Tovább folytatódik a „baby boom” a Fővárosi Állat- és Növénykertben: vasárnap ugyanis a tapíroknál is gyermek született. Erre az örvendetes eseményre már nagyon régóta vártak a szakemberek, hiszen utoljára 31 esztendeje láthatott az állatkert közönsége újszülött tapírt.
Apás volt a szülés
A tapírgyerek szeptember 2-án, azaz vasárnap látta meg a napvilágot. Suki, a 20 éves anyaállat ráadásul nem az istállóban, hanem a Dél-Amerika kifutó hátsó részén adott életet a kicsinek, így azok a látogatók, akik épp akkor arra sétáltak, a saját szemükkel is láthatták az apróság világra jövetelét. Géza, a 22 esztendős apuka is mindvégig családja közelében volt. A tapírokkal közös kifutóban, „társbérletben” lakó többi dél-amerikai állat - a vízidisznók, a nagy marák és a nanduk is - érdeklődve figyelte az eseményeket. Az egyik vízidisznó még az újszülött letisztogatásába is besegített Sukinak. A jövevény rövid időn belül lábra is állt, de az első lépéseket még igen reszketeg lábakkal tette meg. Később az emlőket is sikeresen megtalálta, és azóta is rendben gyarapszik - derül ki az állatkert közleményéből.
A születés pillanatait, illetve a kis tapír első lépéseit a gondozók meg is örökítették, a felvételekből készült kisfilmet szerdán tette közzé az állatkert. Az újszülöttet azonban néhány napig még biztosan nem láthatják a látogatók, az ellés után ugyanis Suki egy védett, nyugalmas, félreeső elkülönítő helyiségbe vitte a kicsinyét, ahol azóta is tartózkodnak. Az állatkert munkatársai sem zavarják őket, egyelőre csak a gondozók, illetve szükség esetén az állatorvosok mehetnek a közelükbe. Ők már gyanítják, milyen nemű az újszülött, de biztosan egy-két napon belül lehet megmondani, és nevet is majd ezt követően lehet keresni.
A tapírok négy faja közül az állatkertekben általában a dél-amerikai, más néven síkföldi vagy közönséges tapírt (Tapirus terrestris) szokták bemutatni: ehhez a fajhoz tartoznak a budapesti tapírok is, amelyek Dél-Amerika csapadékosabb vidékein, a Kolumbiától egészen Argentína északi részéig terjedő terület erdőségeiben és mocsaras vidékein őshonosak. Mivel élőhelyük egyre zsugorodik, egyes vidékeken vadásznak is rájuk, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által létrehozott, a fajok veszélyeztetettségének mértékét kifejező értékelési rendszerben a dél-amerikai tapírt az úgynevezett sebezhető (vulnerable) fajok között tartják számon.
A nőstények átlagosan 13 hónapig vemhesek, és ellésenként egy, ritkán két utódot hoznak világra. Az újszülöttek – a lényegében egyszínű felnőttekkel ellentétben – csíkosak, illetve a lábaikon foltokat viselnek. A fiatal tapírok 6-8 hónapig, esetleg még ennél is anyatejjel táplálkoznak, de már viszonylag hamar megpróbálkoznak a szilárd táplálékkal is. A fiatalok általában másfél éves korukra válnak teljesen önállóvá, az ivarérettséget pedig 2-3 évesen érik el. A tapírok élettartama akár a 30 évet is meghaladhatja.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben – kisebb-nagyobb megszakításokkal – 1890 óta élnek tapírok. Ezek többnyire dél-amerikai tapírok voltak, de 1912-ben indiai tapír is élt Budapesten. Jelenleg – a most született kicsivel együtt – három tapír él a magyar főváros állatkertjében. A szülők közül Suki 2009 óta, Géza pedig 2001 óta lakik Budapesten.
