Korszakhatár

Az LMP bázisdemokratikus működését újabban sok kritika éri elsősorban azok részéről, akik nemrégiben távozni kényszerültek a politikai formációból. Holott e párt sokat bírált alapszabálya a korábban meghozott határozatok gyors felülírásának megakadályozása révén útjába áll, hogy a Lehet Más a Politika a parlamenti patkó többi frakciójához hasonlóan szignifikáns mértékben eltávolodjon önnön ideológiai tablójától.

Ismerjük azt a folyamatot, amelynek során a Fidesz liberálisból egycsapásra konzervatív formációvá, illetve az MSZP szociáldemokraták közösségéből anno a „harmadik út” híveinek gyülekezetévé vált, miáltal e két párt politikusai mintegy eltékozolták saját erkölcsi tőkéjüket. A kiábrándultságuknál fogva politikailag inaktív polgárok többsége éppen az értékelvű politizálást hiányolja mind a kormányoldal, mind az opponensek prominensei részéről. A Schiffer András hívei által a mai napig bőszen védelmezett alapszabály tehát ambivalens módon nem csupán története legmélyebb válságába taszította az LMP-t, hanem egyúttal megvédelmezte a pártot a teljes hitelvesztéstől.

A bázisdemokratikus működés nem elhanyagolható előnye továbbá, hogy magában rejti a közvetlen demokrácia egy mozzanatát. A rendszerváltozás utáni magyar politikatörténetben ez pedig vízválasztó lehet. Amikor a Jobbik egyik politikusa az LMP-vel szembeállított „régi baloldalt” ostorozza, s az MSZP-t és a DK-t „rendszerfenntartó pártként” aposztrofálja, önnön szándékától függetlenül nem csupán arra utalhat, hogy a két utóbbi „Őfelsége ellenzékeként” funkcionál a törvényhozásban. Ez azt is jelezheti, hogy a régi elit képviselői a maguk hipokrita praxisa folytán hiteltelenné váltak a magyarországi közéletben, a képviseleti demokrácia általuk generált válsága pedig előkészítette a terepet egy autokrata hatalomátvétele számára. A magyar társadalom egészét érintő, mély szkepszisről van itt szó, amely azon a végzetes felismerésen alapul, hogy a tradicionális elithez tartozók az értékelvű politizálással szakítva immáron csöppet sem reprezentálják a népakaratot.

A jöttment autokraták tündöklése a világtörténelemben mindig is korszakhatárt jelzett. Az ókori Hellász városállamainak nagy részében közvetlenül a poliszdemokráciák kialakulása előtt rendszerint türannoszok uralkodtak. De a feudalizmus alkonyán, az abszolutizmus idején is rendelkezett az uralkodó egyfajta egyensúlyozó szereppel az ancien régime képviselői, s az éppen öntudatra ébredő polgárság között. Trump, Erdogan, Kaczinsky, Orbán pedig mindannyian a képviseleti demokrácia válságának termékei.

Itthon maradva: a néptribuni allűröket felvevő Orbán Viktor rezsimjének leváltására kizárólag azoknak van esélyük, akik a képviseleti demokrácia alternatívájaként a nép közvetlenebb hatalomgyakorlását tudják ajánlani a magyar társadalomnak. A politika persze ma már professzionális tevékenység. Például az LMP bázisdemokratikus működése jó kiindulási alap lehet a helyes út megtalálásához.