oktatás;iskolakezdés;

Mit kap a pénzéért? - Iskolakezdés itthon és külföldön

A szeptember mindenütt az iskolakezdés ideje. Miközben idehaza több mint egymillió nebuló kezdte meg a tanulmányait, becslések szerint csaknem százezer magyar gyerek ezt valamelyik európai általános vagy középiskolában teszi. Ami közös: az iskolakezdés mindenhol pénzbe kerül, de az korántsem mindegy, mit kap a pénzéért a szülő és a gyerek.

Móni a Spanyolországhoz tartozó Tenerifén két gyermekét járatja iskolába. A nagyobbik már nyolcadikos, a kisebbik most megy negyedikbe. Azért választották a Martin Luther Kingről elnevezett iskolát, mert messze ennek volt a legjobb híre. Magániskoláról van szó, de az állam felerészben támogatja. Vagyis az általánosan bevett 4-500 eurós havidíj helyett mindössze 244-et fizetnek egy gyermek után (ez mintegy 75 ezer forint) - írja riportjában a Vasárnapi Hírek.

Ebben viszont benne van minden: a háromszori étkezés, az összes tanszer és a választott különórák is. Évi 90 euróért az iskola felkészíti a gyerekeket a nemzetközi (Cambridge) nyelvvizsgára is, és magát a vizsgát is lebonyolítja. Az iskolakezdés itt is pluszpénzbe kerül: 2-300 eurót költenek tankönyvekre és az egyenruhára. „Julinak nincsenek könyvei, ők egy laptopra letöltve kapják meg az összes tananyagot – mondja Móni. – Ez egyrészt jó a gyereknek, mert nagyobb önállóságra neveli, másrészt sokkal könnyebb az iskolatáskája. De a legjobb az, hogy simán aláhúzhatnak, beleírhatnak, kiemelhetnek, és nem teszik tönkre a papírt. A hátránya az, hogy soha nem tudom, hol is tartanak az anyagban” – teszi hozzá.

Nincs túlterheltség

A tanév Spanyolországban két héttel később kezdődik, mint nálunk, cserébe a gyerekek ugyanennyivel tovább járnak iskolába. A szeptember különleges hónap, ilyenkor fél 10-kor kezdődik a tanítás, hogy legyen idő visszazökkenni a megszokott kerékvágásba.

A spanyol iskolák kerülik a nálunk bevett formaságokat: nincs tanévnyitó (sem záró), és szülői értekezlet sincs. „A tanév nálunk úgy indul, hogy minden gyereket és szülőt adott időpontra behívnak az iskolába. Itt találkozom egyedül a tanárokkal, és a srácok is itt kapják meg az összes felszerelést. Ha kérdésem van, feltehetem. Ha év közben szeretnék valamit, vagy az iskolának van mondanivalója, e-mailben vagy az üzenőfüzetben kommunikálunk.” A diák minden évben tiszta lappal indul, tudniillik a tanárok évről évre váltják egymást. „Itt nincs bratyizás, vagy hogy felhívom a tanárt, ugyan már, ne bántsa a gyereket. Ha akarok valamit, beírok az üzenőfüzetbe vagy a titkárságon kérek időpontot” – fejezi be Móni.

Kati kisfia ugyancsak Tenerifén tanul, de állami suliban. Itt annyi a különbség, hogy a szülő 70 eurót fizet egy hónapban a napi háromszori étkezésért, és a tanítás 2-ig tart.

Innen kezdve óránként 25 euróért foglalkoznak a gyerekkel (persze ez az összeg egy hónapra értendő). Az államiban mindent meg kell venni a gyereknek: az iskolakezdés 150-200 eurót jelent, plusz havonta 25-30 euró az elhasználódott ceruza, körző, radír. Ha iskolabuszt is kér a család, és a nebuló 5-ig marad bent, akkor csak egy kicsivel olcsóbb, mint az, ahova Móni gyerekei járnak. Azt mindketten elmondták, hogy a spanyol pedagógusokat tisztességesen megfizetik, és a diákok nem panaszkodnak túlterheltségre.

Európai és nemzeti is

Zsuzsa lánya egészen különleges intézménybe, a brüsszeli Európai Iskolába jár. A 13 iskolából álló hálózatot annak idején az európai intézményekben dolgozók gyerekei számára hozták létre. A cél az volt, hogy a különböző tagállamokból érkező gyerekeknek ne kelljen újra és újra megszokniuk egy adott ország iskolarendszerét, hiszen gyakori, hogy a szülők évente-kétévente máshol kapnak feladatot. A tanítás nyelve általában az angol, a német vagy a francia, de a gyerekek (óvodától a felső tagozatig) anyanyelven is tanulhatnak.

