Az ősember irthatta ki az elefántmadarakat

Publikálás dátuma
2018.09.17. 15:36
Az elefántmadár mérete egy emberhez és egy mai strucchoz képest
Fotó: Shutterstock
Az ősember irthatta ki a valaha élt legnagyobb szárnyasokat, a madagaszkári elefántmadarakat – állapították meg kutatók egy tízezer éves csontmaradványon felfedezett, vadászatra és hentesmunkára valló vágásnyomok alapján.
Eddig úgy vélték, hogy az ember 2500-4000 évvel ezelőtt telepedett meg a szigeten, az új lelet azonban 6000 évvel korábbira teszi a megjelenését – írja a Science Advances tudományos lap friss számában megjelent tanulmány.
"A felfedezés alapján gyökeresen új elméletre van szükség, hogy Madagaszkár egyedülálló állatvilágának pusztulását megértsük"

– mondta James Hansford, a Londoni Zoológiai Társaság tudósa.

Az ember és az elefántmadarak – valamint sok más, ma is létező állatfaj – évezredeken át egymás mellett éltek a szigeten, a madarak csak nagyjából 1000 éve pusztultak ki.
"Úgy tűnik, több mint 9 ezer éven át zavartalanul élt ugyanazon a szigeten az elefántmadár és az ember, aki ezek szerint nem jelentett túl nagy veszélyt a hely állatfajaira az eltelt évezredek nagy részében, ami új ismeretekkel szolgálhat a mai állatvédők számára"

- tette hozzá Hansford.

 A legalább egytonnás súlyú, állva mintegy 3 méter magas madarak még a dinoszauruszokénál is nagyobb tojásokat tojtak. A szigeten fajaik, az Aepyornisok és a Mullerornisok más ritka fajokkal, többek között az óriáslemurokkal éltek, amelyek azóta szintén kihaltak.
Több elmélet született már arról, mikor és mért pusztultak ki az elefántmadarak és mennyi írható ebből az ember számlájára: a csontkövületen talált vágásnyomok az ember minden eddiginél korábbi jelenlétére utalnak. 
"Amíg további régészeti bizonyítékokra nem bukkanunk, nem tudjuk, honnan jöttek, kik voltak ezek az emberek, valamint azt sem, mikor és hogyan tűntek el a szigetről"

– magyarázta Patricia Wright, a tanulmány társszerzője, a Stony Brook-i Egyetem munkatársa.

Témák
ősember madár

Ezért volt olyan furcsán forró ez a nyár

Publikálás dátuma
2018.09.17. 10:10
Illusztráció: AFP
Fotó: AFP
Rekordokat döntő hőség, erdőtüzek a skandináv országokban, aszályos tavasz és kora nyár Nagy-Britanniában, példátlanul hosszú kánikula Magyarországon az Alföldön. Az idei, furcsán forró, európai nyár hátterében a globális felmelegedés áll – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
Magyarországon ugyan nem dőltek meg a hőmérsékleti rekordok, de egyes alföldi tájakon a megbízható meteorológiai adatgyűjtés kezdete óta még sosem volt olyan hosszan tartó hőség, mint most.
Svédországban még sosem volt ilyen magas a májusi és a júliusi átlaghőmérséklet, a száraz, meleg időjárás miatt több mint 50 erdőtűz pusztított az országban, a sarkkörön túli vidékeken is. Dániában is megdőlt a májusi átlaghőmérséklet rekordja, Finnországban a sarkkörön túli Utsjoki városában 33,3 Celsius-fokot mértek, Norvégiában július első felében 40-nél több erdőtűz volt.  Nagy-Britanniában pedig sosem volt még ilyen száraz a június és július első fele. Görögországban a július 23-i attikai tűzvésznek 92 halálos áldozata volt, Franciaországban június első felében pedig heves zivatarok okoztak jelentős károkat.

