Merre tovább, CDU?

A kiútkeresés időszaka kezdődik a német uniópártoknál azután, hogy leváltották Angela Merkel bizalmasát, Volker Kaudert a CDU/CSU-frakció éléről.

Nem elég, hogy az utóbbi hónapokban egy sor válság rázta meg a kabinetet, Volker Kauder, a CDU/CSU Bundestag-beli frakcióvezetőjének leváltása azt jelzi, hogy az uniópártokon belül is megrendült a bizalom Angela Merkel kancellár és Horst Seehofer belügyminiszter, a CSU elnöke iránt. Egyes német lapok szerint a keddi szavazás, amelyen a pénzügyi szakember, Ralph Brinkhaus 125-112 arányban legyőzte a 12 éve a frakció munkáját irányító Kaudert, Merkel régi bizalmasát, a vég kezdete a kancellár számára. Más lapok megjegyezték, valóságos szenzáció a titkos szavazás eredménye, s azt jelzi, hogy a frakció tagjainak elegük van a torzsalkodásokból, amelyek a CDU/CSU folyamatos népszerűségvesztését eredményezik. Merkel és Seehofer a szavazás előtt egyöntetűen kiálltak Kauder újraválasztása mellett.

Túlzás azonban már a Merkel-éra végéről beszélni, hiszen Brinkhaus, amint több német lap megjegyezte, nem lázadótípus. Ő maga is azt közölte, esze ágában sincs fellépni a kancellár ellen. Az azonban mindenképpen jelzésértékű, hogy a pártvezetés rosszallása ellenére kiállt Kauderral szemben. Másrészt ő maga sem tagadta, azt szeretné, hogy a frakció önállóbbá váljék.

Mennyire forgatják fel az események a német belpolitikát? Christian Lindner, a szabaddemokrata FDP elnöke szerint miután saját pártján belül rendült meg a bizalom a kancellárban, bizalmi szavazást kellene kérnie maga ellen a Bundestagban. Mint fogalmazott, a keddi frakciószavazás alapján egyértelmű: már nem támaszkodhat teljes egészében a képviselőcsoport támogatására.

Az új frakcióvezető kijelentette, Lindner felvetése egész egyszerűen „marhaság”. A ZDF-nek adott interjújában továbbá közölte, nincs nagy különbség elődje és az ő politikai attitűdje között, s Kauder leváltásával „nem történt dráma”. Hozzátette, középtávon a döntés a kormány és a frakció megerősödését is eredményezi. Meglátása szerint a kancellár tekintélyén nem esett csorba, s teljesen érthető, hogy a szavazás előtt Kauderhez volt lojális, hiszen 13 évig dolgoztak együtt. Az ARD televízióban mindezt azzal egészítette ki, hogy a szavazás nem lázadást jelent. Egyúttal hozzátette, jó együttműködésre törekszik az SPD-vel, hiszen közös érdekük a nagykoalíció sikere.

Everhard Holtmann politológus, a Halle-Wittenberg-i Egyetem munkatársa a Deutschlandfunknak elmondta, a kormány vezetése elleni támadásnak semmiféle előjele sem volt. Sem a pártból, sem a frakcióból nem jelezték előre, hogy ez bekövetkezhet. A szakértő szerint mindez felveti a kérdését annak, léteztek-e előzetes megállapodások a frakción belül Kauder leváltására, mi váltotta ki az utolsó napokban ezt a reakciót a képviselők részéről. Holtmann nem tartja kizártnak, hogy ebben szerepet játszott a Maassen-ügy, amely „minden megfigyelő számára váratlan eredménnyel zárult”. Az alkotmányvédelmi hivatal volt vezetőjét azért váltották le, mert nem ismerte el szélsőjobboldali csoportok hajtóvadászatát baloldaliak ellen. Seehofer belügyminiszter államtitkárrá akarta megtenni, ezt azonban az SPD megakadályozta, így csak tanácsadó lett a tárcánál. Merkel hétfőn a nyilvánosság előtt ismerte el, hibáztak.

Keményebben fogalmazott egy másik német politológus, Oskar Niedermayer, aki szerint a keddi szavazás a kancellárral szembeni bizalmi voksolásnak tekinthető. A ZDF-nek kifejtette, a frakcióban érzékelhető volt bizonyos frusztráció a Kauder-Merkel páros vezetési stílusa miatt. Az üzenet egyértelmű: a frakció is bele kíván szólni a kormányzásba. Találóan jegyezte meg kommentárjában a Berliner Morgenpost, hogy Kauder távozásával a kancellár „politikai életbiztosítását” vesztette el.