Mosolytól a pofonig – idén is vár az ARC kiállítás

Publikálás dátuma
2018.09.21 17:43

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
A tizennyolcadik alkalommal megrendezett ARC kiállítás új helyszínen, de a megszokott színvonalon, erőteljes üzenetű plakátokkal várja a látogatókat az Örs vezér útján.
„Nézz körül! Mit látsz? Leveszed a hamisat? Vágod az illúziót? Kiszúrod a hazugságot? Érdekel az igazság? A valódit szereted, vagy az igazit? A láthatót, vagy az őszintét? A dizájnt, vagy a szívből jövőt? A művit, vagy a zsigerit?” – többek között e kérdések álltak a 18. ARC közérzeti kiállítás pályázati kiírásában, amely idén az UNFAKE – az álvalóságok, álhírek – témáját járja körül. A majd ezer beérkezett pályaműből kiválasztott nyolcvannégy plakát az Örs vezér útján látható, ugyanis, mint arról korábban lapunk is beszámolt, a Városliget Zrt. februárban jelezte a résztvevőknek, a Liget projekt miatt az elmúlt tizenhét év hagyományát megszakítva idén már nem tudnak helyet biztosítani a kiállításnak az Ötvenhatosok terén. Ez követően a XIV. kerület, Zugló önkormányzatához fordultak, amely első körben a lakókörnyezet közelsége okán nem támogatta, később viszont engedélyezte a területet kiállítás helyszínéül.
„Elsősorban talán tényleg a politikai manipuláció, vagy pedig az egyértelműen a politikai érdekeket közvetítő médiumoknak szólt ez az üzenet. De másodlagosan benne rejlik az is, hogy függetlenül az ember politikai aktivitásától vagy a médiához való kötődésétől, sokszor hangzott el tavaly ez az öt betű, ez az egy szó. Véleményem szerint sokkal többször, mint az releváns lett volna” – válaszolta Tóth Dániel, a nyertes Demagógia című mű egyik készítője, a kérdésre, kinek kívántak üzenni a Soros György vezetéknevét tréfásan elrejtő plakáttal. A képen egy billentyűzetet láthatunk, amelyen a leggyakrabban használt, S, O és R betűk megfakultak, alatta a cím: Demagógia. Béky Patrik, a plakát társkészítője szerint azért is fontos az ARC kiállítás, hogy elinduljon egy-egy gondolat: „valószínűleg nem annyi ember tud eljönni, ahányhoz el kelljen érjen ez az üzenet, de ha már az a sok ember, aki eljön ide, találkozik a mi plakátunkkal, megáll előtte, lefotózza, hazaviszi, terjeszti, gondolatot ébreszt benne, akkor már elégedettek vagyunk.”
Legalább annyira fontos a szervezők és a többi kiállítók számára is, hogy az emberek párbeszédet folytassanak egymással erről a kérdésről. „Ez a kiállítás arról szól, hogyan beszélünk egymással. Az az ötszáz-vagy hatszázezer ember, aki elment ebből az országból, azért, mert rossz volt a közérzete, az már nem vesz részt a közélet alakításában, csak úgy, ha megnézi az ARC Facebook oldalán ezeket a plakátokat – hangsúlyozta a kiállítás sajtótájékoztatóján Koncz E. Katalin, a Nyílt Társadalom Alapítvány korábbi vezetője, hozzátéve: nem biztos, hogy az a megoldás, ha elmegyünk. Maradni kell, és akik itt maradnak, azok annak ellenére, hogy úgy érzik nem jó a közérzetük, a közéletben való felelősségvállalás kötelező.” Az állandó „sorosozásra” reflektálva azonban a kiállítás szervezője, Bakos Gábor is megemlítette a sajtótájékoztatón, még időben szeretne minden fake newst (álhírt) eloszlatni: a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásának nincs köze a nyertes pályaműhöz.
Az ARC közérzeti kiállítás nem jelent konkrét politikai szerepvállalást, az azonban, hogy a pályázók minden évben fontosnak érzik, hogy reagáljanak az elmúlt évek politikai történéseire, az ország közérzetét, a közhangulatát nagymértékben tükrözi. Az idei pályázati témához, az álvalóságokhoz kapcsolódó alkotások egyaránt reagálnak a női intimszférát érintő mindennapos közbeszédre, a családon belüli erőszak tényére, az évek során felépült oligarchabirodalomra, vagy a média által közvetített hazugságokra. Bár évről évre e kérdésköröket érintik a nyertes plakátok, mégis olyan egyedi kivitelezésű, új, friss művekkel találkozhatunk, amelyek előbb megmosolyogtatnak, majd a következő pillanatban arcul csapnak. Az orvosi receptre felírt Imádkozzatok! előtt állva egy pillanatra gyökeret ver az ember lába az újabb kórházi felmondásokat emlékezetébe idézve, de nem más a helyzet azt a pesti utcák nyomorát dokumentáló fotót látva, amely azt üzeni: itt kell lenned, hogy elhidd. S hirtelen torkunkon akad a szó: hát, itt. Infó: 18. ARC közérzeti kiállítás, Új helyszínen az Örs vezér útján, látogatható október 7-ig, lámpaoltás 23:30-kor