Meggyengült a sarki futóáramlás

A háttérben ugyanaz a légkörfizikai jelenség áll. A napsugárzás különböző szélességi övezetekben nagyon eltérő, így állandó kiegyenlítő mozgás zajlik a sarkvidékek és a trópusok között, a futóáramlás (poláris jet stream), amely az idei nyári hőhullámban nagy szerepet játszott.
"A futóáramlás a sarki hideg és a szubtrópusi meleg levegőt választja el egymástól. A globális felmelegedés miatt a sarkvidéki területek gyorsabban melegszenek, mint a trópusok-szubtrópusok területek, a poláris jet gyengül"

- mondta Bozó László meteorológus, az MTA rendes tagját, a Földtudományok Osztályának elnöke.

 Idén tavasszal a futóáramlás európai gyengesége miatt stabil állapotba került, alakja egy hatalmas ómega betűre hasonlított. A kitüremkedő rész Nagy-Britannia és Skandinávia fölött helyezkedett el, ahol magas légnyomású képződmény alakult ki és maradt fenn rekordmagas hőmérsékletekkel - magyarázta Bozó László.
World Weather Attribution nevű szervezet 2018-as európai hőhullámról szóló jelentése szerint ahogy a Föld átlaghőmérséklete emelkedik, az ilyen hőhullámok egyre megszokottabbak lesznek.
"A futóáramlás gyengülése, északra tolódása miatt a mérsékelt övi ciklonok is északabbra helyeződnek, térségünket az időjárási frontoknak gyakran csak a déli ága éri el. Ez legtöbbször csak a szél északira fordulását, majd viharos szelet és rendszerint kevés csapadékot hoz magával. Az sem kizárt azonban, hogy egy évben a futóáramlás hideg oldalára kerülve szokatlanul hűvös és csapadékos nyarunk"

- hívta fel a figyelmet a meteorológus.

Megfigyelhető, hogy ritkábban alakulnak ki a Földközi-tenger medencéjében mediterrán ciklonok, elmaradásuk aszályos időszakokhoz vezethet Magyarországon. A futóáramlás gyengülésének következményei alól mi sem tudjuk kivonni magunkat.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) gyorsjelentése is furcsa szezonnak minősíti 2018 nyarát Magyarországon. Az elmúlt évekkel ellentétben nem alakult ki szélsőségesen erős hőhullám Magyarországon. Augusztus 29-ig Budakalászon mérték nyár legmagasabb napi hőmérsékletét, 36,6 Celsius-fokot. Időjárási frontok híján viszont július végétől augusztus végéig nagyon hosszan volt meleg: Mezőkovácsházán, Püspökladányban és Szeghalmon július 24. és augusztus 25. között 33 egymást követő napon a napi maximumhőmérséklet elérte vagy meghaladta a 30 fokot, amire a 20. század eleje óta nem volt példa Magyarországon. Szegeden eddig a leghosszabb ilyen periódus 1994. július 23. és augusztus 11. között volt 20 napon keresztül.
A 70-es években a hőségnapok - amikor a napi hőmérsékleti csúcs átlépi a 30 fokot - száma nem haladta meg a tízet, a 2000-es években 35-40-nél is több volt egy nyári szezonban. 
"A korábbi nyarakon rendszerint több, de rövidebb hőhullámból adódott a magas szám, idén szokatlanul hosszú hőségperiódust tapasztalhattunk"

- derül ki az OMSZ gyorsjelentéséből.

Erőszakevolúció – tényleg megszelídült az emberiség?

