Horn felrúgta a dogmákat

Publikálás dátuma
2018.09.12 15:59

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Nemcsak Magyarország, hanem Európa kiemelkedő politikusává vált – jelentette ki a Horn Gyuláról szóló emlékkonferencián Tóth Bertalan szocialista pártelnök. A Villányi úti konferenciaközpontban tartott rendezvényt, amely egyúttal a Horn-emlékév nyitóeseménye volt, Molnár Zsolt sajtóbeszélgetése vezette fel. A szocialisták budapesti elnöke emlékeztetett rá, hogy 1989. szeptember 11-én és 12-én a „vasfüggöny” átvágásával Magyarország átengedte az osztrák határon a nálunk tartózkodó keletnémeteket. Lassan már ott tartunk – jegyezte meg Molnár –, hogy Orbán Viktor ezt is a saját érdemének tulajdonítja. Ezért jó ismerni a történelmet: a rendszerváltás szimbolikus cselekedetének számító határnyitás a „reformkommunistáknak”, elsősorban pedig Horn Gyulának köszönhető. Az utolsó olyan sikeres, vitathatatlanul baloldali politikus volt, aki megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel bírt – Molnár így méltatta a 2013-ben elhunyt MSZP-s miniszterelnököt. Horn Gyula belső határok nélküli, de erős külső határokkal rendelkező Európát akart. Konszenzusra törekvés jellemezte, ami a magyarság és az egyházak ügyében is megnyilvánult. Megkérdőjelezhető pártállami múltja ellenére hiteles tudott maradni – mondta a budapesti elnök, aki Horn Gyula könyvének címére utalva hangsúlyozta: a baloldalnak és az MSZP-nek is kellenek olyan „cölöpök”, amelyekre építkezni lehet.
A helyszínen kiosztott programban még Szanyi Tibor EP-képviselő is a konferencia előadójaként szerepelt, ő azonban végül Strasbourgban, a Sargentini-jelentésről tartott szavazáson vett részt. A felszólalók túlnyomó többsége (két kivételtől eltekintve) MSZP-s politikus volt. Molnár Zsolt kérdésünkre elmondta: jövőre, amikor a határnyitás és a rendszerváltás harmincadik évfordulója lesz, neves külföldi vendégek mellett olyan jobboldaliakat is meghívnak, akik tisztelik Horn Gyula emlékét. A konferencián Tóth Bertalan MSZP-s pártelnök arról beszélt, hogy Horn Gyula nem a vitákra, hanem az együttműködésre helyezte a hangsúlyt: „össze tudta hozni a platformok szövetségét”. A volt miniszterelnök felrúgta azokat a dogmákat, amelyekben élt és dolgozott. Ennek megfelelően a szocialista pártnak is ki kell lépnie abból a keretből, amelyet a „jelenlegi rezsim” próbál meghatározni Magyarország számára. Tóth Bertalan közlése szerint törésvonal húzódik a múlt és a jövő, a Kelet és a Nyugat között: az MSZP a jövőt és a Nyugatot választja. A párt elkötelezett Európa iránt, de indokolt esetekben kritikus is az EU-val szemben.
Ismerte a valóságot, politikai sikereihez a rugalmasság is hozzájárult – sorolta Horn Gyula erényeit Soós Eszter Petronella politológus. A rugalmasságra példaként az úgynevezett Bokros-csomag elfogadását említette, amelynek néhány intézkedése nem felelt meg Horn személyes értékrendjének. A kudarcokból is lehet tanulni – térti ki a politológus az 1998-ban elvesztett választásra. A Fidesz akkor úgy győzött, hogy 1994-ben rosszabb állapotban volt, mint a mai baloldal. Tanulság: mindig van alternatíva, az ellenfelet soha nem szabad lebecsülni. Mindent egybevetve Soós Eszter Petronella arra jutott, hogy Horn Gyula emléke identitásképző erő lehet a baloldal számára.
Szerző
2018.09.12 15:59
Frissítve: 2018.09.12 17:17

Tessék panaszt tenni: hírhamisítóhoz illő választ küldött az ellenzéknek Papp Dániel