Piros ajtók

 Az ARC plakátok között kapott helyet a Közös Halmaz Alapítvány kiállítása is. Annak ellenére, hogy egy nemzethez tartozunk, és mind magyarok vagyunk, a szekértábor logika azt nevelte belénk, hogy aki mást gondol, arról, amit mi, azzal ellenségek vagyunk, és rosszabb esetben átharapjuk egymás torkát. Egyikőnk komcsizik, a másik nácizik, közben mindannyiunk családjának az életén végigsöpört a huszadik század.” – hangsúlyozta Varga Sára, az alapítvány kuratóriumának tagja a sajtótájékoztatón. A piros ajtók és az általuk közvetített üzenet is ARC-kompatibilis, ugyanis a közérzeti kiállításhoz hasonlóan a magyarok és magyarok közti párbeszédet hivatott elősegíteni, s az alapítvány jelmondatának megfelelően: ajtót nyitni a múltra, hogy legyen jövőnk. 

Témák
plakát
Frissítve: 2018.09.21 18:58

A kevesebb újfent több – Megjött az utolsó Bosszúállók-film

Publikálás dátuma
2019.04.24 19:53

Megjött az utolsó Bosszúállók-film: a látványon túl végre tétje is van egy szuperhősfilmnek. Rajongóknak kötelező.
Alfred Hitchcock nagy találmányaként a Psycho előzetese arról szólt, hogy a rendező összefoglalta: egy hátborzongatóan izgalmas filmet készített, de kéri a nézőket, hogy akik látták, ne szivárogtassanak azoknak az embereknek az irányába, akik még nem látták, mert azzal csorbítanák a moziélményüket. A Bosszúállók Végjáték címmel ellátott negyedik részénél a Marvel stúdió számos felületen ugyanezt kéri, ám a helyzet itt sokkal bonyolultabb. Igaz, azoknak, akik nem látták a Marvel moziuniverzum (MCU) megelőző huszonegy részét, azoknak hiába mondanám, melyik karakternek milyen sors és végzet jut a mindent lezáró(?) epizódban, hiába mondanék bármit is, semmit sem értenének az egészből. Mint ahogy a film megtekintése is totálisan felesleges lenne a számukra, mert csupán a látvány nem viszi el a hátán a „mindent és mindenkit bele” féle, Marvel best of csinnadrattát: az univerzum ismerete nélkül egyszerűen nem értenénk a poénokat, és ami rosszabb, a cselekmény dráma töltetét sem. Egyszóval: a végjáték elsősorban a visszatérő rajongóknak (esetleg a mindent látó ellendrukkereknek) szól, elvégre ők hozzák a sok pénzt a konyhára. Jó hír viszont, hogy a végjáték számos ponton katartikus tud lenni. Ezt pedig Marvel mozi még nem igazán tudta eddig felmutatni.
Ennek pedig egyszerű dramaturgiai okai vannak, hiszen az eddigi produkciók nagy százaléka úgynevezett eredettörténet volt, melyek egyes szuperhősöket mutatta be. Akadt, aki népszerű volt és több filmet kapott (mint a Vasember és Thor), voltak, akikből egy élmény is elég volt (Doktor Strange, A Fekete párduc) és voltak, akik egy önálló bemutatkozást sem érdemeltek ki (Hadigép, Skarlát boszorkány). A Bosszúállók című produkciók voltak azok, melyek kvázi összefogták a teljes univerzumot, és pályára lehetett küldeni mindenkit, de mivel a kettő-három órás játékidő nem elég 25-30(!) karakter részletes dramaturgiai bemutatására, így minden egyes momentum összefügg az előzményekkel. Például: ha nem tudjuk, hogy a Vasember miért neheztel Amerika kapitányra, nem fogjuk megtudni a hátteret, de még csak érteni sem, konfliktust.
A harmadik, végtelen háború alcímű Bosszúállók mozi, melyet tavaly mutattak be, tulajdonképpen a Végjáték első fele volt, melyben – végre valahára – bevezettek egy olyan főgonoszt, aki érdemben fel tudott lépni a szuperek ellen: Thanos-t. Mivel a játékidő zöme erre a karakterre ment el, nagyon nehéz volt a szuperhősökre koncentrálniuk a rendezőknek és a film végén elhelyezett cliffhanger nagyon segített: Thanos, miután megszerezte az univerzum alapköveit, egy csettintéssel elporlasztotta az ismert világegyetem élőlényeit. Így a végjátékra a szuperekből is sokkal kevesebb maradt, mint korábban. Így egyrészt sokkal könnyebb volt Anthony és Joe Russo rendezőknek történetet mesélni, másrészt a felállás elképesztően drámai lett.
Bizony, igen jót tett a Marvel moziuniverzumnak, hogy a hősök el tudnak bukni. Ezt a kártyát ki is játsszák a lezáró grande produkcióban, a hőseink is emberek idea pedig lehetővé teszi, hogy leírjam: bár a megcélzott közönség továbbra is a tizenévesek, de az MCU pár szituáció erejéig felnőtteknek (is) emészthető tudott végre lenni.

