Hetven év után kiderülhet, mi lett 60 ezer, szovjet fogságba hurcolt magyarral

600 ezer magyar került annak idején hadifogolyként és kényszermunkásként a Szovjetunióba, tizedük sorsáról eddig nem lehetett tudni semmit.
A második világháborúban, illetve közvetlenül utána fogságba esett vagy elhurcolt, mintegy 600 ezer magyar állampolgár Oroszországban őrzött levéltári adatainak feltárásáról állapodott meg a Magyar-Orosz Levéltári Vegyesbizottság a napokban - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szombaton az MTI-vel. A magyar kormány a 2000-es évek eleje óta folyamatosan napirenden tartotta a Szovjetunióba hadifogolyként és kényszermunkásként került, mintegy 600 ezer magyar adatainak megismerését, és erre a vegyesbizottság döntése alapján lehetőség nyílik. Ezután kiderülhet, hogy ki hol esett hadifogságba, mely táborba került, milyen egészségi állapotban volt, illetve, hogy hol nyugszik az a 60 ezer magyar, aki soha nem tért haza a Szovjetunióból. „A megállapodás azért is jelentős, mert a szovjet hadifogság és kényszermunka majd minden családot érintett a II. világháború során és az azt követő években. Most ezek a családok új információkhoz juthatnak szerettük sorsát érintően" - írta a minisztérium közleménye.  A vegyesbizottság szentpétervári ülésén szeptember 13-án született megállapodás érinti a XX. századi magyar történelemre vonatkozó alapkutatások elindítását, továbbá a magyar és rokon népekre vonatkozó középkori kutatásokat. Az eredményeket konferenciákon, kiállításokon, közös publikációkban fogják bemutatni. 
Frissítve: 2018.09.16 12:29

Egy tanulmány szerint megrövidítheti az életet a magas fehérjetartalmú étrend

Publikálás dátuma
2019.02.21 10:10
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Ausztrál kutatók megfejthették, miért rövidíti meg az életet a magas fehérjetartalmú étrend. Eredményeik azt is alátámasztják, hogy a szénhidrátok nem feltétlenül kerülendők, ahogy sokan állítják.
A kutatók gilisztákon és esetmuslicákon vizsgálták, hogyan befolyásolja az étrend a fehérjék sejten belüli előállítását.
"Az régóta ismert, hogy a túl sok étel - különösen a fehérjék - fogyasztása megrövidíti az életet. Kutatócsoportunk kimutatta, hogy a magasabb fehérjebevitel felgyorsítja a sejteken belüli proteinszintézist. Minél gyorsabb a folyamat, annál több hiba történik"
- közölte Christopher Proud, a South Australian Health & Medical Research Institute (SAHMRI) kutatóintézet táplálkozástudományi és anyagcsere-kutatója, a Current Biology című szaklap aktuális számában megjelent tanulmány vezető szerzője.
"Olyan ez, mint a mindennapi tevékenységeink, például az autóvezetés, minél gyorsabban hajt valaki, annál valószínűbb, hogy hibázni fog. A hibás fehérjék sejten belüli felhalmozódása káros az egészségre és megrövidíti az életet"
- magyarázta.
 A kutatás alátámasztotta az alacsony fehérje- és magas szénhidráttartalmú étrend és a hosszabb, egészségesebb élet - és mindenekelőtt az agy egészsége - közötti összefüggést.
"A szénhidrátokról elég sok rosszat írnak, különösen ha a fogyásról van szó, de a kulcs az egyensúly és a jó és rossz szénhidrátok közötti különbség ismerete"
- mondta Proud.
 A magas rosttartalmú szénhidrátok, vagyis gyümölcsök, zöldségek és feldolgozatlan gabonafélék, magvak fogyasztása a legegészségesebb, ez jellemző az úgynevezett mediterrán étrendre is, amelynek összefüggését a hosszú élettel már alaposan bizonyították a professzor szerint.
"A giliszták és ecetmuslicák vizsgálatával felfedezett összefüggés az emberre is áll, tehát kevesebb fehérje fogyasztásával elősegíthető a hosszabb emberi élet"
- mutatott rá Proud.
Szerző
Frissítve: 2019.02.21 10:10

