Így ér véget a világ – nem robajjal, hanem nyöszörgéssel, jövendölte egy ízben T. S Eliot. Most még talán nem a nyöszörgés baljós korszakát éljük át, ám néhány év alatt az abszurd vált elfogadottá az európai politikában, a szűklátókörűség, a szavazatok maximalizálása felülírta a békés fejlődés szabályait. Svédországban a jólét sem adott elég védelmet a jobboldali populizmustól, a menekültekkel szembeni évek óta tartó, részigazságokat tartalmazó vádaskodások megmérgezték az emberek lelkét. Az ország a lakosság arányában minden más uniós államnál több menekültet fogadott be, ám a Svéd Demokraták párt a félelemkeltéssel sokakat fordított a stockholmi „Wilkommenskultur” ellen.
Az, hogy a világ, illetve Európa mennyire rossz irányba halad, s hogy a „bizarr” életünk természetes kellékévé vált, jelzi: annak is örülni kell, hogy a populisták nemhogy nem nyerték meg a svéd választást, csak harmadikok lettek. A szociáldemokraták ugyan történelmien gyengén szerepeltek, ám nem kizárt, hogy a baloldali Stefan Löfven kormányfő maradhat, mert a pártja által irányított szövetség 0,3 százalékkal megelőzte a négypárti jobboldali koalíciót. A politikai patt azonban csak akkor oldható fel, ha a demokratikus erők képesek konstruktív együttműködésre.
S itt kezdődnek a bajok. Az európai populisták megerősödését nemcsak az idézte elő, hogy tradicionális pártok nem tudtak megfelelő választ adni a szélsőjobb által felvetett kérdésekre. A régi tömörülések azzal is elidegenítették maguktól az embereket, hogy évtizedeken keresztül egymással voltak elfoglalva, s azzal, hogyan tehetnének keresztbe a másiknak.
Az európai szélsőségesek térnyerésének folyamata Svédországban sem állt meg ugyan, de nem történt politikai földcsuszamlás. Stockholm nem esett el. Ahhoz azonban, hogy négy év múlva ne Jimmy Akesson radikálisai végezzenek az élen, a tradicionális bal- és jobboldali tömb érdemi kooperációjára van szükség. Végre talán ott és Európa más országaiban is felismerik: az utolsó órában járunk, s ha még csak nem is keresik a szélsőségesek térnyerésének ellenszerét, akkor a nyöszörgés korszaka jön.