Klára néni belépett a nyolcvanadikba, amikor kilakoltatták a kertvárosi házból, ahol 58 évig élt. Ide jött férjhez Erdélyből, azt hitte, innen viszik majd az Új Köztemetőbe, az ő drága Lajosa mellé. Utolsó percig koromfeketére festett hajával, mosolyával éveket tagadhatott le, csak a ház pusztult feltűnően a környék megújulásával ellentétben. Lógott már a rozsdás csatorna, mállott a bordó-sárga kőporos vakolat, tenyérnyi lyukak nyíltak a toldásnál. Amikor már biztos volt, mennie kell, azt kérte a fiától, vegyen annyi virágládát, hogy magával tudja vinni a 46 tő földiepret, amit az unokák miatt tartott a kertben.
Lajos bácsi nyolc évvel korábban leesett a diófáról, beverte a fejét a betonlépcsőbe. Még két hétig élt. A hagyatéki tárgyaláson derült ki, hogy tízmilliós tartozást hagyott Klára nénire, meg a jelzálogot a házon. A család annyit tudott, hogy évekkel korábban beszállt egy volt kollégája „hihetetlenül jó mezőgazdasági üzletébe”, kicsit kiegészíteni a nyugdíjat. Azt mondta, nem is kell hozzá pénz, de majd ha beindul a bolt, rendesen fog hozni. Hát nem hozott, Lajos bácsi részét a korábbi cimbora hitelezte, aki a temetés után becsengetett, hogy Klárika jobb, ha csomagol, mert övé a ház. A család azzal érvelt a bíróságon, hogy csalárd módon vezették félre a papát, de nem sikerült visszaszerezniük az ingatlant. Pár utcával arrébb béreltek egy kis lakást a mamának, aki nem tudott elszakadni a környéktől, ahol leélte az életét.
Amikor kilakoltatásról esik szó, akkor jobbára a szociális lakásokból kitett emberek kerülnek fókuszba vagy a megroppant egzisztenciájú devizahitelesek, netán az önkényes lakásfoglalók – egy csoportról azonban gyakorlatilag senki nem beszél. Ők azok, akik saját családtagjaik, szeretteik, netán barátaik butasága, meggondolatlansága, tévedése, nemtörődömsége, gonoszsága miatt kerülnek bajba. Pedig vannak Klára néni történeténél cifrább esetek is. Balogh Szilvia szinkrontolmács és fordító. Okos, intelligens nő, három gyerekkel. Életében egy hibát követett el: hozzáment egy alkoholistához, vagy legalábbis nem vált el elég korán tőle. Így történhetett meg, hogy szigetszentmiklósi otthonát 2016 végén úgy adták el egy árverésen, hogy nem is tudott róla. Kétéves idegőrlő tortúra után választotta el őket a bíróság, de amikor a volt férjének két elvonókúra között nem volt hova menni, ismét megjelent az egykori közös otthonban. Ha a postás délelőtt csöngetett, a volt felesége nevére szóló értesítéseket szépen átvette, férjként aláírta, de soha nem adta tovább Szilviának. Az asszony egészsége a folyamatos feszültség miatt megromlott, épp az árverési tárgyalás napján, december elején műtötték meg vastagbél-daganattal.
Csak a következő februárban tudta meg, hogy a férfi több mint hárommillió forinttal tartozik valakinek, az adósság fejében pedig még a válás előtt felajánlotta a közös tulajdonban lévő házukat. A végrehajtó az asszonyt arról értesítette, hogy 15 napja van a költözésre. Azonnal rohant intézkedni, s ekkor jött a második döbbenet: a volt férj titkolózása miatt túlfutott a határidőn, amikor még megállíthatta volna a ház árverezését. Hiába vitte a válás igazolását, a kórházi zárójelentést, a tértivevényes papírokat a férje aláírásával, az első fokon eljáró Szigetszentmiklósi Bíróság nem vette figyelembe azokat. A Budapest Környéki Törvényszékhez már a megadott határidőn belül nyújtotta be a fellebbezést, de itt is jóváhagyták az elsőfokú döntést.
Házuk és a hozzá tartozó telek külön helyrajzi számon szerepel a földhivatali nyilvántartásban, és elsőként a házat árverezték el. A telekre három hónappal később került sor, ott már időben tudott lépni, mert volt férje épp a sokadik elvonón volt, így ő kapta meg az értesítést. Azonnal megkereste a végrehajtást kérőt, aki megismerve az asszony és gyerekei helyzetét, leállíttatta a földterület végrehajtását, majd meg is egyeztek a telekre eső adósságrész törlesztéséről. Szilvia biztos benne, hogy a házról is meg tudtak volna állapodni, ha időben tudtak volna beszélni egymással. Próbált egyezkedni a ház vevőjével is, de – mivel a végrehajtó nem adhatja vissza a pénzt az új tulajdonosnak –, érdemben nem volt miről tárgyalniuk. Most tehát van egy fiatal nő, aki megvette potom pénzért a házat, de nem tulajdonosa az alatta elterülő földnek, ami változatlanul Balogh Szilviáé és gyerekeié, ők viszont már csak pár napig mehetnek be a házukba.
Tavaly májusban egyszer már összepakoltak, de végül az asszony egészségi állapota és a három gyerek miatt haladékot kaptak a költözésre. A múlt héten azonban megkapta az újabb értesítést: szeptember 19-én kilakoltatják őket, ha addig nem üríti ki önként a házat. Most lázasan keres albérletet, de három gyerekkel ez sem egyszerű feladat. Pár hétig sátrat verhet a saját udvarán is, de így akár még a gyerekeit is elveszítheti.
„Ma Magyarországon nincs kényszergyógykezelés a szenvedélybetegek számára, vagyis a család tönkremehet, az alkoholista (vagy más függő) megfoszthatja a családot minden vagyonától, a másik szülő pedig teljesen tehetetlen. Ahogy mondani szokták, amíg nem folyik vér...” – vont mérleget az asszony.
A Magyar és Társai Ügyvédi Iroda az iratok ismerete nélkül nem vállalkozott teljes körű szakvélemény megfogalmazására, de abban biztosak, hogy a végrehajtó jogszerűen árverezheti a külön helyrajzi számon nyilvántartott épületet és a telket, hiszen két külön ingatlanról van szó. Másrészt a nemperes ügyekben, amilyen a végrehajtás is, fél év áll rendelkezésre, amíg kifogást lehet emelni az eljárás ellen, ha ez letelik, akkor semmilyen indokkal nem lehet megváltoztatni a döntést – így védi a jog a hitelezőket. Volt ügyvéd, aki úgy látta, a férj a saját tulajdoni hányadát jogszerűen felajánlhatta biztosíték gyanánt, de a végrehajtó tévedett, amikor a teljes ingatlant bocsátotta árverésre, mert a volt férj adósságának behajtásához csak az ő tulajdonrészét vihette volna kalapács alá.
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar nem válaszolt kérdésünkre, hogy hány hasonló esettel találkoznak. Arra sem adtak választ, hogy a – legidősebbek kivételével most már kizárólag szakvizsgázott jogászokból álló – végrehajtói hálózat tagjai kapnak-e külön felkészítést, milyen magatartást tanúsítsanak ilyen esetekben.