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:15

Fotó: Népszava/
Személyeskedő, kioktató hangvételű levélben reagált a kritikus kérdésekre az MTVA vezérigazgatója.
Levélben fordult Papp Dániel MTVA-vezérhez Hadházy Ákos és Szél Bernadett ellenzéki képviselő, 11 kérdésükben pedig a közmédia hírtorzító, manipuláló gyakorlatára próbálta felhívni a figyelmet.  
jogerősen is hírhamisítónak nevezhető Papp-ot többek között saját helyzetéről is kérdezték: „Hogyan lehet valaki az MTVA vezérigazgatója, aki még 2011-ben úgy vágta meg a Daniel Cohn-Bendit-riportot, mintha a zöldpárti EP-képviselő elmenekült volna a kérdései elől, miközben erről szó sem volt? Továbbra is tiltakozik-e amiatt az állítás miatt, hogy Ön hírt hamisított?”
Papp nem tiltakozott, ehelyett annyit írt, hogy „Az MTVA vezérigazgatóját – a törvény értelmében – a Médiatanács elnöke nevezi ki határozatlan időre. E jogköre diszkrecionális.” Hadházyék arra is rákérdeztek, „hogyan sikerült 2012-ben, az Operánál rendezett tüntetésről úgy bejelentkezni, hogy a riporter háta mögött csak rendőrök meg az üres Andrássy út látszódjon?”
Innentől kezdve az MTVA vezére többször is ugyanazt a fordulatot ismételgette a kérdések kapcsán: ha a levélíróknak problémájuk van egy műsorral, forduljanak panasszal a Duna Médiaszolgáltató Zrt-hez. Ez volt a válasza arra, hogy a köztévé híradójában egy évekkel korábban, feltehetően Kairóban készült videót tettek közzé, azt állítva, hogy a kölni szilveszteri események láthatók rajta – de arra is, ha az MTVA-nál úgy vágják meg és közlik módosítva a Pukli Istvánról készült videójukat, hogy az a vágás miatt teljesen új jelentést kap.
A levélváltásnak vannak kifejezetten vicces momentumai is, például az, amikor 
a kérdésre – „belefér-e a közszolgálati alapelvekbe, hogy egy bevándorlásellenes AfD-politikus játssza a hétköznapi, migránsoktól rettegő németet a köztévé riportjában?” – Papp kioktatja a képviselőket, hogy nincs joguk számon kérni egy riporter vagy szerkesztő döntéseit.
Papp arra is frappáns választ adott, hogyan egyeztethető össze a szakma szabályaival, hogy a köztévé híradójában szereplő bangladesi migráns Boszniában egyik nap még békés menekült, másik nap már a határőrökkel harcol? „Úgy, hogy az egyik nap még békés menekültnek mutatkozik, a másik nap pedig agresszív migránsként viselkedik” - válaszolta az MTVA vezére. 
A helyzet az, hogy ez konkrétan nem igaz: a Comment.com olvasója ugyanis egymás mellé illesztette a köztévé két említett felvételét, és látszik, hogy a megszólaltatott bangladesi férfi ugyanabban a beszédhelyzetben van, a hangalámondásos narrációt viszont egyszerűen megváltoztatták.
2019.01.16 21:15