Publikálás dátuma
2018.09.15. 19:11

Fotó: AFP
A helyes kérdés az: „miért van béke?”, és nem az: „miért van háború?”. Ha pedig képesek vagyunk megválaszolni, akkor azokra a változásokra is felfigyelhetünk, amelyeken az emberiség átesett, és vérszomjas, erőszakos portyázó csoportokból békésen együttműködő közösségekké fejlődött. De tényleg így történt? Hanyatlóban van az erőszak, ahogy Steven Pinker állítja, vagy pusztán egy utópisztikus víziónak esett áldozatául a neves tudós, ahogy többen a szemére vetik?
A Vasárnapi Hírek írása. Afrikai törzsi háborúk, arab tavasz, az Iszlám Állam európai terrorista akciókkal tarkított felemelkedése és bukása, Észak-Korea nukleáris fenyegetőzései, a Krím félsziget annektálása, orosz csapatok kelet-ukrajnai jelenléte, a mianmari rohingyák lemészárlása, gyerekmolesztálások, szexrabszolgaság – ha csak az elmúlt néhány év híreiből válogatunk szúrópróbaszerűen, egyáltalán nem az a tendencia rajzolódik ki előttünk, hogy az emberiség történelmének legbékésebb korszakát éljük. Steven Pinker kanadai antropológus, nyelvész 2011-es, most magyarul is megjelent, Az erőszak alkonya című könyvében sem azt állítja, hogy eltűnt az életünkből ez a korában alapösztönnek vélt tulajdonság, hanem azt, hogy ha egy hosszabb időskálán vizsgáljuk az emberi közösségeket, és arányaiban tekintünk az erőszakos halállal elhunytak számára, kijelenthető: a 21. század eleji nyugat-európai civilizáció területére kitehetnénk az „Erőszakmentes övezet” táblát, itt élni a legbiztonságosabb. A statisztikai adatok szerint az elmúlt tízezer év alatt, de fokozottan a 19. századtól az emberiség megszelídült – legalábbis a professzor így látja.  

Angyalok és démonok

Az erőszak alkonya történetileg hat trend (korszak), öt belső démon (eredendő vérszomj), négy angyal (eredendő önzetlenség) és öt történelmi erő bemutatásával világítja meg a kognitív és evolúcióbiológiai változásokat, azaz a megjuhászodás menetét. Az első korszakhatárt az anarchiából a társadalomba való átmenet, a cserkészővadászó-portyázó embercsapatok földművelésre való átállása jellemzi (a „békefolyamat” révén ötödére csökkent az erőszakos halálesetek száma); a második a késő középkortól a 17. századig tartott, amikor kialakult a központosított infrastruktúra, a kormányzás és a kereskedelem (az európai országokban tizedére-ötvenedére csökkent az emberölések száma); a harmadik korszak a felvilágosodás kora, amikor intézményesült az igazságszolgáltatás, leszámoltak a babonával (a boszorkányüldözések és a rabszolga-kereskedelem felszámolása); a negyedik periódus a II. világháború utánra tehető, amikor a nagy nemzetek közti háborúk kora véget ért (a hosszú béke); majd beköszöntött a hidegháborút követő új béke korszaka, amikor visszaszorulni látszik az agresszió a nőkkel, gyerekekkel, etnikai csoportokkal, a homoszexuálisokkal és az állatokkal szemben. Pinker a bennünk, emberekben feltételezett vagy a környezet logikája alapján működő erőszak válfajait jellemzi démonként: megkülönböztet ragadozói (gyakorlati eszköz), dominanciára törekvő (macsó póz), bosszúért kiáltó (igazságkereső), szadista és ideológiai alapú motivációkat. Utóbbi valamilyen utópisztikus vízió vagy közös hiedelemvilág mentén körvonalazódik (például kommunizmus; dzsihád). Az „angyali rendbe” az emberek együttműködésre és önzetlenségre hajó motivációit sorolja, úgymint: empátia, önmérséklet, erkölcsi érzék (normák és tabuk rendszere) és a józan ész képessége (önreflexió: kívülről tekintünk a cselekedeteinkre). A történelmi és a pszichológiai erők vizsgálata mellett ezek szintézisét történelmi erőkként jeleníti meg: 1. igazságszolgáltatás állami monopóliuma (elvileg az angyalok oldalán áll); 2. kereskedelem (csak békében működik olajozottan); 3. kozmopolitizmus (írás-olvasás, mobilitás, média – az empátia terjesztői); racionalizmus (a tudás fontossága – az erőszak nem kifizetődő). A rendelkezésére álló könyvtárnyi dokumentum tudományos igényű, így kellően nagyívű feldolgozásával jelenti ki: van okunk az optimizmusra. 

