Szeptember 11.

Pártunk és kormányunk már régóta szeptember 11-re készül. Természetesen az Európai Parlament vitájára és arra, hogy ott megtárgyalják a Magyarországról készült jelentést. Érzékeltetik, micsoda katasztrófa lehet, ha azok kerekednek felül, akik szerint hazánkban nincs minden rendben a demokráciával. És közben nyilván eszükbe sem jut, hogy ez a dátum egy egészen másfajta katasztrófa miatt égett bele az emberiség emlékezetébe.

Az a 17 évvel ezelőtti - véletlenül szintén - keddi nap megváltoztatta a világot. Nem csupán azért, mert a négy különböző helyen végrehajtott összehangolt támadásnak majdnem háromezer áldozata volt. Nem is azért, mert New Yorkban összedőlt a World Trade Center ikertornya, s az akkori események és következményeik a mai napig hatnak. Más lett Amerika, más lett a terrorizmus elleni világméretű küzdelem és az emberek hozzáállása is a világpolitikához, valamint alakítóihoz. Erősödött a félelem, hogy ezután bármi megtörténhet, mert köznapi valósággá vált egy olyan akció-sorozat, amilyen addig csak a filmkészítők képzeletében létezhetett.

És van egy ország - talán több is, de mi maradjunk ennél -, amelynek vezetői saját hatalmuk bebetonozása érdekében következetesen rájátszanak ezekre az aggodalmakra. Bevándorlókkal, migránsokkal és a nyilvánvalóan velük érkező terroristákkal riogatnak - mivel ez tényleg megtörténhet -, s így zsarolják ki a bizalmat. Csak járulékos epizód, hogy eközben Magyarország elleni bosszúról, minősített hazugságok gyűjteményéről beszélnek az EP vitája kapcsán. Azzal kérkednek, hogy megvédik a magyar embereket, akárcsak a határokat, még akkor is, ha senki sem támadja őket. Évek óta farkast kiáltanak, de ne adja isten, hogy egyszer igazuk legyen.

A világ ma a terrorra és áldozataira emlékezik. Orbán Viktor Strasbourgban csatázik. Ez 2018. szeptember 11.