges. Ehhez futópályákat kell építeni, ahol a fizikai kontrollméréseket is el lehet végezni. Az akadémiák többségében ilyen nincs. A Telkiben lévő labdarúgó centrumban sincs, ami elfogadhatatlan.
Jelenleg a szereplők érdekviszonyainak különbözősége, ezen keresztül a valódi együttműködés hiánya (iskola, pedagógus, államtitkárság – MOB – és természetesen az MLSZ) nem teszi lehetővé a magyar labdarúgás utánpótlás-nevelési rendszerének hatékony működését.
Magyar szakemberek nélkül nem lehet visszaadni a magyar foci arculatát. Állástalan magyar edzők tömege vár kispadra. Ugyanakkor 2017 februárjában Csányi Sándor úgy nyilatkozott – belátta -, hogy az edzőkérdéssel kapcsolatos döntések sem hoztak érezhető változást. A külföldiek alkalmazása talán hozott? A magyar edzők pedig az eredménytelenségen csak mosolyognak, mert jogosan azt érzik, ennyit ők is tudnak.
Középszerű képességű gyerekekkel töltik fel az akadémiákat, hiszen a szabályozás szerint a központi támogatás nagyságának egyik eleme az akadémián foglalkoztatott gyerekek létszáma. Ha a rendszer jó lenne, akkor a rendszernek egy-két klasszist már ki kellett volna dobnia.
A jelenlegi rendszer jutalmaz, ehelyett szemléletváltásra volna szükség és kikényszeríteni az akadémiák közötti versenyhelyzetet. (Például az akadémiai licenc bevezetésével.) Egységes erőnléti felmérésre van szükség (gyorsasági, állóképességi) számonkéréssel.
Jelenleg, ha Magyarországon még több pénz lenne a futballra, azt sem az itthon nevelt játékosokra fordítanák, hanem külföldről hoznának erősítéseket, és a magyar fiatalok még jobban kiszorulnának a bajnokság küzdelmeiből.
Sajnálatos, hogy vannak olyan NB I-es klubok, ahol nemcsak a kezdőcsapatban, hanem a játékoskeretekben is többségben vannak a külföldi, igaz, a magyar fiataloknál jobb játékosok.
Kész vagyok állításaim és kritikai véleményem megvitatására. Vagy továbbra is várjuk a jószerencsét? A bóvlit hosszú távon eladni nem lehet. Mindezek után azt gondolom és mondom, hogy a sportban csak a teljesítmény és az eredményesség ad védettséget.