Ízekre szedik a kormány terveit világhírű magyar professzorok MTA-ügyben

Publikálás dátuma
2019.02.20 19:10

Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
A neves nyugati egyetemeken dolgozó magyar kutatók többek között a Palkovics László által "lefitymált" alapkutatások fontossága mellett érvelnek. A döntés pedig mindig a tudósoké kell legyen, nem a politikáé.
"Alulírottak aggodalommal figyeljük az MTA jövője körüli fejleményeket és tárgyalásokat." Így kezdődik az a levél, amelyet Amerikában és Nyugat-Európában dolgozó magyar professzorok küldtek ma Lovász Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, és amelyben azt írják,
néhány tény közreadásával szeretnének konstruktívan hozzájárulni az ezzel kapcsolatos párbeszédhez.
A nyolc, egyaránt valamely neves nyugati egyetemen kutató aláíró között, mint írják, akadnak, akik vállalkozóként tíz- és százmillió dolláros startup-vállalatok létrehozásában játszottak és játszanak számottevő szerepet. Ezt a feladók minden bizonnyal azért is igyekeztek hangsúlyozni, mert a magyar kormány egyik gyakran hangoztatott elvárása, hogy a tudományos kutatások hajtsanak "piaci forintra" lefordítható értéket, vagyis talán a politika is jobban odafigyel mostani érveikre, ha látja, ilyen szempontból is sikeres személyek üzennek neki.
Az aláírók között van többek közt a Prima Primissima-díjas Barabási Albert-László világhírű hálózatkutató, illetve a Széchenyi-díjas Szalay Sándor asztrofizikus is.
Leszögezik, mindannyian egyetértenek abban, hogy fontos erősíteni az innovációs törekvéseket Magyarországon. "Az innováció fejlesztése viszont egy komplex feladat, amelynek az érdekeltek közötti olyan konstruktív egyeztetésre kell épülnie, ahol a javaslatok tanulmányokkal és tényekkel vannak alátámasztva. Mi a nyugati tudományos támogatási rendszerekben és a vállalkozói szférában szerzett saját tapasztalataink alapján szeretnénk ehhez hozzájárulni" - fogalmaznak.
A dokumentum először is rögzíti, az alapkutatás és az innováció állami költségvetése a legtöbb nyugati országban világosan el van különítve. Mindez azért is lehet fontos, mert Palkovics László korábban úgy próbálta bemutatni e két területet, hogy az egyiknél "mindenki azt csinál, amit akar" (ez lenne az alapkutatás...), ezért "inkább központilag kell meghatározni alapcélokat és kutatási területeket, ahová pénzt irányítanak, segítve ezzel az innovációt az előre meghatározott területen." A levélírók hozzáteszik, Nyugaton "az állam az alapkutatást meghatározóan fontosnak tartja, és ezért a tudományos kutatásra költött alapok döntő részét erre fordítja," hiszen
"A sikeres alapkutatás előfeltétele a sikeres alkalmazott kutatásnak."
Németország példájára utalva megemlítik, ott az összes állami tudományos támogatás évi 10,2 milliárd eurójából mindössze 7% van alkalmazott kutatásra előirányozva, míg 93% az alapkutatásé.

A nagy hírű egyetemeken dolgozó magyar professzorok ezen kívül érvelnek amellett is,
hogy az alapkutatások döntéshozóinak a tudósoknak kell lenniük, ahogy az a jelentősebb nyugati országokban is van,
továbbá, hogy fel lehet ugyan vetni, hogy alapkutatási intézmények forduljanak az innováció felé annak reményében, hogy vállalatok jelentős összegeket fognak fizetni innovációs eredményeikért, ahogy azt itthon a kormány teszi, csakhogy a releváns példák azt mutatják, hogy még a legfejlettebb országok intézményei is működési költségeiknek csak nagyjából 1%-át tudják innovációs eredményeik értékesítéséből fedezni.

Az alapos elemzés után az aláírók úgy zárják levelüket:
"azt reméljük, hogy az itt megosztottakkal segíteni tudunk abban, hogy az otthoni párbeszéd és döntések szélesebb alapokra és tényekre legyenek építve."
Frissítve: 2019.02.20 19:16