Marvel plusz

Mivel a Bosszúállók: Végjáték az év egyik legjobban várt filmje, nem volt meglepő, hogy Amerikában a nagy moziláncok szerverei összeomlottak, ám ennek ellenére mindössze hat óra alatt döntötte meg a Star Wars 7 (Csillagok háborúja: Az ébredő Erő) korábbi előzetes jegyeladási rekordját. Magyarországon sem volt zökkenőmentes az elővásárlás: azoknak volt nehezebb az élete, akik az ország egyetlen IMAX termébe akartak bejutni, mert a Cinema City szerverei nehezen bírták a rohamot. Mondjuk, ez nem meglepő egy olyan filmnél, melynek kapcsán a még az is hírértékkel bírt a médiában, hogy egy perccel hosszabb lesz, mint három óra. Azoknak, akik eddig az őrületből kimaradtak, a Kolibri kiadó kínál gyorstalpalót: a most induló Marvel-könyvsorozat nyitásaként két nagy lexikon kerül a könyvesboltokba, amelyek sok-sok háttér-információval és érdekességgel.

Témák
film

Megosztó tekintet – Groteszk totemek és sokszemű állatok Verebics Ágnes tárlatán

Publikálás dátuma
2019.04.24 12:20

Fotó: A szerző felvétele
A művész már egy tavalyi kiállításán is utalt arra, hogy az élet minden területét behálózó virtuális tér miként formálja át a látásmódunkat.
Sokszemű emberek és állatok figyelnek a falakról Verebics Ágnes legújabb Hybrid/Totem című kiállításán. A Horánszky utca 5. szám alatt található A.P.A. Galériába betérve a látogató úgy érezheti, a fura lények állandóan kukkolják, lesik minden mozdulatát. Persze visszanézni sem egyszerű rájuk: pláne, hogy nem kettő, hanem öt, hat vagy annál több szemük van. A hatás persze szándékolt, Verebics Ágnes reflektálni kíván jelen világunk figyelemzavarára, arra az állapotra, amelyet akkor érzünk, amikor megnyitjuk az internetet, és képtelenek vagyunk egy dologra koncentrálni. – A netről ránk zúduló fotó- és videólavinát képtelenség feldolgozni – mondja a művész, aki már egy tavalyi kiállításán is utalt arra, hogy az élet minden területét behálózó virtuális tér miként formálja át a látásmódunkat. Verebics Ágnes indulásakor inkább realista képeket festett, de már az egyetem óta vonzódott a szürreálisba hajló ábrázoláshoz. David Lynch korai, fekete-fehér filmjei, Francis Bacon kitekert, torz testű férfialakjai és a Jenny Saville felnagyított, szétfolyó nőarcai is nagy hatással voltak rá. Jelenlegi kiállításának ötlete egy többszemű szarvas képének megfestésével kezdődött, melyet idővel a művésznő egyre inkább megkedvelt. – A szarvas után sorra érkezett a többi jószág, lett később vaddisznóm, párducom és baglyom – mondja a művész, aki egyre élvezte, hogy a műtermébe betérő vendégeket összezavarhatja a sokszemű lényekkel. A szem és az arc mint téma már egy évtizede foglalkoztatja az alkotót. Verebics Ágnes számos képet gyűjt, fotóz vagy fest emberi és állati szemekről, vagy éppen sajátjáról. Épp ezért a jelen kiállítás sem előzmény nélküli: már 2011-ben volt egy Szemfényvesztés című képsorozata, amelyen ugyancsak a látás kapott hangsúlyt, igaz, akkor nem megsokszorozta, hanem kitakarta saját tekintetét. Hat nagyméretű portrét állított ki magáról, ezeken különböző megoldásokkal, hol kendővel, hol maszkkal, hol úszószemüveggel vagy kamerával takarta ki a szemét mintegy elrejtve saját identitását. A 2015-ben bemutatott Hairy Gang (Hajas csapat) kiállításon pedig meztelen nőalakokat fotózott le, akiknek elburjánzó frizurájuk szőrként fedte be arcukat és testük túlnyomó részét. A mostani tárlaton azonban nemcsak sokszemű lények, de más, több állat testrészéből összekapcsolt totemek is helyet kapnak, úgymint kardhalra applikált piranha, vagy a „magyar unikornis”, egy lókoponya, melyre az alkotó egy szürkemarha szarvat ragasztott. – A koponyát még pár éve Szabó Ági festőtársammal vittük el egy nyolcadik kerületi lomtalanításról – meséli. A kiállításon szereplő lények részeit azonban még számos helyről szerezte be: egy kamerára szerkesztett cápafogsort egy adományboltból, míg az említett kardhalat egy gyűjtőjének a nagyapja vadászta Mombasszában. – Mostanában vaddisznót is ígérget valaki – mondja Verebics Ágnes –, de még kitömött jegesmedvéről is volt szó.

Infó:

Hybrid/Totem A.P.A. Galéria Nyitva: május 10-ig

Frissítve: 2019.04.24 12:20