Sőt! Az iskola fő célja, hogy egyformán erősítse az európai és a nemzeti identitást. A tantervet viszont szigorúan szakmai alapon, a tagállamok által delegált szakemberek állítják össze. „Nálunk nincs formális iskolakezdés, a tanárokkal később a fogadónapokon találkozhatunk – mondja Zsuzsa. – Később viszont van egy sor ünnep, amit az egész iskola közössége együtt tart. Ezek inkább népünnepélyek, de minden nemzet megtartja a maga nemzeti ünnepeit. Március 15-én nálunk volt kokárda és fehér blúz, de ezt nem az iskolai, hanem a magyar szokásjog írja elő. Szalagavató nincs, viszont van a diákok által szervezett bál a felső évfolyamoknak, ahol öltöny és kisestélyi a dress code.”

Az iskolai megmozdulásokat általában a szülői közösség, az APEEE szervezi, amelynek itt sokkal nagyobb szerepe van, mint a szülői munkaközösségeknek Magyarországon. Nélküle nem születhetnek a gyerekeket érintő, fontos döntések: a szervezet köt szerződést az iskolai menzát és az iskolabuszt üzemeltető cégekkel. Itt általában mindent demokratikusan döntenek el, a tantervtől a kirándulásig. Az Európai Iskolában az osztályfőnök szerepe is más. Nem adminisztrál, arra ott van az úgynevezett conseille, vagyis évfolyamfelelős. Ő kezeli a hiányzások adminisztrációját, az órarendi kérdéseket, a vizsgák szervezését. A fegyelmi ügyek is hozzá tartoznak.

Az iskola(kezdés) egyébként itt sem olcsó. Zsuzsáék 50 euróért vettek füzeteket és ugyanennyiért könyveket. Befizették az éves szekrényhasználati díjat (20 euró) és fél évre az ebédet. Utóbbi 370 euró, de az iskola menzáját egy középkategóriás belvárosi étterem is megirigyelhetné (alkalmanként mindössze 5 euróért).

Ellátni Szicíliáig

Máltán még tombol a vakáció és a kánikula ezekben a napokban. A parányi földközitengeri szigetországban majd csak szeptember végén kezdődik a tanév, mert a párás forróságban egyelőre teljesen értelmetlen volna iskolapadba kényszeríteni a gyerekeket.

Tapasztalatairól Bence, egy 43 éves budapesti születésű apa beszélt a VH-nak, akinek két gyermeke (egy fiú, egy lány) járt Máltán állami iskolába. „Egy rossz szavam sem lehet – összegez a férfi. – A környezet, a pedagógusok, a szülőtársak barátságosak voltak. A tankönyvek nem drágák. Kötelező viszont az iskolai egyenruha a közoktatásban is, méghozzá téli és nyári változatban. Ez a szociális helyzettől függően, kedvezményekkel nagyjából 60 euróba kerül gyerekenként, és elég körülményes volt méretre csináltatni tanévkezdetre. És persze minden évben új kell, mert a gyerekek nőnek.”

A tanítás az ország két hivatalos nyelvén, máltaiul és angolul zajlik. Hatalmas segítség volt, hogy amíg a helyi diákok a máltai irodalomról tanultak, a külföldieknek felzárkóztató órákat tartottak angolból. Magyar szemmel feltűnően nagy súlyt kap a vallásoktatás az általánosban, ami persze a hagyományosan katolikus szigetországban, különösen vidéken nem meglepő. Az egyház befolyása továbbra is nagy, de azért modernizálódik a közoktatás, például néhány éve már a középiskolákban is indítanak koedukált osztályokat – nagy újdonság ez arrafelé.

Előfordult, hogy a gyerekek iskolai szervezésben fákat ültettek a kopár szigeten. „Kár, hogy csak ők, rajtuk kívül senki más” – mosolyodik el Bence. Visszatekintve a három máltai iskolaév legszebb emléke, hogy a gyerekek egy lenyűgöző szépségű mediterrán hegyi faluban, festői környezetben tanulhattak, ahol az iskolából jól látszik a tenger, sőt tiszta időben néhanap még Szicília szigete is.