Tamás Ervin: Andrassew sámlija

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:08

Fotó: /
Az Andrassew Iván emlékesten, a budapesti Spinoza színpadon január 14-én elhangzott, a Népszava négy éve elhunyt publicisztikai rovatvezetőjéről elnevezett díj idei nyerteseit méltató beszéd.
A Fekete doboz volt egykoron a gyűjtőhelye azoknak a dokumentumfilmeknek, amelyek rendszerszintű kritikát fogalmaztak meg, ezért a nyilvánosság szűk szegleteiben vetíthették csak őket. Alkotóik közül az egyik ikonikus figura ma a legvérmesebben védi az egyre autokratikusabb Orbán-kormányt, mintha nem venné észre, hogy bizonyos elemei kísértetiesen hasonlítanak a Kádár János fémjelezte kor világához, igaz, ott a korrupció tétjei sokkalta pitibbek voltak. Ráadásul akkoriban a valóságnak volt még valami helyi értéke, bemutatása közérdeklődésre tarthatott számot. A legális tájékoztatás is többrétű volt, folyóiratok sora jelentetett meg komoly szociográfiákat, az Élet és Irodalom utolsó oldalán riporttal szerepelni az újságírónak felért egy lovaggá ütéssel, s ne feledjük: a Magyarország felfedezése sorozat kötetei olyan példányszámban találtak olvasóra, amely ma elképzelhetetlen lenne. A valóságnak nincs sok becsülete. Kiment a divatból. Persze vannak bátor oknyomozók, akik jobbára anyagi visszaélések után erednek, a vagyonnyilatkozatokban meg nem említett lakások, földek, ki tudja honnan és hogyan származott pénzek tulajdonosai pedig még csak nem is magyarázkodnak – minek? Legtöbbjük mindent megúszik. Hogy a nagypályásokról ne is beszéljünk. A hatalmi gúla tetején mintha teljesen elvesztették volna valóságérzéküket, a propagandahadtáp maga teszi közzé a várbeli Gundel-menza étlapját, hogy igazolja a főnök puritánságát a puritánsággal nem jellemezhető, frissen felszentelt munkahelyén. A valóság megismerésének igénye társadalmi méretekben is alábbhagyott, ki-ki fanatikus táborokba gyömöszölődve ugrik kliséknek, elmeháborodott hírek, képtelenségek regimentje cibálja rettegéssé, gyűlöletté, demagóg egyoldalúsággá ítéletalkotásunkat. A józanságot, az értelmes diskurzust a cselédszobába szorítják, mert csak a hatalom megőrzésének művészete a fontos – az igazságkeresők munkái hatástalanok, a semmibe vesznek, jobban, mint eddig bármikor. És most itt állunk Andrassew Iván két sámlijával, mert a nagy tekintetű kuratórium idén úgy döntött – juszt is divatba hozza a valóságot, s nem a szokásos eggyel, hanem kettővel jutalmazza azokat, akik szerintük a legtöbbet tettek a valóság kendőzetlen nyomon követéséért. Csillag Ádám és Kácsor Zsolt a két végén fogta meg ezt a munkát. Csillag Ádám évtizedek óta kánikulában, hóban és fagyban viszi kameráját azokra a helyszínekre, ahol történik valami – anno a Dunaszaurusz, mint a rendszerváltás egyik jelképes témája fogta meg őt, ma nincs olyan tüntetés, megmozdulás, ahonnan hiányozna. A jövő szomorú és tanulságos dokumentumtára lehet az anyag, amelynek szerzője. Kácsor Zsolt szépírói eszközökkel, szelídebben harap. Tárcái történetei mélyen emberiek, mindennaposak, mégis lebegnek, úgy képes maróan kritikus, ironikus lenni, hogy közben megértő, egy utcán szerzett ismerős kalandjai tágabb bepillantást engednek a morális elsivatagosodásba, mint némelyik leleplező, ezer káefté szálait kibogozni próbáló akta. Ami ehhez a laudációhoz sajnos még hozzátartozik: ők, ketten, sok-sok pályatársukkal egyetemben jelenleg az egzisztenciális fenyegetettség állapotában élnek és akkor még finoman fogalmaztam. Az ő helyzetük nem a rendszerváltás szégyene, hanem a rendszeré. És még sajnálatosabb, hogy a néhány jeles halott emlékét őrző díjak ápolói messze nincsenek abban a helyzetben,hogy ezen változtassanak. Nincsenek állami pénzen felújított ingatlanjaink, nem oszthatunk járadékot, nem tarthatunk fényes ünneplést. A méltatás, a szerény jutalom, ez az este leginkább az erkölcsi megbecsülésé. Ennyit tehetünk. A sámli egyébként nem azért van, hogy leüljetek, pihenjetek. Álljatok rá nyugodtan. Lássatok és lássanak.
2019.01.16 21:08