Katonák vs. civilek

Mások azonban nem így látják. Őket nem hatja meg az az adat, hogy a 20. században élő 6 milliárd ember közül, „csak” 40 millió halt meg háborús csatatereken, vagy az a tény, hogy az udvari kultúra étkezési villahasználata leváltotta a mindennapi késhordási gyakorlatot, s ezzel a kulturális mozzanattal is visszaszorult az erőszak. Egyik kritikusa például arra figyelmeztet, hogy az „angyali cselekedetek” mint a közjó elterjesztésére tett kísérletek is épp olyan erőszakhullámot indíthatnak el, mint amit le akarnak győzni (John Gray amerikai filozófus a jakobinusokat és a bolsevikokat említi).
Ugyanakkor „pontatlanság” pusztán a harctéri áldozatokra leszűkíteni az erőszakos halállal haltak számát, a polgári, civil áldozatok mennyisége ugyanis messzemenően nőtt a hagyományos háborúk nullpontra helyeződésével, így csupán egy szűk metszet alapján következtet Pinker a tendenciára. John Arquilla amerikai nemzetközikapcsolat-szakértő szerint például a két világháború idején a pinkeri tézissel ellentétes folyamat zajlott: az elsőben az áldozatok tizede, utóbbiban a fele volt civil.

Új Optimizmus

Pinker a kritikákra új könyvvel felelt idén (ezt sem lenne érdektelen kiadni magyarul, és nem majd’ egy évtizeddel később): a „Felvilágosodás Most: az értelemről, a tudományról, a humanizmusról és a haladásról” című, ismét vaskos művében a médiát és az önbeteljesítő jóslatszerű pesszimista emberi hozzáállást ostorozza. Szerinte a tömegmédia fókuszálása miatt nem érzékelhető az erőszak visszaszorulása. Hiszen a híradókat nézve ténylegesen megállapítható, hogy minden napra jut egy gyilkosság, gázolás, gyerekbántalmazás, gyújtogatás, tüntetés, fegyveres összecsapás, rablás… és a végén egy újszülött fóka-/oroszlán-/zsiráfbébi az állatkertben. A vérontás a képernyőnkről/ monitorainkról folyik be a mindennapi életünkbe, ez válik természetessé. Ezért esnek a boldogságindexek és nő a szorongás érzése a népességben, holott az életminőség mindenhol növekszik. A békés életesemények vagy a végelgyengülésben meghaltak száma ugyanakkor jóval meghaladják az erőszakos cselekményekét a világon. Ma már nem rettegünk folyamatosan azon, hogy ránk gyújtják a házunkat, kifosztanak bennünket a munkába menet, elrabolják az utcáról gyermekeinket, pusztán a vallási, nemi vagy nemzeti hovatartozásunk miatt meggyilkolnak bennünket – hogy ez az állapot meddig marad fenn, az az Új Optimista, Felvilágosodás párti mozgalmat vezető Pinker szerint sem előjelezhető. Ahogy azonban adatainak feldolgozását és érvényességét sokan bírálták, úgy a körülöttünk tapasztalt valóság borzalmai mellett bennünk is gyanút kelthet ez a „lehetséges világok legjobbika” vagy a „történelem vége” tézisekre emlékeztető derű. Az emberiség (eddigi) fennmaradásának egyik kulcsa ugyanis talán a „légy résen!” cserkészjelszóval írható le a leginkább.
Frissítve: 2018.09.16. 08:12